Az elektromos autózásra váltással egyidejűleg az újrahasznosításban is előre kíván lépni az Európai Bizottság, amely beadta a vonatkozó szabálytervezetét – ennek sokan örültek, néhányan nagyon nem, a legtöbben azonban elvesztek a részletekben.
A kiindulópont az, hogy évente hatmillió autó ér az életciklusa végére az Európai Unióban. Ezekből sok a szemételepre kerül, vagy más régiókba, főleg Afrikába, ahol a leromlott állapotuk miatt rontják a biztonságot. Ráadásul annak dacára, hogy ezen járművek tartósabb használatra nem feltétlenül alkalmasak, az alkatrészeket talán lehetne újrahasznosítani belőlük, ám e lehetőségtől elesik az EU, amelynek jelentős a nyersanyagigénye és -hiánya, azaz dupla a pazarlás.
Erre hívta fel a figyelmet az EB, amely be akarja tiltani a csotrogányok exportját,
új és digitális követőrendszert akar üzembe helyezni, hogy lekövesse az ilyen járműveket, emellett létrehozna egy követelményrendszert is,
hogy a körforgásos gazdaság elveinek megfelelve az kerüljön vissza a használatba, ami erre alkalmas.
Az elkövetkezendő években egyre több zérókibocsátású autó kerül a piacra, amelyhez értékes alapanyagokra lesz szükség. Az előterjesztésünk biztosítaná, hogy amennyi alapanyagot csak lehetséges, újra felhasználjunk, nagyban csökkentve az ökológiai lábnyomot
– nyilatkozta az illetékes EU-hivatalnok, Frans Timmermans.
A legfőbb anyagok közé a műanyag, a fém és az alumínium tartozik, ezeket kéne leginkább Európában és a körforgásban tartani, ezáltal csökkenteni lehetne az import mértékét is. A belső piacért felelős biztos, Thierry Breton szerint az új hozzáállással 22 ezer új munkahely is teremthető. Az EB becslése szerint ezáltal 2035-ig – amikorra az e-autókra átállást is tervezik –
1,8 milliárd eurónyi (682,9 milliárd forintnyi) löketet kaphatna az unió gazdasága, nem beszélve arról, hogy évente 12,3 millió tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megspórolni ezzel.
A tervezet részletei szerint a gyártóknak könnyebbé kéne tenniük az életciklusuk végére érő járművek szétszerelését – ez konkrét használati útmutató elkészítését is jelenti –, az új autókban pedig legalább 25 százalékot kéne kiadniuk az újrahasznosított elemeknek.
Az EB nem állna meg ennyinél, idővel a személygépkocsikon túl a motorokra, a teherautókra és a buszokra is kiterjesztené a szabály érvényét. Ahhoz, hogy mindez jogerőre emelkedjen, az Európai Parlament, valamint a tagországok jóváhagyása is kell – ezek megszerzése viszont nem egyértelmű.
Akadnak ugyanis körmönfontan fogalmazó ellenzők, illetve olyanok, akik szerint az ördög a részletekben rejlik. Az aligha meglepő, hogy az autógyártókat képviselő nemzetközi szervezet, az ACEA szerint az EB csak duplikált már létező szabályozásokat, ez pedig csak összezavarja a piacot, hogy pontosan kinek, mi is a teendője.
Az is aggasztó, hogy a bizottság nem vizsgálta meg kellően az ilyen újrahasznosítandó elemek keresleti és kínálati egyensúlyát, valamint a szükséges technológiákat, mielőtt előállt az ambiciózus terveivel
– mondta Sigrid de Vries, az ACEA ügyvezető igazgatója.
A műanyagokkal foglalkozó szakértői szervezetnek, a Plastics Europe-nak pedig minőségi aggályai vannak, mondván, az autóiparban használt műanyagok a legmagasabb minőséget képviselik, emiatt viszont nem vagy csak igen nehezen újrahasznosíthatók, ami a kémiai újrahasznosítás felé tolná az ötletet és kérdésessé tenné az egész mechanizmus környezetbarátságát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.