Elárasztják a gazdaságot pénzzel, mint a rizsföldet vízzel

Mindezek ellenére a piac úgy tűnik, már kezdi beárazni, hogy Kína igen korán lecsatlakozva a globális piaci trendekről, elsőként és talán egyedüliként fogja végrehajtani a V-alakú visszapattanást. Egyre élesebben rajzolódik ki az a vízió, hogy a növekedés felpörgetéséhez új motorokat beépítve talán már 2010-re ismét kétszámjegyűre gyorsítja fel a GDP-bővülés ütemét.

A beinduló félelmetesen gyors gazdasági visszapattanásban oroszlánrésze volt, hogy a kínai kormány tavaly igen gyorsan reagálva indította be a 4 billió jüanra (586 milliárd dollárra) rúgó fiskális ösztönző csomagot. Az ország alapvető stratégiája a hatalmas mennyiségű pénz gazdaságba való bepumpálásával élénkíteni az aktivitást, amíg az export újraindításához szükséges globális kereslet nem talál ismét magára. Ha kell, akár több éven keresztül is. Egyelőre a terv tökéletesen működik, a kieső export teljesítményét és a gazdaságba továbbgyűrűző pozitív hatásait többé-kevésbé fiskális programokkal helyettesítik.

Amerikával ellentétben Kínában a gazdaság élénkítéséhez elengedhetetlenül szükséges hitelezés felpörgetésének semmi nem állhatta útját. A kínai jegybank egyelőre nem szándékozik monetáris oldalon az alapkamat vagy a tartalékolási ráta emelésével fékezni a hitelezési aktivitást. Ehelyett a bankok „szóbeli figyelmeztetésével” és nyíltpiaci műveletekkel kezdte el fokozatosan szigorítani a banki hitelezést – véli Orosz Dániel, az AXA elemzője.

Ugyanakkor érik az ingatlanlufi: a Financial Times-nak nyilatkozó Cao Jianhai szerint a városi lakóingatlan piacon látható látványos felpattanás inkább likviditásvezérelt, mint valós keresletre alapozott és arra számít, hogy a 2008 év végi szintről a lakásárak 2 éven belül lefeleződnek! Az építőipari aktivitáson mindenesetre hatalmasat lendített a kormány ösztönző programja, amelynek mintegy kétharmada kifejezetten infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódik. Az elmúlt időszakban rohamtempóban végrehajtott építkezési projektek már-már a Nagy Fal monumentalitás építkezési lázához mérhetőek.

Az export leállása – és a tartalékrendszerre való kényszerű átállás –  egyértelműen megmutatta Kína külső sokkokra való érzékenységét. A kínai protekcionizmus ugyan még inkább burkolt formában, de továbbra is magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Az eddigi kockázatokat kiegészítve azonban, bizonyos mértékben most már az irreális eszközár-növekedéssel, az indokolatlanul nagy mennyiségben értékpapírokba áramló pénzekkel, az ingatlanpiac lufiszerű felpumpálásával és esetleges kidurranásával, valamint a nem teljesítő hitelállomány megugrásával is kalkulálni lehet. Természetesen ameddig a gazdaságot úgy árasztják el likviditással, mint a rizsföldeket vízzel, addig a rengeteg probléma is a víz felszíne alatt marad, amint azonban újra elzárják a duzzasztógátakat és a víz leapad… - zárja elemzését Orosz Dániel.