Kaokao és csipao: rekordszámban tódultak felvételizni – pedig rájár a rúd a kínai fiatalokra

Rekordszámban, 12,91 millióan kezdték meg szerdán Kínában a három napig zajló felsőoktatási felvételiket, amelyek mindig hatalmas felhajtással járnak a gyermekszerető és ambiciózus országban, igazi ünnepet jelentenek. Erről ír vezető anyagában a hivatalos lapnak számító kínai Global Times, miközben az amerikai The Wall Street Journal annak szentel terjedelmes cikket, hogy elképesztő méreteket öltött a munkanélküliség a kínai fiatalok közt. Hatalmas demográfiai erődemonstráció, vagy elveszett generáció?

Már a puszta számok is beszédesek, Kínában már tavaly is több fiatal felvételizett, mint a teljes népesség a gazdag Belgiumban, amely Európa egyik jelentős gazdasága, de a GDP-je a harmincadrésze a feltörekvő Kínáénak. Idén 980 ezerrel nőtt Kínában a felvételizők száma, és csak ez a növekmény a nyolcszorosa annak, ahányan Magyarországon idén felsőoktatási helyre pályáznak.

Rendőrök virággal, arcfelismerő gépek, mandarinruha

Ezekben a napokban a Föld második legnagyobb gazdaságában, amely világelsőségre pályázik, a felvételizés – kínai nevén a kaokao – minden egyéb eseményt elhomályosít, a közösségi médiát elözönlik a vele kapcsolatos témák, információk és kommentárok, és a külsőségek is elképesztők.

Vannak városok, ahol a rendőrök virágokkal köszöntik a felvételire igyekvőket, szerencsét kívánva nekik. A fővárosi Csaojang negyedben egyenesen elkordonozták a vizsgahely egész környékét, hogy az autók ne zavarják a felvételizőket. Sok oktatási intézményben a csalások megelőzése érdekében megszigorították a beléptetést, például arcfelismerő rendszerek telepítésével. Hszian nagyvárosban, a selyemút valamikori kezdőpontján a tömegben idelátogató turistákat is külön megkérték, hogy csendesen viselkedjenek.

Az anyák közül sokan veszik fel erre az alkalomra a kommunizmus kemény korszakában tiltott, mára ismét hagyománytisztelő, de modernizált öltözetté vált mandarinruhát, a csipaót. A szülők a felvételiztető helyeknél Pekingben négy órát vagy többet is hajlandók ácsorogni a perzselő napon a gyermekükre várva. Maszkot csak kevés diák visel, a Covidra pozitívra tesztelteknek külön vizsgahelyeket jelölnek ki. A távoktatásban töltött évek után azonban a személyes vizsgázás sok diák idegeit a korábbiaknál erősebben megviseli.

A felvételi akkor is népesemény, ha a jelentősége az utóbbi években változott: már nem sorsfordító vízválasztó – fogalmaz a Global Times –, mert a szabályok lazításával egyre többen próbálkozhatnak a bejutással a felsőoktatásba, és a felvételi feltételeket jelentősen finomították. Tavaly a vizsgázók 93 százalékát fel is vették, 

A lap ugyanakkor rámutat arra a szemléletváltozásra, hogy immár nem a végzettek „tömegtermelését” várják el a felsőoktatástól Kínában, hanem azt, hogy a társadalom szükségleteinek megfelelően képezzenek szakembereket.

– idézték Ren Hszüant, egy felvételiző fiú édesanyját, aki ennek megfelelően nem is mélyedt bele nagyon az egyetemi kínálat átvizsgálásába.

A kérdés azonban: lesz-e munkájuk a végzetteknek?

A kínai gazdaság állapotáról az idei hírek jobbára arról szólnak, hogy a szigorú járványkorlátozások eltörlésétől várt fellendülés csak nem akar megérkezni, ami hatalmas csalódás Kína nyugati külgazdasági partnerei, köztük az európaiak számára is, akik abban reménykedtek, hogy a magas infláció miatt kamatemelésekkel megvert gazdaságaik pótlólagos segítséget kapnak a kínai kereslettől.

