Miközben öt éve először amerikai külügyminiszter tárgyal Pekingben, sorban érkeznek a hírek arról, hogy a politikai és az üzleti világban folyik a készülődés a világgazdaságot esetlegesen kettészakító hidegháborúra. A brit Financial Times (FT) napilap két friss esettel is előállt: Olaszországban megfosztották irányítási jogaitól a gumióriás Pirelliben a kínai többségi tulajdonost, az AstraZeneca pedig úgy szervezné át a tevékenységét Kínában, hogy adott esetben ne kelljen menekülnie. Az orosz példa hasonló óvintézkedésekre sarkall más nyugati multikat is.
Miután egyre újabb csúcsokra hág az Egyesült Államok és a felemelkedő Kína világpolitikai versengése, a megfigyelők nem vártak javulást Antony Blinklen vasárnap kezdődött kétnapos pekingi látogatásától, és szombati találkozója Csin Kanggal, a kínai külügyek irányítójával nem is hozott csodát.
Sokan kételkedtek, hogy Blinken egyáltalán bejut-e Hszi Csin-ping elnökhöz, ami végül sikerült, de ettől sem várható, hogy a világ ügyei alapvetően más mederben csörgedezzenek tovább. A nyugati vállalatok pedig már készülődnek a helyzet elmérgesedésére és az esetleges kenyértörésre.
Már pénteken éjszaka kiderült, hogy – az FT megfogalmazásában egy precedens nélküli bejelentésből –, hogy az olasz kormány intézkedésekre készül a Pirelli függetglenségének megőrzésére. A lap később megszerezte a kormányrendelet szövegét, amely szerint a jelenlegi olasz vezérigazgató, Marco Tronchetti Provera Camfin nevű cége lesz jogosult kinevezni a 151 éves milánói Pirelli vezetőjét. Giorgia Meloni kormánya szerint a Pirelli csiptechnológiájának felhasználása és a kínai kommunista párt beavatkozásának veszélye vet fel nemzetbiztonsági aggodalmakat.
Az ügy pikantériája, hogy a Camfinnak mindössze a 14 százalékos részesedése a Pirelliben, a fő tulajdonos China National Rubber Company nevű leányvállalatán keresztül a kínai állami kontroll alatt álló Sinochemnek 37. Az utóbbi márciusban jelezte, hogy felülvizsgálná a Pirellinél a korábbi részvényesi egyezséget. Az olasz kormány azonban az elmúlt években megteremtette a jogi lehetőséget, az „aranyhatalmat¨, hogy a stratégiai fontosságú cégeknél közbeléphessen, és most ezt teszik.
A Pirellit 2015-ben adták el egy befektetői csoportnak, amelynek része volt a Camfin és a Chemchina. Az utóbbi hat évvel később egyesült a SinoChemmel, és a gumigyártóban 9 százalékos részesedést szerzett a kínai kormány Selyemút befektetési alapja – írta a brit BBC.
Egy jól értesült magas rangú olasz kormányhivatalnok szerint, akit a FT idéz, a kormányzati beavatkozás minimális, és a kínaiak tulajdonképpen örülhetnek, hogy nem kényszerítették őket a tulajdonrészük csökkentésére, vagy egyenesen a távozásra, sőt, megtarthatják a képviseletüket a Pirelli igazgatóságában.
Azt gondolom, meg fognak könnyebbülni, hogy a részvényeikhez nem nyúltak
– mondta.
Aligha valószínű azonban, hogy a hír nagy örömet okoz Pekingben, ahol visszatérően arra intik az európai politikusokat, hogy ne hallgassanak a kontinens és Kína gazdasági szétválasztását sürgető hangokra.
Ezek az utóbbi években megerősödtek Európában és Washingtonban is, különösen az ukrajnai orosz invázió után. Európa ellentmondásos helyzetét tükrözi, hogy sokkal nagyobb a gazdasági kitettsége Kínának, mint az USA-é, és miközben például Emmanuel Macron francia elnök ellenzi a szétválást, a franciák is örülnének az olyan intézkedéseknek, amelyek gátolnák a kínai járműgyártók behatolását az európai piacokra, akár csak a németek. Ez a két ország, illetve a spanyolok Európa legnagyobb autógyártói, de erősen érintett Közép-Európa is, ahová a nyugati cégek a termelés jelentős részét kiszervezték, illetve Olaszország is.
Sok nyugati multi vezetője fészkelődik kényelmetlenül, amikor a Pekinget bíráló nyugati politikai retorikában újra és újra felperegnek a harci dobok, és készülődni kezdtek a még rosszabbra. Intő példa, hogy Ukrajna megtámadása után a nyugati cégek zömének szinte füttyre távoznia kellett Oroszországból, különben politikai és médiatámadások céltáblájává váltak volna, ami hazai bázisukat rendítené meg.
Sokan tartanak attól, hogy a füttyszó egyszer Kína esetén is felhangzik – az egyik fő félelem, hogy mi történne, ha Kína bekebelézné Tajvant, de a kelet–nyugati viszonyok enélkül is szünet nélkül romlanak. Ezért egyes vállalatoknál vizsgálgatják az olyasféle utakat, amelyekre a brit–svéd gyógyszer- és biotechnológiai óriás AstraZeneca is lépne.
A vállalat – a legnagyobb, 183 milliárd font értékű tőzsdére vezetett cég az Egyesült Királyságban – olyan megoldást keres, amelynek a révén Kínában bent is meg kint is van. Erről az FT értesülései szerint hónapok óta konzultálnak bankárokkal.
A trükk lényege, hogy valamilyen módon leválasztanák az anyavállalatról a kínai üzletüket, de megőriznék felette az ellenőrzést. Esetleg külön vállalatként Hongkongban vezetnék tőzsdére, de az is lehet, hogy Sanghajban. A gondolat néhány éve foglalkoztatja a vállalat vezetőit, csak egy időre félretették, miközben a biotechnológiai üzlet rosszabbul ment. Egy magas beosztású ázsiai bankár szerint – írja a brit üzleti lap – hasonló lépést már fontolgatott már
minden multinacionális cég, amelynek erőteljes kínai üzlete van. Ha ez csak egy opció is, amely nagyobb rugalmasságot ad a jövőben, akkor is érdemes gondolkodni rajta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.