Csapatokban látogatnak az ausztrál vezetők Kínába
Az ukrajnai háború kitörése óta egyre többet emlegetik Európában a Kínáról való leválás szükségességét, bár kérdőjeleket ültetett el a folyamatot illetően az uniós vezetők múlt heti látogatása. Ausztrália ugyanakkor épp ellenkező irányba tart, a korábbi fagyos kapcsolatok enyhülnek, a látogatóba utazó delegációk egymásnak adják át a kilincset.
Vasárnaptól tizenöt tagú üzleti-önkormányzati delegáció tölt el hat napot Kínában, olyan vállalatok vezetőivel, mint az HSBC Australia, a Telstra, az ANZ Banking Group, a Rio Tinto, a Cochlear, a Fortescue and King és a Wood Mallesons, akik körülnéznek Hongkongban, Tiencsinben, Sencsenben és Csinghuában.
A kínai kommunista párt ellenőrizte Global Times szerdán közölt interjút az öt napig látogatóban lévő Mark McGowannal, Nyugat-Ausztrália miniszterelnökével, aki elmondta, hogy nagyon erős és együttműködő kapcsolatra törekszik.
A Times külön vezércikket is írt McGowan látogatásáról, amelynek a címében idézik, hogy a miniszterelnök szerint a felhívások a leválásra már a múltat jelentik, és felidézik, hogy az ausztrál tagállamok vezetői sorban keresik fel Kínát a fagyos évek után újramelegedőben lévő kapcsolatok jegyében. Márciusban Victoria kormányfője, Daniel Andrews töltött el négy napot Kínában, novemberben Annastacia Palaszczuk queenslandi miniszterelnököt várják.
McGowan azt is felvetette – amit egy ausztrál híroldal bizarr ötletnek nevezett –, hogy a teljes ausztrál szövetségi kormány látogasson Kínába, amikor várhatóan hat hónapon belül látogatást tesz Hszi Csin-ping elnöknél Anthony Albanese szövetségi miniszterelnök is.
A javuló kapcsolatok jele, hogy az első negyedévben 10,9 százalékkal emelkedett éves alapon a kétoldalú kereskedelem forgalma, 58,8 milliárd amerikai dollárra – jegyzi meg a lap, és kiemeli, hogy McGowan szerint a pandémia jelentette mélypontot követően magához tért az ausztrál vasérc, arany, gáz és más termékek exportja, a kormányok pedig dolgoznak a turizmus, a légiforgalom és a cserediákprogramok újbóli fellendítésén.
Fáziseltérés Európához képest, hogy az utóbbi viszonya Kínával az ukrajnai háború kitörését követően kezdett el nagyobb ütemben romlani, miközben Ausztrália munkáspárti kormánya tavaly májusi hivatalba lépése óta javítja, miután a viszony az előző, kilencévnyi konzervatív kormányzás idején elmérgesedett, annak ellenére, hogy Kína a kontinensország legnagyobb kereskedelmi partnere, amelynek a pozíciónyerését a csendes-óceáni térségben sokan fenyegetésnek érzik.
Többé már nem olyan világban élünk
Ez az aggodalom nem tűnt el, és az Ukrajna orosz lerohanása óta történt geopolitikai átrendeződés sem kerülte el a térséget, ezért Penny Wong ausztrál külügyminiszter a napokban óvott is a túlzott optimizmus ellen a kínai kapcsolatokat illetően, amelyeket kormánya stabilizálni igyekszik.
Azt hiszem, mindkét országban tudják, hogy nem térünk vissza oda, ahol 15 éve voltunk
– idézte az AP. John Howard miniszterelnök kormányzására, az 1996 és 2007 közti időszakára utalva hozzátette:
Akkor még lehetett stratégiai kapcsolatban állni az Egyesült Államokkal és gazdasági kapcsolatban Kínával, és a két világ külön maradt – többé már nem ilyen világban élünk.
Kína két hete beleegyezett, hogy felülvizsgálja az ausztrál árpára kivetett vámot, ami reményeket kelt, hogy megszüntethetik a más ausztrál árukat – a bort, fát, halat és marhahúst – sújtó szankciókat is.
Geopolitikai téren azonban Ausztrália továbbra is az ellenkező irányba tart, és az Egyesült Államok vezette nyugati szövetség tagja kíván maradni, sőt, Washingtonnal szorosabbra is fűzi a kapcsolatait.
A világ cikcakkban szakad
Ahogy az ausztrál példa is mutatja, a globalizáció nem könnyen adja meg magát, és bár politikai értelemben a világ kétfelé szakadóban van, ez a folyamat nem egyenes vonalú és egyértelmű. Ausztráliában is egyszerre vannak hívei a Kínától való eltávolodásnak és a gazdasági közeledésnek.
Hasonlóképp, a nyugati táborhoz való politikai-ideológiai tartozását Európa is folyton demonstrálja, de a kínai gazdasági kapcsolatokat fájna feladni, és mindig akad, aki „kibeszél”, a legutóbb Emmanuel Macron francia elnök, aki Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével együtt járt Pekingben a múlt héten, és a helyi médiában Von der Leyennél szívélyesebben mutatták be.
Itt van Macron különcködésének a háttere: kínai üzletek „titkos listája”A legnagyobb német üzleti lap, a WirtschaftsWoche „titkos listáról” közölt cikket, amely állítása szerint megmagyarázza a francia elnök nagy felzúdulást okozó kommentárjait Tajvanról. Az utóbbiak pengeváltáshoz vezettek Európa két legnagyobb gazdaságának vezetői között, a két ország vetélkedésének „legszebb” időszakait felidézve. |
India, amely megelőzte Kínát a legnépesebb országok listájának élén, ugyancsak megőrizni igyekszik nyugati gazdasági kapcsolatait, ám Kínához hasonlóan – amellyel egyébként rossz viszonyban áll – nem enged a nyugati politikai nyomásnak, hogy ítélje el az ukrajnai háborúja miatt Oroszországot, és ne kereskedjék vele a korábbinál is intenzívebben.
Két világhatalom már sok? Érkezőben a harmadik is – és nem NyugatonÉvek alatt átformálta a politikát és az életünket a növekvő gazdaságú Kína megérkezése a világhatalmi státuszba. Ha ismeretlennek és veszélyesnek látszik az új képlet, mire hozzászoknánk, még bonyolultabbá válhat a helyzet: könnyen lehet, hogy az új generációknak már három világhatalomhoz kell hozzáedződniük. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.