Keleti tárgyak a magyar piacon

Mind a Nagyházi Galéria, mind a BÁV legutóbbi árverésének külön érdekességét jelentette az 50 és 80 tételt felölelő távol-keleti kínálat. A használati tárgyaktól a kultikus szobrokon át a dísztárgyakig terjedő kollekciók, ha nem is átütő, de kielégítő eredménnyel zártak. A mintegy 50-60 százalékos leütési arány ugyanis jó teljesítménynek számít a hazai műkincspiacon, ahol a keleti tárgyak gyűjtőinek száma szinte elenyésző a festészet, vagy a bútorok iránt érdeklődők táborához képest - hangsúlyozza Moró Lajos. A szakember szerint az elsősorban értelmiségi körökben kedvelt tárgykör értékesítése talán az egyik legnehezebb feladat idehaza. Míg Amszterdamban vagy Firenzében minden harmadik galériában keleti portékával várják az érdeklődőket, addig idehaza szinte alig akad e téren mozgó kereskedő. Pedig a kínálatra nem lehet panasz, hisz a 19. század végétől egészen a második világháborúig idehaza az egyik legkedveltebb műtárgykörnek számítottak a távol-keleti porcelánok, elefántcsont- és bronzszobrok. Magyar mérnökök még a hetvenes években is számtalan érdekességgel tértek haza például egy-egy mongóliai kiküldetésből. A szűk vásárlókör miatt azonban ma az árveréseken sokszor a nyugati kereskedők vásárolják fel a legjobb darabokat. A hazai vásárlók az egyre népszerűbb keleti lakberendezési szokásoknak hódolva a díszedényeket, fajanszokat és kerámiákat, valamint a Buddha-szobrokat keresik. Az elefántcsont és kisebb porcelántárgyak szinte kizárólag a komoly műgyűjtők körében keresettek.