A Forbes által Marshall-tervnek elnevezett elképzelést a június 21-én Londonban megtartandó Ukrajna-helyreállítási konferencián akarják elővezetni. Egy hétre rá Kijevben tartják a Forbes szervezésében a Visa, a Vodafone más nyugati cégek szponzorálásával a 2023-as Ukrajna üzleti fórumot, amelyen bizonnyal szóba kerül a 400 milliárdos energiaterv is.
Tiszteletre méltó keleti szomszédunk aktivitása, amely azonban belezavarhat a regionális, sőt a globális energiamérleg alakulásába, és ha megvalósul, Magyarország mint EU-tag energiapolitikája, helyzete teljes átgondolását, újratervezését vonja maga után. Ukrajna politikailag számíthat Brüsszel és Washington támogatására, hiszen a kijevi terv mottója:
Megszabadítani a világot, Európát az oroszországi energiafüggőségtől.
Eszerint Ukrajna lépne Oroszország helyére mint a meghatározó európai energiaszolgáltató, exportőr. Moszkva maga is, mint a minap Putyin elnök a beszédében hangsúlyozta, „le fog szokni a kőolaj- és földgázfüggőségről, kihúzza karjából annak energiatűjét”.
Hogy Kijev roppant ambiciózus tervéhez mit szól a hasonló szerepre (Európa fosszilisenergia-szolgáltató központja, „hub”-ja) törő Törökország és a pillanatnyilag más elképzeléseket dédelgető EU, egyelőre nem ismert.
Bizonyos, hogy Ankarában és Brüsszelben nagyítóval vizsgálják az ukrán elképzelések minden betűjét. És Moszkva számára sem közömbös, mit tervez egykori tagköztársasága mai katonai ellenfele. Nagyra törő tervekben az oroszországi fővárosban sincs hiány. Vlagyimir Putyin minapi beszédében, a nyugati szankciós politika nyilvánvaló bírálatának szándékával, megemlítette, hogy idén az Oroszországi Föderáció 1,5-2 százalékos gazdasági növekedést tervez. Ugyanakkor nyugati források szerint az oroszországi gazdaság hatalmas problémákkal küzd, mindenekelőtt a beruházások fedezete, a hitelfelvételek roppant mérvű beszűkülésével.
Ukrajna úgy adja el magát, mint Európa jövendőbeli energiatárháza – szól a Politico szkeptikus alaphangú cikkének címe A világon egyedülálló hírlevél-birodalmat kiépítő, már két éve a német Axel Springer sajtóbirodalom részeként működő, szekcióját Brüsszelből vezető Politico újságírója beszélt Olekszij Csernisovval, a Naftogaz állami olaj- és gázvállalat elnök-vezérigazgatójával.
Ukrajnát nem sajnálatból, hanem gyakorlati üzleti érdekekből kell újjáépíteni – fejtette ki neki Csernisov, aki úgy véli, Kijev váltja fel Moszkvát mint földgázszállító és villamosenergia-exportőr.
Állítása szerint az ukrán földgázkészletek Európát tekintve a második-harmadik helyen állnak, ám nem részletezte ezek helyét, jellegét (szárazföldi vagy tenger alatti) és feltárási módját, költségét. Azt is elárulta, hogy a tervekben igen nagy szerepe lesz az immáron másfél éve az oroszországi csapatok ellenőrzése alatt álló Zaporizzsja Atomerőműnek. Ez a jelen pillanatban leállított, a fogyasztói elektromos hálózatokról lekapcsolt atomerőmű hat energiablokkjával (reaktorával) Európa legnagyobbjának számít, és Moszkva a Nyugat értésére adta, nem mond le az Orosz Föderáció csatolt területén álló létesítményről.
Emiatt is
bizonyos szkepticizmussal fogadják a Londonban előterjesztendő terv olyan megállapításait, mint hogy „az elektromos energiatermelés 2050-ig a hétszeresére, a földgázkitermelés a négyszeresére, a kőolajtermelés csaknem a hatszorosára nő”.
Ugyanakkor az évtizedek óta kiépült és Ukrajnát Kelet-Közép-Európán át a nyugat-európai államokhoz, első sorban Németországhoz kötő energiavezetékek (földgáz, kőolaj, villamos energia) hatalmas előnyhöz juttatják Kijevet a másik nagy vetélytárssal, Ankarával szemben. Néhány szempont:
1. A török vezetékeken Európába, az EU-ba áramló földgáz tetemes része oroszországi, dél-kaukázusi és (a tervek szerint) közép-ázsiai eredetű,
2. A Törökországon keresztülhaladó vezetékrendszerek jóval hosszabbak és bonyolultabbak, sebezhetőbbek az ukrajnaiaknál.
3. Viszont az ukrajnai vezetékek több évtizedesek, műszaki állapotuk átfogó felújítást igényelne, míg a törökországi vezetékek csak néhány évesek.
4. Nem tudjuk, hogy a háború milyen mértékben károsította az amúgy is erősen viseltes ukrán vezetékrendszereket.
Mint sok, Kijev által előterjesztett elképzelés,
ez az új Marshall-terv is azon a feltételezésen alapul – mi több, tényként kezelve –, hogy Ukrajna katonai vereséget mér a támadóra, Oroszországra, és visszafoglalja valamennyi elfoglalt területét
(beleértve a Krím félszigetet), visszaállítva a modern, független ukrán állam 1991-es megalakulásakor érvényes határokat. Immáron második hetébe lépett a Moszkva által annektált ukrán területek visszafoglalására indított offenzíva, amelyben az ukrán haderő eddig nem ért el átfogó sikereket, néhány Budapestnyi kerület méretű, 90 négyzetkilométeres szakaszt foglalt vissza a mintegy 110 ezer négyzetkilométert kitevő elfoglalt területekből. Sem Kijev, sem Moszkva nem adja jelét tárgyalási készségének. A Nyugat tárgyalóasztalhoz ültetné Putyint, de ennek előfeltételét, hogy az orosz erők vonuljanak ki az összes megszállt területről (a Krímből is), Moszkva elutasítja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.