Aki nem szereti a tömeget, annak mindenképp megéri még a júniusi előszezonban ellátogatnia Horvátországba, egyelőre ugyanis nagy ívben elkerülik a tengerpartot a turisták, ez a bő egyhetes horvát körutunk tapasztalata.
Makarska környékén elvétve lehetett turistával találkozni, magyarral pedig még kevésbé. Krk sziget és Plitvice vidéke egy fokkal felkapottabbnak tűnt, de ami igazán látványos volt, hogy mennyire megdrágult az élet délnyugati szomszédunknál. Bár az kétségtelen, hogy az üzemanyagárak jóval megfizethetőbbek, hiszen egy liter benzin néhány kúton az 500 forintot is alig súrolja, szemben az itthoni 570-580 forintos átlagárral, de az élelmiszerek, az egyéb termékek, a szolgáltatások esetében ilyen árelőny már nincs, sőt.
Korántsem tapasztaltuk az adriai tartózkodásunk alatt, amiről úton-útfélen lehet olvasni, azaz hogy a magyarok kedvenc tengerparti üdülőhelyén az élet sokkal olcsóbb lenne, mint idehaza. Talán az euró bevezetésének is köszönhető, hogy nem csak a tengerparton szálltak el az árak.
Számunkra is meglepő módon a tengerparttól távol eső bosnyák határ mellett fekvő kisváros, Korenica Konzumjában a magyarnál is horrorisztikusabb árakat találtunk: a kommersz horvát sörök, mint az Ozujsko vagy a Karlovacko is 1,5 eurónál, azaz 550 forintnál kezdődtek, az egyébként kiváló minőségű 100 grammos Pik felvágott pedig 3 euróba, azaz 1100 forintba került, ami a hazai árviszonyok között is durvának számít.
De a Krk szigeti Lidlben sem tapasztaltunk olcsóságot, a Magyarországon éppen akciós 749 forintos Gouda sajtért 980 forintnyi eurót kértek el,
a krumpliért majd 500 forintot kilónként, a császárzsemléért meg 70-et, ami ugyanannyi, mint a hazai Lidlben. Ezek alapján tehát egy kisebb bevásárlásnál könnyen összejöhet a 15-20 ezer forintos számla, ami a magyar fogyasztóknak egyáltalán nem ismeretlen.
Az éttermekben is hasonló árakat tapasztalhatunk, mint itthon, két főre 50 eurós az átlagcech, ami automatikusan emelkedik 70 euróra, jócskán 20 ezer forint fölé, ha kirúgunk a hámból egy-egy desszerttel. Nagy átlagban az egyes ételek ára, mint a csevap vagy a pljeskavica, 11-12 eurónál, kb. 4500 forintnál kezdődik, a halas ételek ennél jóval drágábbak, 35-40 euróig is ugorhatnak, úgyhogy igen borsos lehet a végösszeg.
A szállások árában nagyobb a szórás, azonban itt is jól látható a drágulás: a jobb minőségű apartmanokért előszezonban simán elkérnek a szállásadók 35-40 ezer forintot, ami még mindig alatta van az olasz áraknak, de jelzi, hogy a horvát tengerpart olcsósága ezen a téren is kezd eltűnni. Viszont azt is megtudtuk, hogy van egy esélyünk, ha spórolni akarunk:
a legnépszerűbb szállásközvetítő oldal ugyanis 22 százalékot levesz a szállás kiadójától
tehát ennyivel kevesebbet fizethetünk, ha vállaljuk a kockázatot, és közvetlenül felvesszük a kapcsolatot.
A horvát utakról továbbra is szuperlatívuszokban lehet beszélni, leszámítva néhány autópálya-szakaszt, az embernek azaz érzése, hogy a horvátok úgy használják az aszfaltot, mint más a papír zsebkendőt, lényegében a legkisebb faluban is simább az útburkolat, mint jó néhány egy-két számjegyű hazai főúton.
A horvátok ennek meg is kérik az árát, hiába spórolunk egy kinti tartózkodás alatt több ezer forintot az üzemanyagon, ha közben az autópályadíjakon el is bukjuk a megtakarított összeget,
Split oda-vissza 20 ezer forint pluszköltséget jelent. Jegyezzük meg azért, ennyiből idehaza fel éven át keresztül-kasul bejárhatjuk az egész országot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.