Válság, akit régen tép - Interjú Dr. Balsorssal

Budapesten találkoztam a balsorssal, pontosabban professzor Balsorssal. Az angolszász sajtó adta neki ezt a nevet, ott csak Dr. Doomnak hívják. Dr. Balsors középmagas, szinte teljesen ránctalan, 50 éves, sötét hajú férfi. Rendkívül higgadt, kimért. Zakó, fehér ing, nyakkendő nélkül. Ő az a közgazdász, aki az elmúlt években nagyon kellemetlen dolgokat prófétált a világnak, és a jóslatai be is következtek. Egyik a másik után. Dr. Balsors igazi neve Nouriel Roubini, 1958-ban született Isztambulban, iráni zsidó családban. Élt Teheránban, aztán Tel-Avivban, majd a család Rómában telepedett le, Roubini ott nőtt fel és végezte el iskoláit. Az Egyesült Államokba a doktori cím megszerzéséért utazott, 1988-ban a bostoni Harvardon doktorált nemzetközi közgazdaságtanból. Jelenleg a New York-i Egyetem professzora, de sokszor tart előadást a Stern School of Businessen és a Yale-en is. Beszél angolul, olaszul, farsziul és héberül. Roubini az amerikai hitelválság kapcsán vált világhírűvé, miután már 2006-ban előre jelezte a krízist, egyebek között az IMF-nek is. A matematikai modellek hiányára hivatkozva nem vették komolyan a jóslatait – egészen a múlt év őszéig. Az idén viszont már szinte az összes prognózisa valóra vált, így mostanra a legnevesebb közgazdasági szaktekintélyek között tartják számon. Budapestre az OTP Alapkezelő hívta meg, és a meghívás időpontjában még nem gondolták, hogy ilyen aktualitása lesz az előadásának. Ezen elmondta: nem szabad azt hinnünk, hogy kiértünk az alagútból, ellenkezőleg, a kellős közepén tartunk. A pénzügyi szektor válsága elvileg most torkollhat összeomlásba, vagy kanyarodhat kevésbé katasztrofális irányba. Szerinte az Egyesült Államok nem kerülheti el, hogy egy hosszú, 18–24 hónapos kemény recessziót éljen át, már az is siker lenne, ha elmaradna a stagfláció, a recesszió és az infláció együttes jelentkezése. A professzor az előadást követő napon az MM számára budai szállodájában adott exkluzív interjút.

MM: Professzor úr, szereti a válságot?

Nouriel Roubini: Hogy mit szeretek?

MM: Szereti-e a válságot? Ez tette önt sztárrá…

N. R.: Nem, nem szeretem a válságot. Tudja, több mint 20 éve kutatok az egyetemen, az elmúlt tíz évben kezdtem el a válságokkal, a feltörekvő piacokkal foglalkozni, ezeket elemzem, és ezért foglalkozom a mostani amerikai krízissel is, és még sok mással is.

MM: Ön természeténél fogva pesszimista alkat?

N. R.: Nem vagyok az, a válságokkal foglalkozom, de ezekhez inkább realistának kell lenni, és én annak is tartom magam.

MM: Vannak befektetései?

N. R.: Soha életemben nem vásároltam és nem adtam el részvényt vagy kötvényt, nem vagyok aktív kereskedő, a megtakarításaimat globális indexekbe fektettem, és ez most is így van. Nem voltam soha aktív befektető.

MM: Ön korábban együtt dolgozott Robert Shiller professzorral, aki megjósolta az 1999-es dotkom buborék kipukkadását. Milyen tapasztalatokat szűrt le a közös munkából?

N. R.: Robert Shiller igen tapasztalt, makroökonómiával foglalkozó közgazdász, a Yale Egyetemen tanít, ott voltunk kollégák. Kiváló kutató, aki nemcsak a technológiai lufi kipukkadását látta előre, de elsőként írt az 1998-as orosz válság várható kitöréséről is. Elsőként foglalkozott a nemzetközi piacokon a pénzügyi és hitelbuborékokkal is. Szigorú elemző, aki megérti a dolgok komplexitását. Sokat beszélgettünk arról, hogyan alakulhatnak ki a nemzetközi piacokon ezek a lufik, de sok más kérdést is megvitattunk.

MM: Élete során családilag és az utazásaival egy igen különleges kulturális mixtúrát állított elő. Isztambulban született, élt Tel-Avivban, Rómában, aztán az Egyesült Államokban. Mit gondol, ez segíti a munkájában?

N. R.: Isztambul után még visszaköltöztünk Teheránba is. Abban az értelemben igen, hogy a nemzetközi háttér, a több kultúra és társadalom ismerete más perspektívát ad az embernek, dolgoztam az amerikai kormánynak is. Fontos ez, mert tudja, a gazdaságban nincsenek nullára végződő játszmák, itt az én nyereségem a maga vesztesége. A nemzetközi kitekintés más látásmódot ad az embernek.

MM: Miért jobb „Kasszandra” ön, mint a többi elemző? Mi az, amit ön tud, a többiek pedig nem?

N. R.: Nem csak én jeleztem azt, hogy gondok vannak, más kutatók, elemzők, egyetemi emberek szintén megírták, baj lehet. Például Bob Shiller professzor és mások is. Azt mondanám, az egyetemi környezetben lehet prognosztizálni a dolgokat, lehet szisztematikusan dolgozni, de meg kell találni a válságok, recessziók fordulópontját. Úgy gondolom, mindegyiknél megvan az a pont, amikor megváltoznak a dolgok, és léteznek azok az ökonometriai modellek, amelyekkel ezeket meg lehet találni. Ez akkor is igaz, ha az események nagyon felgyorsulnak, most hat hónap alatt zajlott le sok minden. Szisztematikus vizsgálódásra van szükség, az előző krízisek elemzésére, a történelem vizsgálatára, hogy az ember megtalálja azt a bizonyos fordulópontot. Mindegyik válság más, így más volt a kilencvenes években az ázsiai krízis is, bár lehet modelleket használni, de nagyon alapos elemzésre van szükség.

A teljes interjú a novemberi manager magazinban olvasható