Egy biztos, óriási pánik van a Citi háza táján

Sőt, beigazolódni látszik azon feltevés is, hogy addig nem lesz megnyugvás a pénzügyi szektorban, amíg a nagybankok nem kerülnek részben vagy egészben állami fennhatóság alá, ezáltal is konszolidálva azok mérlegét. Ráadásul az elmúlt egy-másfél évtizedben pont a japánok és a svédek szolgáltattak hasonló példát, hogy nem ér semmit az értelmetlen pénzpumpa, drasztikus lépéseket kell inkább alkalmazni.

Az eredmény meg is lett, a japán bankok soha nem látott stabilitást és tőkehelyzetet mutatnak, és jól állják a pénzügyi piacokon tomboló orkánt és cunamit. De még szerencse, hogy a hírgyárak most sem voltak restek megvárni, míg a piacokon törnek a fontos támaszok, és eluralkodik a pánik, majd bedobják a kreált híreket, visszapattanást generálva a tőzsdéken, jelentősen megváltoztatva a hangulatot, és újra a kockázatvállalás felé terelve a befektetőket.

Egy biztos, még Kína is megirigyelné azon államosítási hullámot, ami most az amerikai bankszektorban bekövetkezhet, és nem szabad megfeledkezni a Bank of Americáról sem, aki egyelőre még próbál ellenállni, bár a 3,80 dolláros részvényárfolyam nem sok jót sejtet.

Pénteken volatilis kerekedésben végül 39 dolláron futott ki a márciusi határidős könnyűolajkontraktus. Ma reggel a legközelebbi lejáratnak számító áprilisi határidős jegyzés 40 dollár felett is járt, bár a kissé romló hangulat és a januári kínai olajimport 8 százalékos csökkenését tükröző adat némileg elbizonytalanította a befektetőket, így kicsivel 40 dollár alatt mocorgott a jegyzés.

Vasárnap Kuvait és áttételesen Irán is kénytelen volt időjárási okok miatt leállítani olajexportját, ám még tegnap újraindították ezeket. A két tagország együttesen kb. 4.5 millió hordós olajkitermeléssel rendelkezik, amely a világ napi felszínre hozatalának kb. 5 százalékára rúg.