Túl jóra sikeredett a zárónyilatkozat

A pénzpiacok a G7-es csúcsokat követő, a világ vezető iparosodott országainak pénzügyminiszterei és jegybankárai által kiadott zárónyilatkozatoknak általában nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. A legutóbbi dubai konferenciával, úgy tűnik, nem ez a helyzet. A két héttel ezelőtti tárgyalásokat lezáró szeptember 20-ai kiadványnak a devizapiacok rugalmassá tételét sürgető üzenete jelentős felfordulást okozott az árfolyamok életében. Csak hogy a legfontosabbakat említsük: a dollár esni kezdett az euró ellenében, de előbbivel szemben a jen is többéves csúcsot döntögetett az elmúlt napokban.

A helyzet furcsaságát csak fokozza, hogy a nyilatkozat kiállítói, mint az utóbb reakcióikból kiderült, egyáltalán nem számítottak ilyen mértékű együttműködésre a piacok részéről, sőt ma már talán az is megkérdőjeleződött bennük, hogy valóban ez volt-e az, amit akartak. Mert tény ugyan, hogy a jen, vagy a kínai jüan hosszú évek óta mesterségesen alacsonyan tartott árfolyama jó ideje böki a vezetők szemét, John Snow amerikai pénzügyminiszter azonban még ma is az erős dollár politikájának fenntartásáról beszél. Köztudott ugyanakkor, hogy a két cél nemigen fér meg egymás mellett, hiszen az ázsiai országok rendszerint a zöldhasú erősítésével érték el saját fizetőeszközeik gyengülését. Az sem biztos, hogy az eurózónának ilyen időkben, amikor a gazdaság teljesítménye igen távol van még a kívánatos szinttől, éppen egy folyamatosan erősödő fizetőeszközre van szüksége. A befektetők bizalmát erősíti ugyan ez a tendencia, az összesített GDP közel 10 százalékára rúgó külkereskedelmet azonban annál inkább megviseli.

Tetszik vagy sem, az euró ma már ismét 1,17 dollár közelében jár, a zöldhasú pedig a 110 jenes értéket súrolja. A japán deviza esetében az erősödést fékezheti, hogy a Bank of Japan lazítása minden bizonnyal csak egy bizonyos jenértékig érvényesül majd, annak elérése - amit általában 110 jen környékére tesznek - esetén ugyanis újabb intervenció valószínűsíthető. Az eurónál azonban ilyen fékező erő egyelőre nincsen, az amerikai fizetési mérleg rekordmértékű hiánya hosszú időre tartósíthatja a jelenlegi tendenciát. Amennyiben az USA gazdasága ténylegesen dinamizálja magát, a hiány még fokozódhat is. (VG)