Egyre trükkösebb módszerekkel tudják csak elhagyni a külföldi cégek Oroszországot

A finn Nokian Tyres hónapokig tartó tárgyalások után már majdnem megállapodott az oroszországi üzletének eladásáról, amikor Moszkva újra változtatott a szabályokon, így kezdhették elölről az egészet. A cég példája is mutatja, hogy milyen nehéz a külföldi vállalatok dolga, és milyen sokat veszítenek, amikor meg akarnak szabadulni még meglévő oroszországi érdekeltségeiktől.

A Nokian Tyres gumiabroncsgyártó egészen közel járt hozzá, hogy 400 millió euróért eladja az üzletágát az olajiparban érdekelt Tatnyeftynek, amikor a moszkvai kormány tavaly decemberben úgy döntött, hogy az országot elhagyó külföldi cégeknek legalább az értéke felét kell kérniük az érdekeltségükért, és az ár 10 százalékát „kilépési adóként” befizetni az orosz költségvetésbe. A finnek végül a kormányzati jóváhagyás megszerzése érdekében 286 millió euróra csökkentették az árat. (Egy euró 371 forint.) 

– nyilatkozta a Reutersnek Johanna Horsma, a vállalat transzformációs vezetője.
Az ukrajnai invázió kezdete óta és a bevezetett nyugati szankciók hatására több ezer külföldi vállalat állította le oroszországi tevékenységét. Voltak, akiknek sikerült gyorsan elhagyniuk az országot, bár ez azt jelentette, hogy olcsón kellett átadniuk a kulcsokat a helyi menedzsmentnek.

Az exodus mára erősen lelassult, és a még jelenlévőknek egyre nehezebb navigálniuk a szabályok dzsungelében. Folyamatos fenyegetés például az elnöki rendelettel történő államosítás, ahogy az áprilisban történt a finn Fortum és a német Uniper esetében.

A Nokian Tyres ügyében eljáró német ügyvéd, Peter Wand, a Baker McKenzie frankfurti partnere szerint 

Thomas Kormendi, az Elopak norvég csomagolóipari vállalat vezérigazgatója szerint is az „ismeretlen tényező” a legfőbb probléma. A cég márciusban véglegesítette oroszországi üzletének eladását a helyi menedzsmentnek, az eladási árat azonban nem hozták nyilvánosságra. Azt azért elismerte a cégvezető, hogy sok más nyugati vállalathoz hasonlóan az Elopak megállapodása is tartalmaz egy hatéves visszavásárlási záradékot.

„Sokkal kevesebb rálátása van az embernek a külső tényezőkre, mint általában bármely más üzleti ügylet esetében” – mondta a hírügynökségnek Kormendi, akinek az volt a benyomása, hogy az illetékes orosz bizottságot túlterhelte a feldolgozandó kérelmek sokasága.

„Más cégekkel együtt kezeltek minket, és közös utasításokat kaptunk… valószínűleg azért, mert nem voltak meg a szükséges erőforrások ahhoz, hogy mindenkit egyenként megszólítsanak” – vélekedett.
Alekszej Mojszejev pénzügyminiszter-helyettes a múlt hónapban azt állította, 

és azt mondta, hogy a bizottság hetente háromszor-négyszer ülésezik, és minden alkalommal 20 kérdést vizsgál meg.
Mojszejev azt is hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy a külföldi cégek teljes áron adják el érdekeltségeiket, meg kell nehezíteni számukra a távozást, és kivételeket kell tenni, ha Oroszországnak ez az érdeke. „Vagyis akkor engedjük, hogy civilizáltan távozzanak, ha nekünk így a jobb, ahelyett, hogy kilépnének, és csak úgy bezárnák a tulajdonukban lévő üzletet” – fogalmazott.

Az orosz vevők igyekeznek is kihasználni a hatalmas árengedményeket, és a kapcsolataikat felhasználva próbálják keresztülvinni az üzleteket egy olyan nyugati befektető szerint, akinek még mindig vannak orosz eszközei. Szerinte 

mert sok orosz érdeklődő opportunista módon egyidejűleg több nagyszabású üzletben is érdekelt.
A kormányzati kapcsolatok kimondottan kritikus fontosságúak Tatjána Sztanovaja, az R.Politik elemzőcég alapítója szerint. „Rengeteg függ attól, milyen személyes kapcsolatokkal rendelkezik egy külföldi vállalat a politikai vezetésnél,  vannak-e befolyásos partnerei” – hangsúlyozta. Az Oroszországban még jelen lévő cégek azonban kezdenek kifutni az időből – figyelmeztetett a Baker McKenzie partnere. 

– állítja Peter Wand.