Reneszánszát éli a hadiipari hírszerzés az ukrán fronton
Oroszországban, amint hírét vették, hogy a Nyugat a legmodernebb harckocsijait ajánlja fel az ukránoknak katonai segítségként, különleges, „harckocsivadász” egységeket állítottak fel. Ezeknek a feladatuk nem az adott tank megsemmisítése, hanem a lehető legjobb állapotban való megszerzése és az oroszországi hadmérnökökhöz való eljuttatása. Egyelőre készenlétben állnak, mert Ukrajnából nem érkeztek hírek az ott lévő, akár 250 egységre is gyarapodhatott modern nyugati harckocsik (MBT – Main Battle Tanks – az ütközetek meghatározó fontosságú és mennyiségű tankjai) komolyabb bevetéséről. Éppúgy nem tudunk szinte semmit az oroszországi oldalon kilátásba helyezett „szupertank”, a vitatott T–14-es Armata ukrajnai bevetéséről.
De feltételezhető, hogy ugyanilyen módon
a moszkvai központ aktivizálta, cselekvésre serkentette különlegesen képzett ügynökeit, vagy lefizetett amerikai „bizalmi embereit”, ahogy kiszagolták, hogy a washingtoni védelmi minisztérium (az épület alakjáról kapott népszerű nevén a Pentagon) jövőre dönt az új, a 6. generációs vadászgépek beszerzéséről.
Nyugaton különösen az egyik legpatinásabb, legnagyobb tekintélyű hadiipari, biztonságpolitikai szakhetilap, a Janes Defence Weekly (JDW) jeleskedik eme speciális ágazat, annak elemző része fejlesztésében. Fontos megjegyzése a hetilapnak: nyílt forrású, „fehér” hírszerzésről (OSINT – Open Source Intelligence) van szó. Azaz
elvben bárki hozzáférhet az információkhoz.
Az OSINT-műveletek keretében a médiában, az interneten, a közösségi platformokon, blogokban található információk összegyűjtése, összevetése, értékelése folyik. Ez utóbbi, az értékelés (azaz annak kiderítése, hogy az adott információ mennyire hiteles, vagy csak az „információs hadviselés”, az ellenfél manipulálása, a közvélemény megtévesztése, a fake news kategória terméke) az ukrajnai konfliktus eddigi fejleményei alapján egyre növekvő jelentőséget szerez.
Három alapszinten folyik a hadiipari titkok kikémlelése, a fejlesztés lehetséges irányainak feltárása. A rendelkezésre álló óriási mennyiségű adathalmazt az első-második lépcsőben leginkább gépek, mesterségesintelligencia-alapú szoftverek dolgozzák fel. Az ember már csak a legutolsó szakaszba kapcsolódik be, amikor a gépek már kivonták, desztillálták a leglényegesebb információkat.
1. Maguk a felszerelések, fegyverrendszerek, azok kiegészítő berendezései.
A média egy része lekezelően írt az oroszok állítólagos terveiről, hogy a régebbi harckocsitípusokat (T–64, T–72-esek első szériái esetleg a T–54/55-ösöket) felszerelik korszerű irányzó berendezésekkel, és Ukrajnában bevethetik. Az OSINT-elemzők szerint T–64-esekből körülbelül 13 ezret gyártottak. Teljesítményben, páncélzatban ezek összevethetők a Leopard 1-esekkel, tűzerejük meg is haladja a német harcjárművét. Ez vonatkozik a korábbi T–62-esekre is, amelyekből több mint 22 ezer készült, és lezsírozva mindkét típusból több ezer lehet az orosz hadsereg raktáraiban. Most a nyugatiakat nagyon érdekli, hogyan korszerűsítették, adaptálták ukrán viszonyokra a nagy tűzerejű, de súlyban a nyugatiakénak a felét kitevő tankokat. Milyen elektronikus célzóberendezéseket, távközlési eszközöket, szenzorokat szerelhettek fel a szépkorú katonai járművekre? Mint ahogy az oroszországiakat is roppantul érdekelheti a Rheinmetall bejelentése, hogy legújabb Leopard 2-eseire 360 fokban látó-érzékelő szenzorrendszert szerel fel, amivel ugrásszerűen javul a harckocsiparancsnokok helyzetképe, környezettudatossága (situational awareness).
2. A gyártók, a hadiipari vállalatok.
Működésük eredményei, bevételeik, kiadásaik, a fejlesztésre szánt összegek, azok témakörönkénti lebontása. A nagy, sok tízezer főt foglalkoztató cégeknek saját hírszerző szolgálatuk – és természetesen a titkai megvédésére szolgáló elhárításuk – működik.
Egy hadiipari vállalat pontos felépítési sémája, alvállalkozói, elsődleges, másodlagos, akár harmadlagos beszállítói listája értékesebb lehet sok látványos fegyver működési részleteinél.
Nagyon érdekli az ügynököket az adott vállalat más cégekkel való együttműködése. Hogy az ukrajnai példánál maradjunk, a legnagyobb német hadiipari vállalat, a Rheinmetall a minap együttműködési szerződést kötött az ukrán hadiipari ernyőszervezettel, a jobb napjaiban mintegy 140 hadiipari vállalatot összefogó UkrOboronPrommal (UOP), hogy Ukrajnában közösen javítsák a harckocsikat, páncélozott harcjárműveket. Távlatilag szóba került a KF–51-es Rheinmetall/KMW harckocsi (130 mm-es, 52-es kaliberű löveggel) közös gyártása is.
3. A piac. Ki mennyit, mit, hol ad el, vásárol?
Lévén szó katonai termékekről, nagyon fontos szempont a piacok (beszerzési, eladási) megbízhatósága. A fő piacok, piaci szereplők taglalásakor a JDW hatvan országot és 19 globális jelentőségű piacot figyel, beleértve ezek alakulását, fontosságát a következő tíz évben. Ezekbe beletartozik a szereplő országok általános helyzetének vizsgálata is – például Kína mint fegyverszállító felemelkedése.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.