Ukrajna újjáépítésének nyugtalanító kérdései – előre isznak a medve bőrére

Még semmi sincs lejátszva, de a Nyugat már Ukrajna újjáépítésén gondolkodik. Ám a folyamat alapjai meglehetősen ingatagok, nagyon sok a kérdőjel. Mindenekelőtt a legtöbb újjáépítési teória alapja a teljes ukrán katonai győzelem Oroszország felett – ami ez idő szerint inkább a hit, semmint a tények birodalma –, előre isznak a medve bőrére.

A feltételek közé tartozik az orosz haderő legyőzése, a két szakadár „népköztársaság”, Luganszk és Donyeck, a négy délkelet-ukrajnai megye (Luganszk Donyeck, Zaporizzsja és Herszon), továbbá a Krím félsziget katonai erővel való visszavétele. A béketárgyalásnak Kijev és Moszkva között a jelenlegi és a belátható időben alakuló helyzetben kevés esélye van. Kijev kiindulópontja: visszatérés az 1991-es határokhoz (tehát nem 2022. február 23-hoz vagy 2014 elejéhez). Moszkva hozzávetőleges kiinduló pontja (kevésbé világos, mint Ukrajnáé): az eddig megszerzett területek Oroszország részei maradnak, a Krímet beleértve, Ukrajna nem lép be a NATO-ba, és valamiféle garanciarendszert ad, hogy a területén nem létesítenek NATO-támaszpontokat, és kötelezettséget vállal, hogy semlegességi politikát folytat.

Variációk

A nyugati teoretikusok alapvetően három verzióban gondolkodnak. Sokan közülük Kelet-Közép-Európa 1989–1991-es új verzióját, a 2.0-st fogadják el. Megmozdulnak az akkori, több mint harminc évvel ezelőtti időszak angolszász sztárgondolkodói, köztük Jeffrey D. Sachs vagy Timothy Garton Ash. Ez utóbbi politológus, Kelet-Közép-Európa-szakértő így foglalja össze:

A verzió: döntően, 3:1 arányban az állami szektor, az adófizetők állják Ukrajna újjáépítésének költségeit, amelyek felmehetnek akár ezermilliárd dollárig is.

B verzió: döntően, 3:1 arányban a magántőke vállalja fel az ukrajnai helyreállítás költségeit, kockázatát, és övé lesz az elméleti haszon is.

C verzió: a Nyugaton maradt, de nem könnyen felhajtható oroszországi  állami és oligarchavagyon, azaz a legoptimistább becslések szerint 400 milliárd dollár szolgálna fedezetül. 

Hogy a globálisan rosszízű „konfiskálást” elkerüljék, ezt a vagyont bevihetik egy alapba, amelyre mint fedezetre Ukrajna államkölcsönkötvényt bocsátana ki.

Ez a kacifántos változat nem valamiféle emberbaráti megfontolásokon nyugszik, hanem a felismerésen, hogy a világ számos kormánya mélyen elgondolkodik rajta: ha valamit úgy tesz, ami nem szolgál a Nyugat kedvére, akkor a nagy nyugati bankokon, pénzintézeteken keresztül rátehetik a kezüket az adott ország vagyonára, nemzeti tartalékára. Ez az amerikai (nyugati) Ukrajna-álláspont iránti, a „harmadik világban”, a feltörekvők körében általános gyanakvás alapja.

Milyen legyen az új Ukrajna?

Az sem egészen világos, milyen új Ukrajnát akar a Nyugat megteremteni. Egy katonaállamot, amely Oroszország határain készenlétben állva sakkban tartja a harciasnak, Európa-evőnek tartott medvét, védi a Nyugatot? Ez idő szerint Ukrajna katonailag, legalábbis a külföldi fegyverszállítmányokkal Európa legerősebb hadseregével rendelkezik. Ez azt feltételezné, hogy a jelenlegi, mintegy egymilliósra taksált ukrán fegyvereserő-létszámot megőrzik. Egy ekkora állandó hadsereg fenntartása önmagában óriási kihívás. Nagy kérdés, hogy a 8-10 milliós létszámú, Nyugatra távozott ukrán menekültáradat mekkora része lesz hajlandó évek múltán visszatérni, lesz-e elég munkáskéz, irányító az új Ukrajna „üzemben tartására”?

Komoly bizonytalansági elem az időtényező. Ukrajna újjáépítése minimum egy évtizedet emésztene fel. Ez alatt az idő alatt 

Ez Ukrajna háború előtti nemzeti jövedelmének mintegy egyharmadát jelenthetné. Képes-e egy gazdaság tartósan ekkora tőkebeáramlás kezelésére? (Erre még nem volt példa az újkori világtörténelemben, hogy egy állam tartósan évente a GDP-je hozzávetőleg 33 százalékát eredményesen gazdasága szanálására, újjáépítésére fordítsa.)

Fáradtság

Nem elhanyagolható faktor a Nyugat „Ukrajna-fáradtsága”, amikor a donorállamok a látható haladás hiány, vagy annak nem az általuk elképzelt tempóban való haladása miatt megkérdőjelezik részvételüket. Eddig ismeretlen nagyságrendű problémákról van szó, amelyeket értelmetlen lenne a második világháborút követő Marshall-tervvel összevetni – már csak azért is, mert ez a több évtizede megvalósított akció arányaiban sokkal szerényebb volt, mint amit jelenleg az ukrán újjáépítési terveken dolgozók elképzelnek. A nagyságrendekről: 

(fegyverek, hadi-, üzemanyagok) és készpénzben (az ukrán állam működésének biztosítására, például a nyugdíjak kifizetésére) a Nyugattól nem egészen másfél év alatt. Az újjáépítés költségei ennek az öt-tízszeresére rúghatnak.

Geopolitikai megfontolások

És ott áll a háttérben a feltételezhetően döntő kérdés: az elkövetkezendő évtizedben hogyan alakul magának a Nyugatnak a sorsa? Miként folytatódik vagy zárul le Kína és az Egyesült Államok katonai szembenállása a Csendes-óceán nyugati partvidékeinél? Miként rendezik Peking és az EU viszályát? Mi történik, ha az USA-ban jövőre ismét visszatér az elnöki székbe Donald Trump, Európában pedig az integrációs szervezet gerince, az Európai Parlament (az egyetlen közvetlenül választott testület) összetétele a 2024-es választásokon alapvetően megváltozik? És végül a kérdések kérdése: