Drága elsődleges kibocsátások

Miközben az elsődleges kibocsátások volumene az elmúlt három évben stabil visszaesést mutatott, az amerikai befektetési bankok által az egyes tranzakciók lebonyolításáért beszedett díjak közel változatlanok maradtak ebben az időszakban. A tengerentúli vállalatok az Európában általánosnak mondható költségek átlagosan duplájával kell számoljanak részvénykibocsátásaik során, nem véletlen tehát, hogy sokan a befektetési bankok versenyellenes árfelhajtó megállapodását sejtik a folyamat hátterében.

A probléma nem új keletű, 2001-ben az USA legfelsőbb bírósága egyszer már vizsgálatot indított a kérdés tisztázása érdekében. Akkor az eljárás eredmény nélkül zárult, a tisztességtelen árképzés ügye pedig lekerült a napirendről.

A részvénytársaságok az elmúlt három évben különösen bátortalannak mutatkoztak a friss kibocsátások szervezése terén. Ennek egyik oka az általános tőzsdei pesszimizmus volt, a tartósan zuhanó pályán lévő árfolyamok ugyanis nem tették vonzóvá a forrásbevonás ezen útját. Ehelyett a vállalatok elsősorban az egyébként is alacsonyabb tranzakciós díjjal bíró hitelpiacon voltak aktívak: egy bóvli kategóriába sorolt kötvény kibocsátásáért átlagosan 3 százalékos díjat számolnak fel, a vállalati kötvények után 0,9, az egyesülések megszervezéséért pedig 0,3 százalékos díj az általános. A részvénypiaci csökkenő tendencia a számok szintjén is erőteljesen megmutatkozott: míg 2000-ben az elsődleges kibocsátások volumene 200 milliárd dollár feletti volt, addig ez az érték 2001-ben 85, egy évvel később pedig 57 milliárdra változott. A társaságok joggal bíztak tehát a tranzakciós költségek piaci körülményekhez igazításában.

Ezzel szemben az amerikai befektetési bankok által felszámított díjak továbbra is a 2000-es szinten, 6 és 7 százalék között mozognak, jóllehet a forgalom mára közel a nyolcadára esett vissza. A National Finan-cial Partners az idei 240 millió dolláros kibocsátásáért 7 százalékos díjat fizetett a lebonyolító Goldman Sachs és Merrill Lynch pénzintézetnek, a Bank Austria Creditanstaltnak ugyanakkor közel azonos piaci körülmények között egy 1 milliárd dollárt is meghaladó volumenért mindössze 2,5 százalékot számoltak fel az öreg kontinensen. Az idei évben a díjak átlagos értéke az USA-ban 6,6, míg Európában 2,5 százalékos volt. Az európai befektetési bankoknak amerikai társaikkal szemben rögtön két okuk is adódik a panaszra: egyrészről a kiélezett verseny miatt díjaikat hosszú idő óta nemhogy emelni nem tudják, de általában azok csökkentésére kényszerülnek. Az árleszorításban élenjáró versenytársak egy része ráadásul éppen az amerikai piacon honos, az ott szerzett extraprofi-tot pedig előszeretettel használják európai versenypozíciójuk javítására.

A friss forrásra éhes és a javuló tőzsdei hangulattól egyre lelkesebb társaságok tehetetlennek érzik magukat a nagyban-kokkal szemben. Többek beszámolója szerint a befektetési bankok a díj megállapításának kérdését az általuk kötött szerződés megváltoztathatatlan és alkut nem tűrő részeként kezelik, amennyiben valamely kibocsátó mégis kísérletet tenne a mérséklésre, szó szerint kinevetik ezért.

Esélye valamivel alacsonyabb díjszabás elérésére csak az igazán nagy tranzakcióra készülő társaságoknak lehet: az 500 millió dollárt meghaladó részvényvolument piacra vivő cégek egyes vélemények szerint mérsékelt sikerrel kísérletezhetnek a költségek 1 százalékpontos csökkentésével. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban újfent felmerül egy legfelsőbb bírósági (lb) vizsgálat szükségessége, az lb képviselője ugyanakkor a Bloomberg megkeresésére nem volt hajlandó nyilatkozni a kérdésben.