Kínai néz farkasszemet kínaival, ebbe beleremeghet a globális gazdaság

Mindkét amerikai elnökjelölt bizonytalanságot jelent Tajvannak, ezért a szigetre nagyobb nyomás nehezedik, hogy felgyorsítsa a saját elrettentő erejének kiépítésére irányuló erőfeszítéseket. Donald Trump a stratégiai kétértelműséget alkalmazta, vagyis nem mondta ki egyértelműen, hogy megvédené-e Tajvant egy kínai támadás során. Ezzel szemben Joe Biden többször kijelentette, hogy Washington katonai erőt alkalmazna ilyen esetben.

A CNBC-nek nyilatkozó elemzők szerint Kamala Harris várhatóan Biden külpolitikáját követné, bár a politikusnak nincs sok tapasztalata a területen. Trump viszont egy interjúban arról beszélt, hogy Tajpejnek fizetnie kellene Washingtonnak a katonai védelemért. Trump azt is mondta, hogy Tajvan nem ad semmit a biztonságért cserébe, de hozzájárult az amerikai csipipar leépüléséhez.

Ugyanakkor Trump 2017-ben néhány nappal beiktatása után évtizedek óta az első amerikai elnök volt, aki közvetlenül kommunikált tajvani kollégájával. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a republikánus politikus kereskedelmi és gazdasági háborút indított Peking ellen, így a Kínával szemben keményen fellépő Trumpról azt hitték Tajvanon, hogy lényegében támogatná a szigetet, de 

Tajvan mindenesetre kénytelen többet költeni a fegyveres erőkre: a védelmi célokra fordított összeg idén elérte a GDP 2,6 százalékát, Trump győzelme esetén pedig meghaladhatja a GDP 3 százalékát. Ez megegyezik azzal, amit a korábbi elnök állítólag a NATO-tagoktól tervez kérni a jövőben, ha megválasztják. Kína legutóbbi hivatalos védelmi költségvetése 224 milliárd dollár volt, ami körülbelül 12-szerese Tajvanénak.

Mi a tajvani konfliktus lényege?

A 20. század első felében Tajvan a Japán Birodalom része volt, majd a második világháború után visszakerült Kínához. A világégés után kiújult a polgárháború a Mao Ce-tung vezette kommunisták és a Csang Kaj-sek irányítása alatt lévő nacionalisták között, az utóbbiak vereségük után, 1949-ben Tajvanra vonultak vissza. 

A szárazföldi Kínában létrejött a Kínai Népköztársaság, míg Tajvanon a Kuomintang-erők a Kínai Köztársaságot kiáltották ki. Washington és Európa a Kínai Köztársaságot fogadta el, az ENSZ-ben 1971-ig Tajpej képviselte Kínát, majd a Kínai Népköztársaság vette át a helyét. Ugyanis az Egyesült Államok, kihasználva a Szovjetunió és Kína ellentétét, Peking mellé állt, és elfogadta az Egy Kína-elvet. 

Ugyanakkor az Egyesült Államok sokáig a stratégiai kétértelműséget alkalmazta, vagyis nem mondta ki egyértelműen, hogy megvédené Tajvant egy kínai támadás során, vagy sem. Viszont Joe Biden 2022 májusában kijelentette, hogy Washington katonai erőt alkalmazna ilyen esetben, amit az elemzők egy része úgy értékelt, hogy a Fehér Ház feladta a stratégiai kétértelműséget. 

A gyakorlatban a 24 millió lakosú sziget saját kormányzattal rendelkezik. Jelentőségét három tényező adja: a Kína és a sziget között húzódó Tajvani-szoros a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala, valamint a sziget birtoklásával a kínai haditengerészet kijuthatna a Csendes-óceánra. 

A harmadik pedig a csipipar: itt található a világ legnagyobb csipgyártója, a TSMC, de a többi helyi vállalat is rengeteg fejlett félvezetőt termel. Az ugyanakkor kérdéses, hogy Kína valóban lerohanná-e a szigetet. Ugyanis a világ második legnépesebb országa jóval erősebb flottájával blokád alá vehetné Tajvant, amely így nem férne hozzá a szükséges energiahordozókhoz, illetve a kereskedelmi kapcsolataitól is el lenne vágva, ezért kénytelen lenne megadni magát. Peking tehát ezen a módon kikényszeríthetné az egyesülési tárgyalásokat. 

A külvilág pedig valószínűleg visszariadna Tajvan támogatásától, mert attól tartanának, hogy az ellenségeskedés félvezetőellátásuk megszakításához vezethetne. Azt már kiszámolták, hogy a konfliktus eszkalálódása súlyos csapást jelentene: a világgazdaság 10,2 százalékkal zsugorodna, ha háború robbanna ki a felek között.