Zuhanórepülésbe kerül a világgazdaság, ha az egész Közel-Kelet lángba borul

Izrael deklarálta, hogy a Gázai övezetben a Hamász felszámolása a célja. Ha Irán közvetlenül is beszáll a háborúba, az olajár 150 dollárig szaladhat fel, a globális GDP 1 százalékponttal, 1,7 százalékra zuhanhat, az infláció 1,2 százalékponttal emelkedhet.

A közel-keleti konfliktus az egész világot megrázhatja, mivel a régió kulcsfontosságú energiaszállító és fontos hajózási útvonal. Az 1973-as arab–izraeli háború, amely olajembargóhoz és az ipari gazdaságokban évekig tartó stagflációhoz vezetett, egyértelmű példa erre.  A világgazdaság jelenlegi helyzete meglehetősen sebezhető, éppen csak lábadozik az orosz–ukrán háború által súlyosbított inflációs hullámból. Egy újabb háború egy energiatermelő térségben ismét lángra lobbanthatja az inflációt. A tágabb értelemben vett következmények az arab világban kiújuló zavargásoktól kezdve a jövő évi amerikai elnökválasztásig terjedhetnek, ahol a benzinárak kulcsfontosságúak a választói hangulat szempontjából.

A Bloomberg közgazdászai három forgatókönyvet vizsgáltak meg. Az első azon alapul, hogy a fegyveres konfliktus a Gázai övezetre korlátozódik. A másodikban már bevonódnak a szomszédos államok – Libanon és Szíria is –, így Irán és Izrael között egyfajta proxy-árnyékháború törne ki. A legpesszimistább variáció szerint Izrael és Irán között közvetlen háború törne ki. Mindhárom szcenárió drágább olajhoz, magasabb inflációhoz, lassabb gazdasági növekedéshez, és a tőzsdék, árupiacok fokozott volatilitásához vezet – persze egymástól meglehetősen eltérő mértékben. 

Korlátozott háború Gázában

2014-ben három izraeli elrablása és meggyilkolása a Hamász által, szárazföldi invázióhoz vezetett a Gázai övezetben – a konfliktusnak több mint kétezer áldozata volt. A harcok nem terjedtek túl a palesztin területen, és az olajárakra – és a világgazdaságra – gyakorolt hatás visszafogott volt. A jelenlegi háborúban már most magasabb ennél az áldozatok száma. A mostani konfliktus egyik lehetséges iránya mégis lényegében e tragikus történet megismétlődése lenne – az iráni olajra vonatkozó amerikai szankciók szigorításával párosulva.

Teherán az idén napi 700 ezer hordóval növelte olajkitermelését, mivel a fogolycserék és a külföldön befagyasztott tartalékainak feloldása az USA-val való kapcsolatok felengedését jelezte. Ha ismét olajszankciókat vezetnek be az iszlám állam ellen, az hordónként 3-4 dollárral növelné az árakat. A világgazdaságra gyakorolt hatás ebben a forgatókönyvben minimális lenne, különösen, ha Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek tartalékkapacitásaikkal ellensúlyoznák a kieső iráni szállításokat.

Proxyháború

De mi történne, ha a háború kiszélesedne a szomszédos országokra? A libanoni Hezbollah pártot és milíciát a Hamászhoz hasonlóan Irán támogatja. A határon máris vannak fegyveres összecsapások. Ha a konfliktus átterjed Libanonra és Szíriára, ahol Irán szintén támogat fegyveres csoportokat, akkor az egy Irán és Izrael közötti proxyháborúvá alakulna – és a gazdasági költségek megnőnének.

– mondja Yair Golan, az izraeli hadsereg korábbi vezérkari főnökhelyettese. 

– tette hozzá. Az ilyen irányú eszkaláció megnövelné az Izrael és Irán közötti közvetlen konfliktus valószínűségét, ami vélhetően az olajárakat is feljebb repítené. 

A forgatókönyv szerint egy hasonló lépés ma 10 százalékkal, 94 dollár körüli szintre emelné az árat.

A feszültség a tágabb régióban is fokozódhat. Egyiptom, Libanon és Tunézia gazdasága stagnál. Izrael válasza a Hamász támadására tüntetéseket válthat ki. Az arab világban meglehetősen rövid a távolság az Izrael-ellenes felvonulásoktól a kormányellenes zavargásokig. Így nem elképzelhetetlen, hogy megismétlődik a 2010-es évek eleji, kormányokat megdöntő tüntetéshullám, az arab tavasz.

