Regionális kötvények boomja

Az adósságleveleket leginkább karakterizáló kormányzati és vállalati piac mellett a 90-es évek végén egy új szegmens, a helyi önkormányzatok, illetve regionális kormányzatok által kibocsátott eurókötvények is dinamikus terjeszkedésbe kezdtek. Az ezredfordulón még csak éledező piac ma már egyre inkább a nagyokhoz hasonlatos: a kibocsátók egy-egy sorozat helyett hozamgörbét építenek, lehetőségük nyílik a likviditás növelésére, és mindezek következtében a helyi befektetők mellett a nemzetközi piacokon való szereplésük is sikeresnek mondható.

Sokak azonban még ma is vonakodnak az államkötvényekéhez hasonlítani ezt a piacot, ami elsősorban a kibocsátások mérsékelt homogenitásának a következménye. Az egyes kibocsátási szokások, kötvények régióról régióra számottevően különbözhetnek egymástól. A másik, folyamatosan megszűnő hiányosság a papírok korlátozott likviditása.

A szubszuverénnek nevezett piac elsősorban Európában honosodott meg, volumene 1999-ben még 10 milliárd euró alatti volt, de 2000-ben sem haladta meg a 20 milliárdot. Ezzel szemben az idei első fél évben csak az új kibocsátások 26 milliárd euróra rúgtak, a Dresdner Kleinwort Wasserstein előrejelzései szerint pedig az év egészében 50 milliárd euró körüli lesz az állománybővülés. A piacon forgó kötvényvolumen mellett a hitelfelvevők száma is dinamikusan növekszik: csak az idei első hat hónapban 13 új kibocsátó vetette alá magát hitelminősítési eljárásnak.

A papírok legnagyobb piaca az eurókötvényeké, ahol időközben az eurózóna tagállamai mellett számos más kontinens képviselője - így például Kanada - regionális kibocsátói is megjelentek. A befektetők érdeklődését fokozandó diverzifikálódott a papírok devizaneme, így euró mellett dollár-, svájcifrank- és forintpapírokat (!) is vásárolhatunk.

Európában a legjelentősebb szubszuverén kibocsátók a német szövetségi tartományok, az idei első fél évben az új kötvények 88 százaléka származott német kibocsátóktól. Sikerük kulcsa az ország sajátos finanszírozási rendszerében rejlik, e szerint ugyanis a gazdagabb tartományi államok kisegítik a kisebbeket, minimálisra csökkentve ezzel a befektetők szemében a nemfizetés kockázatát. Egyes minősítőintézetek, köztük a Fitch is hisznek e rendszer tartós fennmaradásában, a tartományok besorolása így saját skálájukon Németország AAA minősítésével azonos. A Standard & Poor's ugyanakkor nagyobb hangsúlyt helyez az egyes tartományok önálló finanszírozási képességére, tartva attól, hogy a most még működő kisegítő finanszírozási rendszer a jövőben nem marad fenn ebben a formában. A német gazdasági teljesítmény visszaesése így több tagállam esetében a leminősítést vonta maga után. Ennek következtében több helyi kibocsátó is úgy döntött, hogy nemzetközi alapok felállításával, valamint a befektetői bázis szélesítésével veszi elejét a további besorolásromlásnak.

Az első német piaci szereplő Szászország volt, amely 1997-ben hozta forgalomba pénzpiaci termékeit. A tartomány egy évvel később jelentkezett első, nemzetközi hitelminősítő intézet által értékelt kötvénykibocsátásával, ekkor 2 milliárd márka értékben aukcionált AA mínuszos, tíz év futamidejű papírokat. A legnagyobb kibocsátó azonban ennek ellenére a vesztfáliai tartomány, amely első, 2 milliárd euró értékű tranzakcióját 2001-ben hajtotta végre. A papírok több mint fele az országon kívül kelt el. Azt figyelembe véve, hogy a tartomány éves finanszírozási igénye 10 milliárd euró körüli, érthető, hogy különös hangsúlyt fektettek az eszközök és a befektetői bázis diverzifikálására.

A német szintet ugyan még csak távolról közelítik, de egyre nagyobb lelkesedéssel bocsátanak ki kötvényeket az olasz önkormányzatok is. Az úttörő szerepet itt Nápoly vállalta magára 1996-ban, Szicília 1999-ben hozott forgalomba nemzetközi piacokon forgó kötvényeket. A 2001-es, összesen 1,5 milliárd eurós volument 2002-ben már 5 milliárd eurónyi kibocsátás követte. Az olasz kibocsátók rendkívül érzékenyen reagáltak a változó piaci igényekre, így Lombardia 2002-ben például 30 évesre nyújtotta saját hozamgörbéjét egy 1 milliárd euró volumenű kibocsátással. Kínálatukban 2001 óta eszközfedezetű kötvényeket is találunk, melyek jellemzően valamely célzott, a központi költségvetésből származó forrást helyeznek a kötvények mögé biztosíték gyanánt. Ilyen lehet az egészségügyi fejlesztések forrásainak átcsoportosítása. Ez a megoldás a befektetők számára csökkenő kockázatot, a kibocsátó számára pedig a szükségletekhez tökéletesebben igazodó forrásbevonást eredményez.