Madárinfluenza: emberre nem veszélyes, de fel kell készülni mindenre

A madárinfluenza vírusát úgy képzelhetjük el, mint egy felfedezőt, aki átjárja a világot, új helyekre és madárfajokra költözik, a kutatók pedig követik – mondta Lineke Begeman, a hollandiai Erasmus Medical Center kutatója a BBC Future Planetnek. Márciusban az állatorvos egy nemzetközi expedíció tagja volt az Antarktisz északi Weddell-tengerén, és a magas patogenitású madárinfluenza terjedését tanulmányozta, amely vírus mára már behálózta a Földet, és nagy járványokat okoz, amelyek gazdasági kára hatalmas. Begeman szerint fontos, hogy tanulmányozzák a madárinfluenza elterjedésének mértékét, nehogy „kicsússzon az ujjaink közül”.

Az emberek közül eddig viszonylag kevesen kapták el a vírust, de azoknál magas volt a halálozási arány, hiszen a fertőzöttek több mint 50 százaléka belehalt a madárinfluenza vírusa okozta betegségbe. A BBC cikke szerint az állatokra gyakorolt hatás pusztító volt: első azonosítása óta a madárinfluenza H5N1 törzse és változatai több mint félmilliárd tenyésztett madár lemészárlásához vezettek. A vadon élő madarak elhullását milliós nagyságrendűre becsülik, csak Dél-Amerikában 2023 óta körülbelül 600 ezerre. Ráadásul mindkét szám sokkal magasabb lehet a megfigyelés nehézségei miatt.

A neve madárinfluenza, de emlősöket is megbetegít

A kutatások szerint legalább 26 emlősfaj is megfertőződött. Dániában például nyércek millióit kellett elpusztítani, mivel a vírus azokon a farmokon terjedt, amelyeken a prémjükért tenyésztett nyérceket tartottak. Medvékben is előfordult a vírus: 

Az eddigi mérleg szerint a járvány a vadon élő emlősök közül a dögevőket és a tengeri emlősöket különösen súlyosan érintette, a vírus több tízezer fókát és oroszlánfókát ölt meg Kanadától Perun és Chilén át Argentínáig. A kutatók szerint aggodalomra ad okot, hogy a vírus alkalmazkodik az emlősök közötti, majd vissza a madarakra történő könnyebb terjedéshez.

Az Antarktisz északi Weddell-tengerében Begeman és kollégái körülbelül 120 tetemből vettek mintát különböző fajokból, köztük több antarktiszi prémfókából. A vírust az általuk felkeresett tíz helyszín közül négyen mutatták ki. 

– érzékeltette a veszélyt Begeman. A kutatók most versenyt futnak a vírussal, hogy nyomon kövessék az útját – és megtalálják a módját, hogyan lehet megállítani az emberek közötti esetleges elterjedését.

Kínából jött

A madárinfluenza-vírus a Covidhoz hasonlóan Kínából terjedt el: magas patogenitású törzsét először 1996-ban észlelték Kína déli Guangdong régiójában, amelyre tavak, folyók és vizes élőhelyek jellemzőek, így kiváló életteret nyújtanak a vízimadaraknak. Utóbbiak természetes gazdái az alacsony patogenitású madárinfluenzának. A magas patogenitású törzset, a H5N1-et egy tenyésztett lúdban diagnosztizálták. Míg az alacsony patogenitású madárinfluenza nem halálos a vadon élő madarakra és csak enyhe megbetegedést okoz a csirkékben, addig a baromfiban átalakulhat súlyos megbetegedést, vagy halált okozó törzzsé. Ez átkerült a vadon élő madarakba, és ez tette lehetővé, hogy világszerte elterjedjen. A kutatók szerint az elterjedésében a vadon élő madarak „segítettek”, de az emberek jelentik az igazi problémát a növekvő húskeresletükkel. 

Itthon legutóbb április közepén mutatták ki a madárinfluenza-vírus jelenlétét Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye több állattartó telepén is. A Békés vármegyei Tótkomlós településen található, több mint 44 ezres pecsenyekacsa-telepen, Pusztaföldváron a mintegy 1500 állatot tartó tenyészlúd-telepen, továbbá a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Öcsödön lévő, nagyjából 20 ezres példányszámú állománnyal rendelkező hízópulykatelepen hullottak el állatok a betegség miatt, és kellett intézkednie állategészségügyi hatóságnak az állományok leöléséről, és az egyéb biztonsági intézkedések megtételéről.