Ebben a forgatókönyvben a globális gazdasági hatást két sokk okozza: az olajárak 10 százalékos megugrása és a pénzügyi piacok kockázatkerülő üzemmódba váltása – ez történt az arab tavasz idején is. Ez utóbbit a VIX index változásán követhetjük nyomon. 

A 2020-as Covid-válság és a 2009-es pénzügyi válság által okozott recesszió után ez lenne a leggyengébb növekedés az elmúlt három évtizedben. A magasabb olajárak körülbelül 0,2 százalékponttal növelnék a globális inflációt is, amely így 6 százalék közelébe emelkedne, állandósulna a nyomás a központi bankokon, hogy a vártnál lényegesen hosszabb ideig tartsák magasan irányadó kamataikat, még akkor is, ha ennek növekedési áldozata lesz.

Totális háború Irán és Izrael között

Ennek a valószínűsége viszonylag csekély, viszont annál nagyobb kockázatokat hordoz, kiválthat egy globális recessziót. Az emelkedő olajárak és a kockázatosabb tőkepiaci eszközök (például a részvények) zuhanása jelentős csapást mérne a növekedésre, és az infláció is magasabb szintre emelkedne. 

– kommentálta a helyzetet Hasszan Alhaszan, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének kutatója. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez nem fog bekövetkezni, különösen, ha az érzelmek és az indulatok elszabadulnak. 

Teherán azon lépései, hogy katonai szövetséget köt Oroszországgal, helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat Szaúd-Arábiával, és rendezi a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, tovább fokozták a nyugtalanságot a zsidó állam vezetésében.

Izrael és az USA vegyes üzeneteket küldött Iránnak a Hamász-támadásban való bűnrészességgel kapcsolatban. 

– mondta Ron Dermer izraeli stratégiai ügyekért felelős miniszter október 9-én. Ugyanakkor amerikai tisztségviselők szerint bizonyítékuk van arra, hogy az iráni vezetőket meglepetésként érte a támadás – írta a The New York Times október 11-én, bár Iránt tágabb értelemben bűnrészesnek minősítették, mivel finanszírozza és felfegyverzi a Hamászt. 

– mondta Alhasszan. 

E forgatókönyv szerint a nagyhatalmak közötti feszültségek fokozódása tovább rontaná az amúgy is ingatag helyzetet. Az Egyesült Államok Izrael szoros szövetségese, míg Kína és Oroszország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Iránnal. 

főleg az orosz–ukrán háborúról és Kína dél-ázsiai terjeszkedéséről.

A világ olajellátásának mintegy ötöde az Öböl térségéből származik, az árak az egekbe szöknének. Nem zárható ki, hogy megismétlődik az Aramco létesítményei ellen 2019-ben Irán-barát fegyveresek által végrehajtott támadás, amely a szaúdi olajellátás csaknem felét leállította. A nyersolaj ára ugyan nem biztos, hogy megnégyszereződik, mint 1973-ban, amikor az arab államok embargót vezettek be megtorlásul az Izraelnek nyújtott amerikai támogatásért az akkori háborúban. De ha Izrael és Irán rakétákat lő egymásra, az olajárak egész biztosan kilőnek – ahogy ez történt Irak 1990-es kuvaiti inváziója után. A mai sokkal magasabb árak mellett egy ilyen mértékű kiugrás az olajat hordónként 150 dollárra vihetné.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek tartalék termelési kapacitása nem biztos, hogy megmenti a helyzetet, ha Irán úgy dönt, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, amelyen keresztül a világ napi kőolajszállításának egyötöde halad át. A pénzügyi piacokon is szélsőségesebb kilengések következnének be – a VIX 1990-es 16 pontos kiugrásához hasonlóan.

Recesszióban a világ?

A Bloomberg Economics modellje ezek alapján a globális növekedés 1 százalékpontos visszaesését jósolja, ami a 2024-re vonatkozó előrejelzést 1,7 százalékra csökkenti. A világgazdasági recessziót nehéz meghatározni: az olyan gazdaságok, mint kínai, gyors növekedése miatt ritkán fordul elő teljes globális recesszió. 

Ez volt az az időszak, amikor a Fed drasztikusan megemelte irányadó kamatait, hogy megfékezze a hetvenes évek olajársokkja miatt elszabaduló inflációt. Ebben a helyzetben gyakorlatilag lehetetlen lenne kompenzálni a kieső olajkitermelést és a piaci kockázatokat, a globális infláció jövőre 6,7 százalék lenne. Elérhetetlenné válnának a nagy jegybankok inflációs céljai (többnyire 2 százalék), az USA-ban az egekbe szökő üzemanyagárak nagy valószínűséggel elkaszálnák Joe Biden elnök újraválasztási esélyeit.