A kínai fogyasztás ugyan az év első hónapjaiban újra növekedésnek indult, de a reméltnél soványabb gazdasági növekedés egyik fejfájdító mellékhatása a hatalmas ifjúsági munkanélküliség: a városokban élő minden ötödik 16–24 évesnek nincs állása. Az állásszerzésre tipikusan a tavaszi hónapok a legjobbak, erről terjedt el az „arany március, ezüst április” szólás Kínában, idén márciusban azonban a városi ifjúsági munkanélküliség rátája 19,6 százalékra nőtt az előző havi 18,1 százalékról – miközben a felsőoktatásban végzők száma emelkedik. Ez a csúnya malőr felhívta magára az amerikai The Wall Street Journal figyelmét is, amely „Kína elveszett generációja” címmel közölt elemzést a kaokao közepére időzítve.

A lap emlékeztet rá: tavaly októberben, a kínai kommunista párt vezetésének harmadszori elnyerése alkalmából elmondott beszédében Hszi Csin-ping külön megszólította a felemelkedő Kína fiataljait, arra kérve őket: 

Ehhez képest az ifjúsági munkanélküliség most magasabb, mint 20 százalék, és várhatóan tovább emelkedik a nyáron, amikor 11 millió frissen végzett egyetemista tódul a munkaerőpiacra.

A mai Kína és a 2009-es Egyesült Államok nagyon különböző hely, de van néhány meghökkentő azonosság – írja a lap. Amint az akkor válsággal küzdő Amerika, a mai Kína is ingatlanpiaci problémákkal küszködik, ami akár évekre ránehezedhet a gazdasági növekedésre és a háztartások vagyonára. A kormány viszont az eladósodástól tartva csak visszafogottan ösztönzi a gazdaságot, amivel ugyan az adósságot kezelheti, a növekedést azonban nem segíti.

Kong Ji-csi úr szakadt köpenye

A magas munkanélküliség természetesen frusztrációt szül a fiatalok közt, amit – akármit is feltételezünk a kínai közvélemény elnyomásáról – ki is fejeznek. 

Március elején a Toujinon, a TikTok kínai változatán vírusszerűen elterjedt egy videó, amelyben egy végzett fiatal szipogva panaszkodik, megkérdőjelezve az egyetemi tanulmányok értelmét, miután 800 jelentkezés és 30 állásinterjú után sem jutott munkához. Még ugyanabban a hónapban a hatszázmilliós felhasználószámú Vejpo mikroblogon vált virálissá a következő kommentár:

A posztoló egy olyan mesére utal, amelyet valamennyi kínai ismer. Kong Ji-csit, a tudóst a modern kínai irodalom megalapítójának tartott Lu Hszün örökítette meg és gúnyolta ki az iskolák kötelező olvasmányainak jegyzékében szereplő novellájában.  

A kínai hivatalnokok természetesen – majd kiderül, hogy joggal vagy anélkül – nem értenek egyet a The Wall Street Journal borús helyzetértékelésével, és saját értelmezésük van a meséről is. Nem az elnyomás vagy a tehetetlenség szimbólumának tekintik, hanem ösztönző példának.

A China Central Television (CCTV.com) már március 17-én közzétett egy online értelmezést, amely ugyan elismeri, hogy a végzettek a verseny hatalmas stresszével szembesülnek, de hangsúlyozza: „Kong Ji-csi tragédiája nem abban áll, hogy képzett, hanem annak elutasításában, hogy levegye a tudós köpenyét, és keményen dolgozzon, hogy javítson a körülményein. A köpeny nem egyszerűen csak ruha, hanem béklyó a szívén.” 

Ezt az értelmezést vallja a Global Times is, egyúttal idézve Fu Ling-huit, a statisztikai hivatal szóvivőjét, aki a foglalkoztatás strukturális problémáit elismerve egy májusi sajtótájékoztatóján azzal nyugtatott: ahogy a gazdaság fokozatosan kilábal, a munkaerőpiac is megszilárdul, és a kormány a fiatalok foglalkoztatását segítő intézkedésekkel áll elő, amelyek megoldják a problémát.