Magyarország már nem, de Lengyelország még mindig betart a másfél milliárd embert érintő EU-s szerződésnek
Több mint két éve vár aláírásra az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni csoport (AKCS) országainak megállapodása, immár csakis egyetlen EU-tagállam miatt – és ez nem Magyarország.
Fotó: Shutterstock
A szerződés a 2000-ban aláírt és 2003-ban hatályba lépett cotonoui szerződés utóda lenne, ezért is hivatkoznak rá leginkább „poszt-cotonou-i megállapodásként”. Az előd ugyancsak az EU és az AKCS-országok között rendezte a politikai és gazdasági kérdéseket, és céljaként rögzítette a szegénység csökkentését, felszámolását, valamint szólt a fenntartható fejlődésről.
Az új dokumentum az alábbi kiemelt területeket határozta meg:
- demokrácia és emberi jogok
- fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés
- éghajlatváltozás
- humán és társadalmi fejlesztés
- béke és biztonság
- migráció és mobilitás
Mindez az ENSZ-tagállamok több mint felének, másképpen több mint másfél milliárd embernek az életére lehetne jótékony hatással,
habár ennek a frissített verziónak nem része például, hogy miként osszák el az Európai Bizottság (EB) külföldi segélyeit.
Ám a szerződést hiába tárgyalták le 2020 decemberére és tervezték a ratifikálását 2021-re, azóta sem sikerült hatályba léptetni.
Mi lett a magyar vétóval?
Nemrég még ketten tartottak be neki, de idén tavasszal a magyar kormányzat visszavonta az ellenkezését, miután az EB garantálta, hogy a hatálybalépésre váró sokoldalú egyezmény nem vesz el semmilyen jogkört a nemzeti kormányoktól a migráció és munkaerőpiaci kérdések, valamint a szexuális jogok témaköreiben.
Soha nem adjuk fel azon szuverén jogunkat, hogy mi döntsük el, kit engedünk be az országba és kit nem, kivel vagyunk hajlandók együtt élni és kivel nem
– nyilatkozta Szijjártó Péter áprilisi látogatása és tárgyalása során Mauritiuson, amely éppen betöltötte az AKCS soros elnöki tisztét. A külgazdasági és külügyminiszter persze békülékenyebben folytatta, és bejelentette a vétónk visszavonását.
Azzal indokolta a változást, hogy a kormány minden garanciát megkapott a kéréseire, ezért „Magyarország egyetért azzal, hogy a gazdasági együttműködést szorosabbra vonják, mert ez mindkét fél számára előnyös lenne, különösképpen napjainkban, amikor a világ ismét a blokkosodás irányába halad”.
Ki maradt utolsónak?
Ezzel tehát már csak egy EU-tagállam alkotja az ellentábort, Lengyelország, amely szintén egy teljesen más jellegű probléma, az EB-vel az Ukrajnából származó gabonaimport miatt fennálló vitája miatt nem hajlandó ratifikálni a poszt-cotonou-i szerződést. Ami persze hullámokat vet sokfelé.
Ha a megegyezés után két évvel sem vagyunk képesek jóváhagyni egy szerződést, az bizalmatlanságot szül. Ráadásul ez a helyzet nemcsak az AKCS-országoknak hátrányos, hanem az Európai Uniónak is
– vélte az osztrák Hannes Heide. A szociáldemokrata európai parlamenti (EP) képviselő hozzátette még, hogy a halogatás miatt az együttműködések is egy helyben topognak, noha hatalmas lenne bennük a potenciál, nem beszélve arról, hogy a kellemetlen helyzetben az EU megbízhatatlan partnernek látszik.
Mindezek okán jelenleg az előző szerződés, a cotonoui megállapodás lejártát tologatják – a legutóbbi alkalommal négy hónappal toldották meg –, de a remények szerint ebben az évben azért sikerül aláírni az új kontraktust.
Miként kerül a képbe Kína és Oroszország?
Ennek volna járulékos haszna is, mert az EU-s ügyekkel foglalkozó Euractiv szakhonlap szerint az unió a teketóriázása miatt a befolyásából is veszít Afrikában és a fejlődő országokban általában, ahol Kína és Oroszország viszont lendületesen és hatékonyan szerzi meg, amire szüksége van.
Európa sem lehet csak szemlélő: nekünk is szükségünk van alapanyagokra, és ha a zöldátállást sikeresen akarjuk végrehajtani, ahhoz is együtt kell működnünk
– folytatta Hannes Heide, kiemelve, hogy mindez az afrikai és karibi partnereknek is hasznos volna.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.