Hatalmasat esett a német infláció, a forint ezt nem szereti

A német gazdaság recesszióba csúszott, amihez nem kis mértékben hozzájárult a háztartások fogyasztásának a visszaesése, ezért is övezi többek között nagy izgalom az inflációs adatok megjelenését. A szerdán közölt májusi számok nem is okoztak csalódást, és az infláció visszavonulása reményt ad arra, hogy a németek visszacsábulnak az üzletekbe, ha nem is azonnal.

Az európai uniós módszertan szerint az első becslésben számolt adatok azt mutatják, hogy a német éves infláció az áprilisi 7,6 százalékról májusban 6,3-re mérséklődött (a helyi módszertan szerint pedig 7,2-ről 6,1-re). Ez jóval alacsonyabb a 6,8 százalékos elemzői konszenzus előrejelzésénél. Az előző hónaphoz képest csökkentek is az árak, 0,2 százalékkal, pedig az elemzők ugyanekkora növekedésre számítottak.

A német átlagos éves infláció tavaly a második világháború utáni legmagasabb szintjére ugrott. Az októberi 11,6 százalékos csúcs óta kétszer láttunk nagy csökkenést – decemberben 1,7, márciusban 1,5 százalékponttal –, a német fogyasztóknak azonban, mint kiderült, még nagyobb és tartós mérséklődésre van szükségük ahhoz, hogy visszanyerjék a bizalmukat. A száguldó infláció durva, márciusban 8,6 százalékra mért éves visszaesést okozott a kiskereskedelmi forgalomban, mert a bérek nem követték – ekkora életszínvonal-csökkenés Németországban emberemlékezet óta nem volt. 

A számok nem okoztak meglepetést, tekintve, hogy több európai uniós tagállam már korábban közölte a maga adatát, és a szerdán korábban publikált német tartományi adatokkal összehangban kirajzolták az infláció csökkenésének trendjét.

A tapasztalatok szerint az infláció visszaesése nem vezet a fogyasztói bizalom azonnali felgyógyulásához. Észtországban például tavaly nyár óta csaknem megfelezték az inflációt, a fogyasztás mégis tovább tántorog. Németországban az előző két inflációcsökkenési hullám sem bizonyult vízválasztónak, ráadásul a most megérkezett harmadik után is jelentősen magasabb a drágulás éves rátája, mint a megelőző évtizedekben, amikor ritkán haladta meg a két százalékot.

amely – a nem uniós módszertan szerinti adatok alapján – az átlagnál sokkal nagyobb mértékben, 14,9 százalékkal drágult az egy évvel korábbi árszinthez képest. Igaz, hogy februárban még 21,8 százalék volt az éves drágulás. Energiafronton mindeközben hatalmas javulás volt: a februári 19,1 százalékról májusra 2,6-re mérséklődött a drágulás éves rátája. 

Az energia olcsóbbá válása nem lesz elegendő az infláció leszorításához, a változékony energia- és élelmiszerárak nélkül számított maginflációt magasan tarthatják a legutóbb bejelentett béregyezségek és a szolgáltatások drágulása: Németország aligha ússza meg hat százaléknál alacsonyabb átlagos inflációval az idén – véli Carsten Brzeski, az ING globális makrófőközgazdásza. 

Az euró már korábban megindult

Az euró már a szerdán korábban közölt európai inflációs számok hatására jelentősen, több mint fél százalékkal gyengült a dollár ellenében, hiszen az infláció ereszkedése tápot ad a reményeknek, hogy az Európai Központi Bank tavaly nyáron megkezdett kamatemelései az eddig vártnál hamarabb adhatják át a helyüket a gazdaságsegítő monetáris lazításnak. Ebben a tekintetben áttörésről aligha lehet azonban szó, hiszen az inflációs ráták magasan a jegybank kétszázalékos célja felett maradnak. A fogyasztás élénkülése alighanem jó ideig várat magára, a háztartások további megnyugtató jelekre várnak – és talán az EKB is. 

– írta Brzeski, aki szerint a jegybank két hét múlva 25 bázisponttal tovább emeli a kamatait.

A forint a nyitáskor még a 370-es vonalat kezdte el tesztelni az euró ellenében, amelyet kedden rövid időre át is tört, de aztán 371,3 környékére vonult vissza. Ez lehetett sima technikai mozgás is, mindenesetre a dollár erősödése az euró ellen alapjában véve a forint számára is kedvezőtlen, amelyet az idén általában figyelmen kívül hagyott, de időnként működhet.