Fúziós hullám Európában?

Tény, hogy sörfogyasztásban Németország szuperhatalom, így az ottani piacon megszerzett minden egyes félszázaléknyi részesedés komoly bevétel- és eredménytöbbletet jelenthet. A konszolidációs teóriát pedig az a tény támasztja alá, hogy a német piac hagyományaiból és tradícióiból eredően igen széttöredezett, felaprózott. Míg az Egyesült Államokban az Anhauser-Busch és a SAB Miller együttesen a teljes piac több mint 70 százalékát uralja, a Heineken pozíciói pedig Spanyol- és Franciaországban is meghaladják a 36 százalékot, addig Németországban alig tízszázalékos értékesítési aránnyal is már piaci óriásként lehet viselkedni.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a német piacon az árrések folyamatosan olvadnak, azaz a konkurenciából adódóan egyre nagyobb az árakra nehezedő nyomás, akkor valóban kézenfekvőnek tűnik a konszolidációs teória. Ezen gondolatmenetet támasztja az is alá, hogy ez év elejétől a sörösüvegek mellett már az alumíniumdobozok is betétdíjasak, azaz az értékesítés magasabb árszinten, de változatlan fajlagos profittömeg mellett folyik, amely az éves adatokban könnyen további eredményromláshoz vezethet. A józan elemző szemében tehát a kérdés: az egyes tartományi márkák lokálpatriotizmusát le tudja-e győzni a gazdasági kényszerhelyzet, azaz a tradíció e ponton is beadja-e derekát a globalizációnak? A válasz alighanem igen, a kérdés tehát csak az, hogy mikor, és főként milyen feltételekkel.

Ezt a következtetést látszik erősíteni az a fajta elemzői helyzetértékelés is, amely szerint a konszolidációs hullám már meg is indult, a belga Interbrew ugyanis még 2002 novemberében megadta a jelet a piacnak: jelentős prémiumot kínálva a befektetőknek, ajánlattétel által megvette a Gildebrauereit. A Beck's, Gilde, Hasseröder és Diebels márkák által így az egyik legnagyobb német sörkonszernné lépett elő, az ajánlattételt megelőzően - pusztán a hír - 400 euróról 1100 fölé repítette az árfolyamot, így aztán a tranzakció is ilyen megemelkedett árfolyamszinten következhetett be.

Akik megtapasztalták az árfolyamszárnyalás kellemes befektetői pozícióját, és akik kimaradtak belőle, egyaránt azt kezdték találgatni, hogy melyik piaci szereplő lehet a következő ilyen célpont, és természetesen milyen ár mellett valósulhat meg az a tranzakció. A piacot figyelő szakértők a leggyakrabban két lóra tesznek: Holsten és Brau und Brunnen. Mindkét esetben már pusztán a piaci reménykedés némi többlethez juttatta a tulajdonosokat, ugyanis a konszolidációs hullám teóriája olyannyira kézenfekvőnek látszik.

De vegyük sorra, hogy mi szól a két felvásárlási célpont mellett. Általánosságban az tűnik realisztikus forgatókönyvnek, hogy a világ sörpiacán ismert "Big Four" valamelyike, azaz a belga Interbrew, a holland Heineken, a dél-afrikai SAB Miller vagy a brit Scottish & Newcastle valamelyike fog - már csak a tőkeerőből eredően is - ajánlatot tenni a német sörpiac kiválóságaira. Nem így történt. A zárt társaságként működő bielefeldi Oetker élelmiszer-birodalom ágazatfelelőse, a honfitárs Radeberger tette közzé először, hogy egyeztetéseket tervez a Jever márka által nálunk is ismert Brau und Brunnennel. Ulrich Kallmeyer elnök pedig már a tranzakciót közvetlenül megelőző bizalmi megállapodás aláírásáról is beszámolt. Ez aztán tovább fűtötte a befektetői reményeket, és az amúgy baljós számokat produkáló sörcég kurzusát közel megduplázta. Ha ugyanis létrejön a felvásárlás, akkor 15 százalékos részesedés révén piacvezető társulás jöhet létre Németországban. Ez a cél feledtetni volt képes az invesztorokkal, hogy a céltársaság idei első negyedéves forgalma 21,6 millióval, 136,2 millió euróra csökkent, sőt vesztesége is a korábbi 14,3-ről 14,4 millió euróra emelkedett.

Annyi tehát bizonyos, hogy a piacban benne van a nyugtalanság, így aztán aki "jó lóra tesz", az komolyabb fundamentumok nélkül is "magasra ugrathat". Valószínűleg erre gondolnak azok is, akik a Schleswig-Holstein tartomány dán megszállása alatt alapított, így a dánok által elnevezett Holsten márkában bíznak. Elemzői meglátások szerint ugyanis a tavalyi 14-ről mára 38 eurós szint fölé araszoló sörpapír még csak épphogy rajtot vett, a "csúcsfutás" java része pedig hátravan. A Holstenbe fektetők szerint ugyanis a cég ideális célpont egy keresgélő külföldi szakmai befektetőnek: 8,7 százalékot mondhat magáénak a német sörpiacból, stabil nyereséget ér el, márkái (Holsten, Astra, Licher) jól vannak pozicionálva és kellő tartalékkal bírnak. A tartalékot pedig az Interbrew Gilde-ügylete sugallja, hiszen az ottani ár Holstenre vetítése 90 eurós szintet indokolna. Ez természetes piaci mozgásokkal aligha lesz elérhető, de bizony egy külföldi ajánlattétel esetén már könnyen irányadó lehet - jegyzi meg Uwe Zimmer, a DAB bank alapkezelője.