Félreérti a Nyugat a kínai-orosz kapcsolatokat

Aggódó figyelemmel követik, bár nem teljesen értik nyugaton Oroszország és Kína egyre szorosabb kapcsolatát, kíváncsian várják, hogy mostani pekingi tárgyalásaikon mennyire mélyítik tovább a gazdasági, katonai és geopolitikai együttműködést.

Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtök reggel érkezett meg Pekingbe, és vendéglátójával, Hszi Csin-pinggel együtt azonnal globális stabilitási tényezőként méltatta a kétoldalú kapcsolatokat. Hszi szerint az együttműködés nem csupán a két nép alapvető érdeke, hanem a békét is szolgálja. Putyin pedig azt emelte ki, hogy a kapcsolatuk „nem opportunista és nem irányul senki ellen”. „Együtt támogatjuk az igazságosság elveit és a többpólusú valóságot tükröző, a nemzetközi jogon alapuló demokratikus világrendet” – jelentette ki.

A CNBC emlékeztetett, hogy 

Így amerikai elemzők is elismerik, hogy Pekingnek kevés lehetősége maradt a Moszkvához való közeledésen kívül.

Nem kényszerházasság vagy szövetség

Sam Greene, a washingtoni székhelyű Center for European Policy Analysis (CEPA) programigazgatója úgy véli, valószínűleg túlzás lenne Kínát és Oroszországot stratégiai partnernek nevezni, „de stratégiai szempontból sok tekintetben egymáshoz igazodtak, talán nem teljesen a saját akaratukból, és talán nem is teljesen a saját kedvükre, de elkerülhetetlenül az általuk és a nyugati kormányok által hozott döntések eredményeként”.

– vélekedett.

Európából másképp látszik

Másképp értékelte a Moszkva és Peking közötti kapcsolatokat egy korábbi podcastben Kusai Sándor volt kínai magyar nagykövet. Azt emelte ki, hogy a kínai külpolitikai tradíció nagyban különbözik a nyugatitól.

„Nálunk volt brit birodalom, most van amerikai világbirodalom. Mi mindenáron szabályozni, kontrollálni akarjuk a világot, a kínaiaknak viszont egy másfajta, évezredek óta alkalmazott hatalomgyakorlási koncepciójuk van, amelynek sokkal jobban megfelel a világ néhány nagy erőcentruma közötti tárgyalások, kiegyezések folyamata” – hangsúlyozta.

Emlékeztetett arra is, hogy Hszi már 2017-es hatalomra kerülésekor célul tűzte ki, hogy Kínát alternatív globális hatalommá változtassa, és az ukrajnai háború erre megteremtette a lehetőséget, mert megkezdődött az egypólusú világrend lebontása.

A Nyugat alábecsüli a kapcsolat erejét

Natasha Kuhrt, a Londoni King’s College hadtudományi adjunktusa szerint is 

„Talán úgy tűnhet, hogy az egyetlen alapja a Nyugattal szembeni ellenségesség, de sok más faktor is összehozza őket” – nyilatkozta a CNBC-nek.

Oroszország számára előnyös a kereskedelmi kapcsolat, különösen energetikai téren, Peking számára pedig a közös érdek a közép-ázsiai biztonság és stabilitás fenntartásában. Emellett profitál Oroszország katonai tapasztalataiból és gyors fejlődéséből a védelmi technológia területén. Azt Kusai Sándor is kiemelte, hogy Kínának szüksége van arra a hatezer nukleáris rakétára, amellyel Oroszország rendelkezik, hogy az Egyesült Államokkal kialakuló esetleges konfliktus esetén védőernyőt biztosítson a számára.

– figyelmeztetett Kuhrt.

Mindkét fél nyer

Greene szerint is helytelen egyenlőtlen felek szövetségeként jellemezni a kínai–orosz kapcsolatokat, mert mindkét ország rengeteget nyer belőle. Kína kedvező áron jut hozzá az orosz olajhoz és gázhoz, valamint befektetési lehetőségekhez a nyugati cégek kivonulása után. Oroszország hozzáférést biztosít Peking számára a stratégiai és kereskedelmi szempontból vonzó Északi-sarkhoz is.

Oroszország pedig a kétoldalú kereskedelmi forgalom révén garantálja, hogy fokozatosan áramoljon a pénz a gazdaságába, ami „valóban kritikus fontosságú Putyin számára”. „Igaz, nem olyan preferenciális vagy baráti feltételek mellett, mint gondoljuk, mert Kína továbbra is nagyon keményen alkudozik minden kereskedelmi kapcsolatában” – jegyezte meg.