Elmaradt a meglepetés, szinten tartotta a kamatokat az EKB

Teljességgel a papírformának megfelelő döntést hozott az Európai Központi Bank (EKB) monetáris tanácsa a testület csütörtöki ülésén: a Christine Lagarde vezette szervezet változatlanul 3,75 százalékon hagyta az eurózóna jegybankjának betéti kamatlábát, ahogy a másik két fontos mutatót, a refinanszírozási műveletek kamatlábát (4,25 százalék) és az aktív oldali rendelkezésre állás (4,5 százalék) rátáját is. Az EKB döntése semmilyen szinten nem okozott meglepetést a piacok számára: az elemzők ugyanis a döntést megelőzően nulla százalék esélyt adtak a mai vágásnak.

Lagarde szavaira vár a piac

A döntés maga ugyan távolról sem kavarta fel a piaci állóvizet, a befektetők az azt követő Lagarde-féle sajtótájékoztatóra, már sasszemmel figyelnek majd. Az EKB elnökétől azt remélik a piacok, betekintést enged majd a jegybank várható kamatpályájának alakulásába – a legnagyobb kérdés ugyanis továbbra is az, egy vagy két további vágást hajthat még az idén végre az eurózóna központi bankja. 

Egyre már a következő ülésen, szeptemberben sor kerülhet a Bloomberg által megkérdezett szakértők szerint, ennek több mint 95 százalék jelenleg a valószínűsége, míg a második enyhítés a decemberi találkozón érkezhet: erre 92 százalékos bizonyossággal számít az elemzői konszenzus.

A piacok ennél valamivel visszafogottabban tekintenek az EKB kamatpályájára: a határidős jegyzések alakulása ugyan a szeptemberi vágást az elemzőkkel kánonban valószínűsíti, köreikben a decemberi enyhítés azonban csak erős várakozás, távolról sem lejátszott meccs.

Inflációs és politikai nyomás az EKB-n, de a Fedre is figyelni kell

Az előző, júniusi döntés óta lényegi változások álltak be az európai politikában, hiszen többek közt az EP-választásokkal új Európai Parlament állt fel, majd Franciaországban időközi választáson egy kvázi kormányzásképtelen nemzetgyűlés alakult meg, a kontinensen kívül pedig a Trump elleni merényletkísérlet nyomán a republikánus politikus eddigi kisebb előnye lehengerlővé vált a novemberi választásokra vonatkozóan, aminek lényegi kihatása lehet az európai gazdaságra is. Trump ugyanis már belengette, hogy az öreg kontinenst sem kíméli majd tervezett, egyébként az amerikaiak számára végtelenül kedvezőtlen vámjaival.

Az új vámok ugyanis drágítják az importőrök számára a termékek behozatalát, ennek nyomán ők csak magasabb áron tudnak a hazai piacukon értékesíteni, ezt látva pedig a helyben termelők is növelni tudják áraikat. Mindez növekvő kiadásokat jelent a végfogyasztónak, ami növeli az inflációs nyomást, azt a rémet, amely ellen a Fed erős másfél éve küzd már, és mostanság egyre inkább úgy tűnik, hogy sikeresen. 

Egy lehetséges Trump-elnökség viszont ismét felfelé tornássza majd az inflációt, ami a Fedet is saját enyhítési tempójának lassítására ösztökélheti. Ez azért okozhat némi gondot az EKB-nak, mert bár a monetáris unió jegybankja csak nemrég ismerte el hivatalosan is, de eddig is tudott volt, hogy nem tudja az amerikai jegybanktól teljesen függetlenül alakítani saját kamatpolitikáját. A jelenlegi piaci várakozások három vágást várnak a Fedtől 

• szeptember, 
• november, 
• december 

leosztásban, ami kvázi megnyithatja az utat az EKB saját lendületes lazítási kampánya előtt is. Ha viszont Trump a választások közeledtével is mérföldes előnyben lesz majd a versenyben, könnyen lehet, hogy a Fednek, mintegy megelőzve későbbi gondjait, lassítania kell majd a tempón. 

ami kellemetlen hír lenne a kontinens gazdaságának, amely egyre nagyobb bizakodással tekint már a hitelfelvétel költségeinek további enyhülése felé. 

Kontinentális fronton ugyanis egyre kevesebb indok támasztja alá a kamatkörnyezet szigorúan tartását: az inflációs adatok folyamatosan javulnak, a júniusi számok például már csak 2,5 százalékról szóltak, egyre közelítve ezzel az EKB 2 százalékos középtávú pénzromlási célját – melyet a központi bank kalkulációi szerint 2025 közepén érhet el a mutató. A gazdaságra pedig ráférne már a monetáris lazítás: az eurózóna GDP-bővülése ugyan emelkedő pályán van, még mindig csak 0,4 százalékos év/év növekedést mutatott az első negyedévben – szemben például az 1,4 százalékos amerikai bővüléssel.

Mindezek mellett pedig még arra is mindenképpen figyelnie kell az EKB-nak, hogy ne hagyja túl nagyra nyílni az euró és a dollár kamatkülönbözetét, az ugyanis az euró leértékelődéséhez vezethet.