Ne dőljünk be a bankos kisasszonynak! Tíz befektetési tipp

A cégfúziók kedvelői a Merger & Acquisition (M&A) alapokat részesíthetik előnyben, ezek ugyanis a nemzetközi tranzakciókra figyelnek és mind felvásárló, mind célpont vállalatokat tartanak portfóliójukban. Felvásárláskor az aránytalanul magas ár felhajthatja a részvényeket és ennek ellenkezője is megtörténhet – írja a Figyelő.

A tőzsdén frissen megjelenő cégek elsődleges részvénykibocsátása (IPO) után jellemzően növekedni szoktak az árfolyamok, a gond az, hogy a kisbefektetők általában nem jutnak kibocsátási áron a részvényekhez. Ebben nyújtanak segítséget az IPO-alapok, amelyek kifejezetten erre szakosodtak.

A pénzügyi irracionalistásra alapoznak a split alapok, amelyek a részvények felaprózásából húznak hasznot. A jelenség alapja, hogy ha a részvények értéke emelkedik, hamar felaprózzák, hogy minden befektető több részvényt kaphasson. Elvileg a felaprózással arányosan kellene csökkennie az áraknak, a gyakorlatban azonban ez nem mindig történik meg, ezt használják ki a split alapok.

Ha valaki szereti a speciális befektetéseket és szívesen koncentrál egy rétegre, széles alapkezelői kínálatból választhat. A regionális alapok mellett létezik a yuppie-k fogyasztására alapuló vagy old boys alapok is.

A cégek vezetőinek döntéseit követik a visszavásárló (buy back) alapok. A logika szerint ha az ügyeket legjobban ismerő menedzsment alulértékeltnek tartja a részvényeket, érdemes ezt tényként elfogadni és követni a példájukat, annál is inkább, mert a statisztika szerint a visszavásárlást végrehajtó cégek általában jobban teljesítenek.

Aki vigyázni szeretne a pénzére, az ne dőljön be a bankos kisasszonynak, aki a subprime válság miatt a legkedvezőbb befektetési konstrukciók helyett inkább kedvező kamatozású betéteket ajánlanak majd, a bankjuk ugyanis tőkét szeretne gyűjteni a lakosságtól.

A különböző befektetések kombinálásakor érdemes lehet saját kézbe venni a portfólió kezelését. Az alapkezelők gyakran marketingfogásként hirdetnek meg látszólag új válogatásokat. Fontos viszont, hogy saját irányítás esetén időről időre át kell tekinteni és esetleg módosítani a portfóliót, nehogy az egyik szektor gyengélkedése miatt a befektető túlzottan kitegye magát a veszteségnek.

A régi, vagyis 2006. szeptember elseje előtt vásárolt jegyeket érdemes nagy becsben tartani, ezek ugyanis kamatadó-mentesek, ami azt jelenti, hogy korlátlanul növelhetik értéküket adómentesen. Ezért érdemes inkább a később megvett jegyeket értékesíteni és nem engedni, hogy az alapkezelő a FIFO (first in first out) elvre hivatkozva a régiek eladására vegyen rá. A FIFO-ból eredő adminisztratív gondok megoldhatóak például egy alszámlával.

A befektetés kiválasztásakor érdemes eldönteni, mi a fontosabb: a veszteséget limitáló tőkevédelem vagy a hozam. A piacok összeomlásakor ugyan jól jön a tőkevédelem, felfelé lépés esetén viszont ebben az esetben jelentős hozamtól eshet el a befektető.

Az adózás gyakorisága is fontos szempont, a hosszú távú befektetések kedvezőbben adóznak, mint a rövid távú, akciós betétek. A betét- és kötvénybefektetések után a kifizetőhelyek azonnál levonják a 20 százalékos kamatadót, a befektetési jegyek eszközérték-növekedése után viszont csak a visszaváltáskor kell adózni.