Megállapodtak az uniós költségvetési reform főbb elveiről, ám a részletekre még várni kell

Az Európai Unió pénzügyminiszterei kedden megállapodtak a költségvetési szabályok reformjának főbb elveiről, amelyek célja, hogy jobban figyelembe vegyék a beruházásokat, és nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a magas adóssággal rendelkező országok hitelállományának csökkentéséhez, de a döntő részletekben még nem állapodtak meg.

A 27 uniós pénzügyminiszter a keddi találkozón támogatta az Európai Bizottság tavaly novemberben előterjesztett javaslatának nagy részét, de a gyakorlati végrehajtása még mindig kihívást jelent. 

– mondta sajtótájékoztatóján Valdis Dombrovskis, a bizottság alelnöke.
Dombrovkis elismerte, hogy a részletekkel kapcsolatban még van tennivaló, és néhány nyitott kérdésben közelíteni kell egymáshoz az álláspontokat, de a cél az, hogy a reformot még az idén végrehajtsák.
A Reuters emlékeztetett, hogy a szabályokat még 1997-ben hozták, és azóta háromszor vizsgálták felül, de nagy kihívás, hogy a tagállamok kormányai a koronavírus-járvány és a tavalyi megélhetési válság miatt jelentős támogatást nyújtottak a gazdaságnak, ami növelte az adósságállományt, miközben a klímaválság kezelése is komoly állami befektetéseket igényel. 

A határérték feletti adósságot felhalmozó kormányok azonban a reformokhoz és beruházásokhoz kapcsolódó egyéni adósságcsökkentési pályákról külön fognak egyeztetni a bizottsággal.

Mivel sok tagállam tartozik ebbe a körbe, ők négy–hét évet kapnak, hogy adósságukat csökkenő pályára állítsák. Lenne azonban egy „mentő záradék” a gazdaságot érő, a kormányok befolyásán kívül eső megrázkódtatások esetére, amely lehetővé tenné az elfogadott adósságcsökkentési megállapodástól való átmeneti eltérést, bár azt a többi kormánynak jóvá kellene hagynia.
Mivel a kormányoknak a szilárd költségvetési politika folytatása mellett választásokat is kell nyerniük, a miniszterek egyetértettek abban, hogy az új szabályoknak „lehetővé kell tenniük, hogy a demokratikus folyamat alakítsa gazdaságpolitikájukat”. 

amelytől az adósságcsökkentési megállapodás nagy része függ, és amely korlátozná a kormány hitelfelvételi és kiadási hatáskörét.
Ugyanilyen ellentmondásos az a kérdés is, hogy legyenek-e olyan számszerű referenciaértékek az adósságcsökkentésre vonatkozóan, amelyek minden ország számára közösek, még akkor is, ha egyéni utat tárgyalnak, és ha igen, melyek legyenek ezek.

Ez a kérdés különösen érzékeny Németország számára, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a megnövekedett rugalmasság ellenére is legyenek közös mennyiségi szabályok az adósságra vonatkozóan.
Nyitott kérdés továbbá, hogy az új keretrendszer milyen követelményeket támaszt azokkal az országokkal szemben, amelyeknek nincsenek nagyobb adósságproblémáik, hogyan határozzák meg a kiadási aggregátumot, pontosan mikor kaphat egy kormány több időt az adósságcsökkentésre, és hogyan lehet érvényt szerezni az elfogadott terveknek.
Ha a pénzügyminiszterek kedden megállapodnak az általános elvekről, és az uniós vezetők március 23–24-i csúcstalálkozójukon támogatják ezeket, a bizottság megkezdi a még nyitott kérdésekre vonatkozó konkrét javaslatok kidolgozását.