Mit művelnek az ügynökök? Az MNB is vizsgálódott

Ezt mondja ki a Magyar Nemzeti Bank által kiadott Jelentés a pénzügyi stabilitásról című rendszeres kiadvány. Az ügynöki értékesítés előretörése elvileg a verseny fokozódását jelenti, növelvén a termékek átláthatóságát a hitelfelvevők számára és nyomást gyakorolva a hitelkamatokra, így tehát végső soron a fogyasztók számára előnyös lehet.

Ugyanakkor az ügynöki értékesítés felvet bizonyos fogyasztóvédelmi aggályokat is, és pénzügyi stabilitási szempontból is kockázatot jelenthet, mivel a közvetítő ügynökökön keresztül folyósított jelzáloghiteleknél a késedelmes ügyletek aránya szignifikánsan magasabb, mint a fióki értékesítésben. Ilyen értelemben az ügynöki csatornára való erőteljesebb támaszkodás akár újfent a kockázatalapú verseny folytatódásának egyik bizonyítéka lehet.

A bankok számára az ügynökök, hitelközvetítők alkalmazásának előnye, hogy rajtuk keresztül olyan új ügyfeleket érhetnek el, akik maguktól nem jutottak volna el a bankfiókig. Ez különösen fontos lehet azon hitelintézetek számára, amelyeknek nincs kiterjedt fiókhálózatuk, és csak ezen a módon tudják elérni a potenciális hitelfelvevőket.

Ennek az értékesítési csatornának a hátránya a bankok számára ugyanakkor, hogy egyrészt az így szerzett ügyfelek – az ügynöki jutalék miatt – drágábbak lehetnek, másrészt az ügynökök felkészültségére a bank sokkal kisebb hatással tud lenni, mint a saját alkalmazottaira, így növekszik az ügyfelek félretájékoztatásának és a "félreértékesítésnek" a veszélye.

Ráadásul a hitelközvetítők elvileg – mivel több bank ajánlatát is összehasonlítják az ügyfél számára – növelik a bankok közötti versenyt, ez a marzsok csökkenésének irányába hathat. Továbbá az ügynökök rávehetik klienseiket, hogy egy idő után kedvezőbb ajánlatot keressenek régi hitelük kiváltására, így tehát az általuk behozott ügyfelek nemcsak drágábbak, hanem kevésbé lojálisak is lehetnek.