késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Az államcsődök országának gondjait a dollár sem lenne képes orvosolni
Októberben tartják az elnökválasztást Argentínában, a kampány egyik legfontosabb kérdése minden jelölt felé ugyanaz: hogyan oldanák meg a dél-amerikai országot évtizedek óta sújtó pénzügyi bizonytalanságot, ami áprilisban a 110 százalékos inflációban csúcsosodott ki, de az elmúlt évtizedben három esetben államcsőd képében is felütötte már a fejét.
A libertáriánus elnökjelölt, Javier Milei is előállt saját megoldásával az egyre égetőbb helyzetre: eldobni a pesót és bevezetni helyette az amerikai dollárt az ország hivatalos pénznemeként. Az ötlet elsőre abszurdnak tűnhet, másodjára kicsit kevésbé, ugyanis volt már rá példa Dél-Amerikában, hogy a dollár bevezetése árstabilitáshoz vezetett, megoldva ezzel Ecuador gazdasági gondjait 2000-ben.
A konklúzió ugyanakkor mégiscsak az első benyomást erősíti: Argentína számára nem csak nem megvalósítható, nem is lenne előnyös a dollár bevezetése.
Az ország 641 milliárd dolláros gazdasága jelenleg is részben dolláralapon működik, a teljes átálláshoz ugyanakkor olyan mértékű devizatartalékokra lenne szükség, amellyel Argentína egészen egyszerűen nem rendelkezik.
A „dollárizáció” ezenfelül a jelenlegi piaci környezetben kifejezetten rossz döntésnek bizonyulhat: a zöldhasú kurzusa folyamatosan gyengül már hónapok óta, a világ vezető valutájaként is megkérdőjeleződik a szerepe a jüan térnyerésével – amit egyébként az argentin külkereskedelem is támogat , illetve az amerikai deviza felvétele kitenné az országot az Egyesült Államok gazdasági-pénzügyi kilengéseinek is.
A közgazdaságtani okokon túl politikai akadályok tömkelege is a dollár felvétele ellen dolgozik: a lakosság például élesen és túlnyomó többségében ellenzi a peso elhagyását annak ellenére, hogy a mindennapi életükben annak drasztikus értékvesztése nyomán egyre kevesebbet használják. Az argentinok ellenállásán felül az is nehezíti a folyamatot, hogy a választásoknak az előzetes várakozások szerint nem lesz erős győztese, így a parlamenten keresztülvinni egy ilyen horderejű és támadható döntést politikai öngyilkosságnak lenne.
Létezik ugyanakkor megoldás, mégpedig nagyságrendekkel egyszerűbb, mint felvenni a dollárt: kialakítani egy átgondolt és fenntartható pénzügyi politikát.
Az argentin vezetés ugyanis az elmúlt évtizedek során sok mindennel megpróbálkozott, de az ortodox közgazdaságtan eszméinek követése nem tartozott közéjük – ezek a lépések pedig nemhogy csökkentették volna, egyre csak növelték a bizonytalanságot és a vele járó inflációt.
A szokatlan pénzügyi döntések közé tartozott a költségvetési hiány pénznyomtatással való kiigazítása, az inflációs adatok meghamisítása, az energiaipar végtelen anyagi támogatása, a dollár importjának minden eszközzel való megtiltása és a negatív reálkamatok bevezetése.
Az átgondolatlan döntések pedig különösen nagy pusztítást végeztek, mivel Argentína Dél-Amerika egyik legzártabb gazdasága, rendszeresen visszatérő adóssággondokkal és különösen szigorú valutakontrollal.
Mindezt egybe véve az lenne a meglepetés, ha nem lenne inflációs gondja az országnak.
Argentína problémáit könnyű lenne az országot az elmúlt öt év során kétszer is megrázó szárazsághullámra fogni, ami az exportvolumen drasztikus csökkenését idézte elő – de nem érdemes. A politikai vezetés ugyanis nyíltan is teljes érdektelenséget mutat a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban.
Alberto Fernández elnök egy 2020-as interjúban kijelentette, hogy nem hisz a gazdasági tervekben, alelnöke, Cristina Fernández de Kirchner pedig úgy fogalmazott: egyértelműen látszik, hogy az infláció oka nem a költségvetési hiány.
Egy olyan országban, ahol az elmúlt 23 évben három alkalommal állt elő államcsőd.
Az argentin pénzügypolitika látványos bukása különösen akkor szembetűnő, ha a térség többi országához viszonyítjuk a gazdaság állapotát.
Brazíliától Paraguayon át Mexikóig többnyire sikeresen küzdötték le a huszadik házad során a legnagyobb gondjukat, az inflációt. Ehhez mindössze alaposan átgondolt tervezésre volt szükségük: fiskális szigor, megfontolt adósságmenedzsment és viszonylag magas jegybanki függetlenség jelentette a kiutat a pénzügyi bizonytalanságból.
Az ortodox közgazdaságtan eszméit pedig a különböző államok politikai ideológiától függetlenül alkalmazni tudták, a skála teljes spektrumát lefedve.
Ennek köszönhető, hogy a dél-amerikai országok ennyire sikeresen kezelték a Covid és az amerikai kamatemelés okozta kettős sokkot.
A latin-amerikai jegybankok gyorsan és határozottan léptek, európai társaiknál előbb emelték meg a kamataikat, ennek pedig már most megvan az eredménye: a térség inflációs adatai egyre javulnak, lassan elérik az elmúlt év hullámzását megelőző állapotukat, miközben az argentin számok folyamatosan romlanak tovább.
Argentína gondjai ugyanakkor politikaiak, mint azt láthattuk, így érdemes a politika szemüvegén keresztül ránézni a helyzetre: ha az októberi választások győztese kellő mértékű győzelmet arat, és meg is kívánja oldani az ország pénzügyi gondjait, nincs más dolga, mint az ország legközelebbi riválisára, Brazíliára mutogatni.
A brazilok ugyanis mondhatni ugyanannak a gödörnek a mélyéről jöttek, mint az argentinok: harminc éve éltek meg egy hiperinflációt, ugyanakkor mára a térség egyik legstabilabb gazdaságát hozták létre. Ha a futball terén ismert versengésüket a pénzügyi világba is át tudnák ültetni, gyanús, hogy minden gondjuk pár éven belül megoldódna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.