BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Egyéves múlt a héten a bikabébi

A bika piaci rali az elmúlt napokban ünnepelte az első születésnapját. 2009. március 6-án az S&P 500 amerikai részvényindex 12 éves mélypontot ütött, elérve ezzel az „ördögi” 666,79 pontos szintet.

A index a 2007. október 11-i csúcsáról, 1576,09 pontról egy halálugrást hajtott végre, amelyet túlélt ugyan, de a becsapódás így is fájdalmas volt: 57,69 százalékkal zsugorodott. 2009 márciusától napjainkig mindennek az inverzét élhettük meg: az S&P 500 Index 71,77, a közepes kapitalizációjú részvényeket tartalmazó S&P MidCap 400 Index 95,11, míg a kis kapitalizációjú papírokat tartalmazó S&P SmallCap 600 Index 97,01 százalékkal került feljebb.


Valljuk be, impresszívek a százalékos emelkedések, de egy befektető, aki a nagy kapitalizációjú papírokat preferálta, s a csúcson vásárolt, még mindig 27,33 százalékos mínuszban ücsörög. Mindezek ellenére elképesztő év van a piac mögött, de a múltnál sokkal érdekesebb, hogy mit hoz a jövő. Merre menetel tovább a részvénypiac, ha eloszlik a születésnapi gyertyák füstje? Sajnos a kép nem egyértelmű. A mostani, márciustól induló esztendő minden bizonnyal nem ismétli meg önmagát – ezt a bámulatos sikertörténetet –, de ahogy Mark Twain írta: rímelhet rá.

A hosszú távú S&P 500-as idősorokat vizsgálva kijelenthetjük, a piac teljesítménye eddig igen hasonló mintázatot tükröz, mint az 1949 óta bekövetkezett többi bika piac. A ralik első éveiben a kis és közepes kapitalizációjú papírok rendre jobban lovagolták meg a dagály hullámait. Egy raliban az átlagos elsőéves hozam 48 százalék körül alakult a small és a mid-cap részvények esetében, míg a blue-chip papírok csak 32 százalékkal emelkedtek ugyanezen időszak alatt. Nagyjából ez a tendencia mondható el a kezdeti nyilvános kibocsátásokról (IPO) is, ahol a kockázatosabbnak ítélt részvények nagyobb árfolyam-emelkedést tudhattak maguk mögött, mivel a befektetők ezekben az időszakokban hajlandók ismét komolyabb méretű addicionális kockázatot vállalni az extra hozam reményében. A ciklikus papírok pedig jelentősen felülteljesítették a defenzív társaikat.

Az emelkedések második éveiben a részvényárak tovább növekedtek, de ez az emelkedés már nem olyan erőteljes, mint a ralik első éveiben. A kis és közepes méretű cégek részvényei továbbra is jobban teljesítettek (átlagosan +22 százalékkal), mint a piac mamut részvényei (átlagosan +15 százalék) és az S&P 500, amely ez utóbbiak kapitalizáció arányában súlyozott indexe. Az IPO-k esetében fordult a kocka, a stabil és növekvő eredményű, komoly minőséget reprezentáló cégek kibocsátásai már vonzóbbak a kockázatosabbnak számító társaikhoz képest. A ciklikus szektorok (diszkrecionális fogyasztási javak, pénzügyi, technológiai, ipari) folytatták a defenzív szektorok felülteljesítését.

Mindez nagyon jó hír a befektetők számára, már amennyiben a második év valóban bika piac lesz. Elképzelhető ugyanis, hogy a jelenlegi bika piac csupán egy ciklus a szekuláris medve trenden belül. Hogy mindezt megértsük, érdemes egy pillantást vetnünk a trendek csoportosíthatóságára. A szekuláris trend egy hosszú időszakot, 5–25 évet ölel fel, és számos egymást követő elsődleges trendből épül fel, amelyek minimum egy évig tartanak. A másodlagos trendek általában az elsődlegessel ellentétes irányúak, annak korrekciói, és általában egy-három hónapig tartanak. Létezik még úgynevezett minor trend is; ez roppant rövid távú, általában egy naptól három hétig terjed, a másodlagos trend ezekből a minorokból épül fel.

Szekuláris bika trendre az USA részvénypiaca szolgáltat jó példát: 1983-tól 2000-ig (vagy 2007-ig), beleértve ebbe az 1987-es tőzsdekrachot és a dotkomlufi 2000–02-es kipukkadását. Szekuláris medve trend az aranypiacon volt 1980 januárjától 1999 júniusáig, amikor az arany unciánkénti ára 850-ről 235 dollárig süllyedt. A jelenlegi szituáció nagyon hasonló lehet az 1966 és 1982 közötti amerikai részvénypiachoz, amikor a piac a mély depresszió és az eltúlzott emelkedések között mozgott, de sohasem tört ki igazán a sávból. Ha elfogadjuk a fentieket, akkor a bika piac átlagos élettartama hozzávetőlegesen 17 hónap, ez azt jelenti, hogy a vidámság tovaszáll a nyár végére. Ha ehhez még a második-harmadik negyedévben (pl. Kína) és a negyedik negyedév végén (pl. USA) igen nagy valószínűséggel bekövetkező monetáris szigorítás is csatlakozik, úgy az még inkább kedvezőtlen helyzetbe hozhatja a részvénypiacot.
Meglehet, hogy az USA-ban valóban egy hosszú távú medve piaci trend van, de számos más, fejlődő gazdaság igen valószínű, hogy hosszú távú bika trendben mozog jelenleg is; ezek felülteljesítik majd a fejlett piacokat, ugyanakkor a 2009-es rakétameghajtású emelkedésük után nagy kockázatot is jelentenek rövid távon. Ne feledjük azonban, hogy a nyersanyagok kitermeléséből és azok feldolgozásából a fejlődő országok komoly mértékben profitálnak, valamint a GDP-arányos államadósságuk is kedvezőbb, mint a fejlett államoké, s árazásukat tekintve sem mondhatók drágának a fejlett piacokhoz képest. Historikus reménysugár, hogy az 1949 óta bekövetkezett amerikai bika piacok egyike sem ért véget a második évben. A legrövidebb az 1966-ban kezdődött, 22 hónapig tartó emelkedés volt, és 1932 óta a bull piacok mediánértéke ötven hónap.

Célszerű így továbbra is részvényeket tartani a portfólióban, de összességében a neutrális szint tartása javasolt. Az egyes részpiacokon viszont érdemes felül- és alulsúlyozásokat alkalmazni. Az Aegon Alapkezelő felülsúlyozza jelenleg az orosz, a latin-amerikai, a lengyel és a cseh piacot. Neutrális az álláspontunk Törökországgal, Magyarországgal és Kínával kapcsolatban. Az Amerikai Egyesült Államokat kismértékben és Nyugat-Európát Észak-Amerikánál nagyobb mértékben alulsúlyra javalljuk.

A befektetési alapok hozamairólk friss adatok itt

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.