Egységes útra törnek

Egy egységes ázsiai kötvénypiac felállításának terve régóta foglalkoztatja a régió monetáris politikájának meghatározó szereplőit, az erre irányuló törekvések azonban az elmúlt hónapokban felerősödtek. Az igények megfogalmazásán túl a kontinens országai ma már konkrét lépéseket terveznek: egy újabb regionális kötvényalap felállítása mellett ázsiai hitelminősítő intézetet, illetve egységes szabályozást sürgetnek. Az egyik legfőbb kezdeményező Thaiföld, de júniusban 10 másik ország vezetői is asztalhoz ültek az elképzelések egyeztetése érdekében.

A kérdés jelentőségét mutatja, hogy az ázsiai jegybankok 1,3 ezer milliárd dollárnyi devizatartalék fölött rendelkeznek, melynek ma még több mint a fele amerikai és európai államkötvényekben pihen. Ezt az összeget pedig - legalábbis ennek egy részét - az ázsiai országok saját céljaikra is szívesen fordítanák: lehetőséget biztosítva ezzel az infrastrukturális fejlesztések finanszírozására, illetve arra, hogy a régió függetlenedni tudjon a földrajzilag egyébként elhatárolódó pénzügyi krízishelyzetektől. A régió fizikai infra-

struktúrájának fejlesztésére becslések szerint az elkövetkező években 10 és 20 ezer milliárd dollár közötti értékben fordítanának, de a lejáró hitelek refinanszírozása is mintegy 2 ezer milliárd dollárt igényelne.

A kezdő lépést az érintettek az első ázsiai kötvényalap felállításával már megtették, annak egymilliárd dolláros volumene azonban szerepét jelképessé teszi. Az immáron tervbe vett második felvonás viszont nemcsak méretében, de a benne szereplő kötvények körének bővülésén keresztül is a fejlődés motorja lehet. A jelenleg még kidolgozás alatt álló tervek szerint az alap a nemzeti fizetőeszközökben denominált államkötvények mellett vállalati hitelleveleket is vásárolna, ez utóbbihoz azonban még számos, az 1997-98-as válság idején keltezett korlátozó szabály lebontására is szükség van. (Ezeket paradox módon éppen az ázsiai piac védelme érdekében hozták, ma elsősorban az egységesítés akadályát képezik.) A második alapot a jövőben továbbiak is követnék, ehhez azonban a kormányzati kibocsátások szaporítása is szükséges volna.

Az egységes piacot előkészítő szakemberek szerint annak működése két pilléren nyugodhatna: egyrészt egységes szabályozást, másrészt hatékony, határokon átnyúló intézményrendszert igényelne. Ez utóbbi alapja a thai kormányzat felvetése szerint egy egységes ázsiai pénzügyi szervezet lehetne, amely a szabályozási kérdésekben is koordinatív szerepkört tölthetne be. Különös figyelmet igényel az eltérő piaci szabályok összehangolása, illetve az adórendszereken belüli jelentős eltérések kisimítása. Thaiföld e téren is kezdeményező szerepet vállalt: a befektetések ösztönzése érdekében szeptemberben eltörölte a forrásadót, és most e téren is követőkre vár. A legnagyobb szerepe a régió népszerűsítésében a vezető piacok közül Hongkongnak és Szingapúrnak lehet.

Elemzők szerint igen nagy esély van arra, hogy mindezek megvalósítása a piac részéről is kedvező fogadtatásra találjon. Az egyik korai, 90-es évek eleji próbálkozás ugyan kudarcot vallott, akkor azonban sem megfelelő helyi kereslet, sem pedig minőségi kínálat nem mutatkozott az ázsiai piacokon.

Azóta a helyzet az előbbi oldalon jelentősen javult. A Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW) három hete tartott hárommilliárd dollár értékű aukciója nem várt sikereket hozott: a legtöbb jegyzést a kibocsátók a tengerentúlról várták, ezzel szemben a papírok 60 százalékát

ázsiai befektetők vitték el. Ahhoz, hogy a papírok még inkább a megfelelő értékükön árazódjanak, sokak véleménye szerint egy a helyi sajátosságokat otthonosan kezelő minősítőintézet felállítása is szükséges volna. A jelenlegi minősítések a régióban B-től AAA-ig szóródnak (előbbi Indonézia, utóbbi pedig Szingapúr külföldi adósságának besorolása).

Mindennek a megteremtése természetesen hosszú folyamat lesz. A helyi vezetők célja, hogy az ázsiai befektetőknek kedvet teremtsenek a régión belüli befektetésekhez, de hosszabb távon a piacot alkalmassá kell tenni a külföldi tőkebeáramlás kezelésére is. Amennyiben a kereskedelem nyitottabbá és átláthatóvá válna, erre az amerikai és európai tőke részéről minden bizonynyal igény is mutatkozna.