Prigozsin rejtélyes fuccsba ment puccsa
Mi történt a hétvégén Oroszországban? Ál- vagy valódi puccskísérlet Vlagyimir Putyin „udvari főszakácsa”, az oroszországi Wagner katonai magánvállalat (CsVK) tulajdonosa, Jevgenyij Prigozsin irányításával? Egyértelmű válasz még nincs a történtekre.
A nyugati elemzők, beleértve két kiemelkedő térségbeli szakértőt, az amerikai Anne Applebaumot (a CNN Fareed Zakaria műsorában) és a brit Timothy Asht, egyértelműen Putyin helyzete drámai meggyengüléseként értékelték a fuccsba ment puccsot. Prigozsin hosszabb ideje nyíltan támadta a hadseregvezetést, úgyhogy a lázadás nem lehetett váratlan, hiszen még az amerikai titkosszolgálatok is jó előre értesültek róla. Továbbá az ukrán ellentámadás esélyeinek a javulását látták az általuk erősen cselekvéskorlátozottnak minősített oroszországi haderő tétlensége kapcsán.
A száraz tények
Ugyanakkor a tények alapján a kép nem olyan egyértelmű, mint azt néhányan (Applebaum, Ash) láttatják. Íme néhány szempont:
Nem dördültek el lövések, nem tört ki harc, nincsenek sebesültek vagy halottak.
Noha Prigozsin állítása szerint az oroszországi fegyveres erők csapást mértek a katonáira, ezt Moszkvában határozottan cáfolták, és máshonnan sem bizonyították. A lázadó vezető állítása szerinti 25 ezer fős Wagner-különítmény harckocsikkal, páncélozott csapatszállítókkal (BTR) akadálytalanul haladhatott több száz kilométert az M4-esen, a Don menti Rosztovot a fővárossal összekötő, csaknem 1100 kilométer hosszú autóúton.
Az egyetlen kárt a rosztovi városi hatóságok jelezték,
miután a wagneristák kivonultak a déli katonai körzet parancsnokságának is helyet adó, milliós délnyugat-oroszországi városból. Mintegy 10 ezer négyzetméteren a harckocsijaik tönkretették a belvárosi utakat és egy T–72-es tankjuk olyan ügyetlenül állt be Rosztovban a városi cirkusz épületének főbejáratához, hogy beszorult. Amikor kikecmergett, az épület is és a tank is megsérült.
Prigozsin, aki nem tett lakatot a szájára, és – gondoskodva a puccs alatt a folyamatos médiajelenlétről, az újságírók sztorikkal, hangzatos hírekkel való „etetéséről” – teljes erőből szidta az orosz katonai vezetést, beleértve Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valeríj Geraszimov vezérkari főnököt (akiknek a kiadását nagy hangon követelte). Ám
arra nagyon vigyázott, hogy egyszer se ejtse ki Vlagyimir Putyin nevét, ne utaljon az ország elnökére és ne támadja őt.
Az M4-es autóút Moszkvától több száz kilométerre lévő, lakott területektől távoli, mintegy 300 kilométeres szakaszát az orosz hatóságok lezárták. A Moszkva ellen induló wagnerista különítmény akadálytalanul több száz kilométert tett meg Rosztovtól a főváros irányába. De megtorpantak a lezárt útszakasz előtt – majd jött a hír: a fehérorosz elnök közvetítésével megegyeztek: a lázadással felhagynak, a vezér, Prigozsin megússza a kilátásba helyezett szigorú büntetést. Azok a wagnerista alegységek, amelyek nem vettek részt a lázadásban, szerződést írhattak alá a moszkvai védelmi minisztériummal a hadseregbe való betagozódásról. Büntetlenséget kaptak a lázadók is, a további sorsuk ismeretlen.
Putyin mint főparancsnok nem vonatott vissza egyetlen egységet sem az ukrajnai frontról, hogy azok támogassák Moszkva védelmét a csaknem két hadosztálynyi wagnerista esetleges támadásakor.
Vélhetően katonailag erre semmi szükség sem volt, mert a stratégák szerint azért ürítették ki az M4-es autóút több száz kilométeres szakaszát, hogy a gyenge légvédelemmel, nulla légierővel ellátott wagnerista menetoszlopot a levegőből rakéta- és bombatámadásokkal ezen az útszakaszon megsemmisítsék. Emellett csak a Putyin személyes védelmével megbízott FSO (Szövetségi Védelmi Szolgálat) ötvenezer embert tart fegyverben, nem számolva a moszkvai helyőrséget, a 16. Szpecnaz Dandárt, a Moszkvától 63 km-re, Ogyincovóban állomásozó 45. Különleges Szpecnaz Dandárt és az orosz Nemzeti Gárda (Roszgvargyija) mintegy 400 ezer tagját, amelyeknek legalább az egyötöde a fővárosban állomásozott.
A legalább egymilliós oroszországi haderő egyetlen alegységéről sem tudunk, amely átállt volna a lázadók oldalára.
Azaz Prigozsin – aki erre számított – ugyanabba a csapdába sétált bele, mint egykori pártfogója, Putyin, aki a 2022. február 24-én Ukrajna ellen elrendelt támadáskor azt remélte, hogy az ukrán lakosság átáll, és „felszabadítóként” üdvözli a betörő és a főváros gyors bevételében bízó orosz csapatokat. Ezen még az sem változtat, hogy több tekintélyes nyugati elemző szerint a rosztovi lakosság rokonszenvvel fogadta a lázadó prigozsinistákat. Egy videórészletre alapoznak, amelyen néhányan valóban köszöntik a már távozó, sötétített üvegű SUV-ban ülő Prigozsint. A sok telefonnal felvett és a különféle hálózatokon sugárzott rosztovi jelenetekben egyszer sem látni akár csak száz embert, akik rokonszenvtüntetést tartottak volna a lázadók mellett.
Vlagyimir Putyin és politikája elfogadottsága az orosz lakosság körében rendkívül magas, mintegy 80 százalékos.
Ezt legalább három közvélemény-kutató intézet kutatásai alátámasztják. A VCIOM, a kormány által is elismert kutatóintézet június 18-án 78,9, a középen álló FOM 79, a kormány által külföldi ügynöknek minősített és a pártatlanságára joggal büszke Levada Központ pedig 82 százalékos elfogadottságot mért az elnök esetén.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.