Leáldozóban lehet Kína csillaga

Kína gazdasága nehéz időszakon megy keresztül, egymás után derül fény a rendszer hibáira. Pontosan az recseg-ropog mostanában, ami az egekbe vitte Kínát az elmúlt évtizedekben. A világ legnagyobb piaca komoly változások előtt áll, és ehhez a nemzetközi gazdaságnak is alkalmazkodnia kell.

Kína évtizedeken át gyárakba, felhőkarcolókba és utakba való beruházásokkal hajtotta a gazdaságát. Ez a modell rendkívüli növekedési időszakot indított el, kiemelte Kínát a szegénységből, és globális óriássá tette, az ország exportteljesítménye az egész világot behálózta.

A modell most megtört

A modell akkor működött, amikor Kína a felzárkózáson dolgozott, most, hogy az ország fuldoklik az adósságban, és kifogyott az építkezésekből, egyre kevesebb eredményt mutat. Ehelyett lakások milliói állnak üresen, a befektetések megtérülése meredeken csökkent, miközben a korábbi beruházások kihasználatlanok. Jó példa erre, hogy az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő, az Evergrande csődöt jelentett. 

Eközben a helyi önkormányzatok is sarokba szorultak, mivel a magánberuházások szakadékba estek, az export pedig gyengélkedik, kénytelenek további hiteleket felvenni, hogy építkezések segítségével ösztönözzék a gazdaságot.

A kilátások az elmúlt hónapokban tovább romlottak. A feldolgozóipari tevékenység zsugorodott, a fiatalok munkanélkülisége rekordmagasságot ért el, az ország egyik legnagyobb fennmaradt ingatlanfejlesztője, a Country Garden Holdings pedig a  fizetésképtelenség küszöbén áll, mivel az egész gazdaság stagflációba eshet.  

Ez nemcsak egy átmeneti, gyenge gazdasági időszakot, hanem egy hosszú korszak végét jelentheti. A Nemzetközi Valutaalap szerint Kína GDP-növekedése az elkövetkező években 4 százalék alatt lesz, ami kevesebb mint a fele az elmúlt négy évtized legnagyobb részében mért értéknek.

A Capital Economics londoni kutatócég számításai szerint a kínai trendnövekedés a 2019-es 5-ről 3 százalékra lassult, és 2030-ra 2 százalék körüli szintre esik vissza. Ilyen ütem mellett Kína nem érné el a Hszi Csin-ping elnök által 2020-ban kitűzött célt, hogy 2035-ig megduplázza a gazdaság méretét.

Ez megnehezítené Kína kilépését a közepes jövedelmű feltörekvő piacok sorából, és nem is előzhetné meg az Egyesült Államokat a világ legnagyobb gazdasága státuszért folyó versenyben.

Az ázsiai nagyhatalom villanyautó- és megújulóenergia-iparának fellendülése emlékeztet arra, hogy még mindig képes uralni a piacokat. Az Egyesült Államokkal szemben fennálló feszültségek arra ösztönözhetik Kínát, hogy felgyorsítsa az innovációkat az olyan technológiákban, mint a mesterséges intelligencia és a félvezetők, és ezzel új növekedési utakat nyisson.

Ennek ellenére a közgazdászok széles körben úgy vélik, hogy az ország egy nagyobb kihívást jelentő időszakba lépett, amelyben a növekedés fellendítésének korábbi módszerei egyre kisebb hozamot eredményeznek. Kína gazdasági problémái pedig az egész világra hatással lesznek.

– mondta Dhaval Joshi, a BCA Research munkatársa. Kína azért járult hozzá ilyen nagy mértékben a globális növekedéshez, mert gazdasága évente 8-9 százalékkal nőtt. A növekedési üteme most ennek a fele, ami azt jelenti, hogy hozzájárulása szintén a felére esett.

A lassuló gazdaság ráadásul a nemzetközi vállalatoknak is kevésbé vonzóvá teheti az országot. Bár a kínai kitettség továbbra is alapvető fontosságú marad, hiszen a világ legnagyobb fogyasztói piacáról van szó, a jelenlegi trendek a külföldi beruházásokat is kevésbé csábítóvá tennék, miközben a gyártás is máshová költözik.

A világgazdaság számára azonban a kínai lassulás legközvetlenebb hatása valószínűleg a nyersanyagokra és az ipari ciklusra fog kihatni, mivel a kormány mindent meg fog tenni azért, hogy csökkentse az ingatlanszektortól való függőségét – amely korábban az ország nyersanyagéhségét fűtötte.

Az ingatlanberuházások nélkül például az ehhez szükséges, Brazíliából és Ausztráliából származó vasérc, vagy a Németországból származó munkagépek kereslete is csökken, és ezeknek új piacokat kell majd keresniük a globális iparban.

Ehhez az átalakuláshoz a kínai kormánynak enyhítenie kell a jelenlegi válságán és kibiztosítani más, veszélyben lévő ágazatokat, miközben a lakossági fogyasztás ösztönzésével megpróbálják új erőre kelteni a gazdaságot.