Valljuk be, impresszívek a százalékos emelkedések, de egy befektető, aki a nagy kapitalizációjú papírokat preferálta, s a csúcson vásárolt, még mindig 27,33 százalékos mínuszban ücsörög. Mindezek ellenére elképesztő év van a piac mögött, de a múltnál sokkal érdekesebb, hogy mit hoz a jövő. Merre menetel tovább a részvénypiac, ha eloszlik a születésnapi gyertyák füstje? Sajnos a kép nem egyértelmű. A mostani, márciustól induló esztendő minden bizonnyal nem ismétli meg önmagát – ezt a bámulatos sikertörténetet –, de ahogy Mark Twain írta: rímelhet rá.
A hosszú távú S&P 500-as idősorokat vizsgálva kijelenthetjük, a piac teljesítménye eddig igen hasonló mintázatot tükröz, mint az 1949 óta bekövetkezett többi bika piac. A ralik első éveiben a kis és közepes kapitalizációjú papírok rendre jobban lovagolták meg a dagály hullámait. Egy raliban az átlagos elsőéves hozam 48 százalék körül alakult a small és a mid-cap részvények esetében, míg a blue-chip papírok csak 32 százalékkal emelkedtek ugyanezen időszak alatt. Nagyjából ez a tendencia mondható el a kezdeti nyilvános kibocsátásokról (IPO) is, ahol a kockázatosabbnak ítélt részvények nagyobb árfolyam-emelkedést tudhattak maguk mögött, mivel a befektetők ezekben az időszakokban hajlandók ismét komolyabb méretű addicionális kockázatot vállalni az extra hozam reményében. A ciklikus papírok pedig jelentősen felülteljesítették a defenzív társaikat.
Az emelkedések második éveiben a részvényárak tovább növekedtek, de ez az emelkedés már nem olyan erőteljes, mint a ralik első éveiben. A kis és közepes méretű cégek részvényei továbbra is jobban teljesítettek (átlagosan +22 százalékkal), mint a piac mamut részvényei (átlagosan +15 százalék) és az S&P 500, amely ez utóbbiak kapitalizáció arányában súlyozott indexe. Az IPO-k esetében fordult a kocka, a stabil és növekvő eredményű, komoly minőséget reprezentáló cégek kibocsátásai már vonzóbbak a kockázatosabbnak számító társaikhoz képest. A ciklikus szektorok (diszkrecionális fogyasztási javak, pénzügyi, technológiai, ipari) folytatták a defenzív szektorok felülteljesítését.
Mindez nagyon jó hír a befektetők számára, már amennyiben a második év valóban bika piac lesz. Elképzelhető ugyanis, hogy a jelenlegi bika piac csupán egy ciklus a szekuláris medve trenden belül. Hogy mindezt megértsük, érdemes egy pillantást vetnünk a trendek csoportosíthatóságára. A szekuláris trend egy hosszú időszakot, 5–25 évet ölel fel, és számos egymást követő elsődleges trendből épül fel, amelyek minimum egy évig tartanak. A másodlagos trendek általában az elsődlegessel ellentétes irányúak, annak korrekciói, és általában egy-három hónapig tartanak. Létezik még úgynevezett minor trend is; ez roppant rövid távú, általában egy naptól három hétig terjed, a másodlagos trend ezekből a minorokból épül fel.
Szekuláris bika trendre az USA részvénypiaca szolgáltat jó példát: 1983-tól 2000-ig (vagy 2007-ig), beleértve ebbe az 1987-es tőzsdekrachot és a dotkomlufi 2000–02-es kipukkadását. Szekuláris medve trend az aranypiacon volt 1980 januárjától 1999 júniusáig, amikor az arany unciánkénti ára 850-ről 235 dollárig süllyedt. A jelenlegi szituáció nagyon hasonló lehet az 1966 és 1982 közötti amerikai részvénypiachoz, amikor a piac a mély depresszió és az eltúlzott emelkedések között mozgott, de sohasem tört ki igazán a sávból. Ha elfogadjuk a fentieket, akkor a bika piac átlagos élettartama hozzávetőlegesen 17 hónap, ez azt jelenti, hogy a vidámság tovaszáll a nyár végére. Ha ehhez még a második-harmadik negyedévben (pl. Kína) és a negyedik negyedév végén (pl. USA) igen nagy valószínűséggel bekövetkező monetáris szigorítás is csatlakozik, úgy az még inkább kedvezőtlen helyzetbe hozhatja a részvénypiacot.
Meglehet, hogy az USA-ban valóban egy hosszú távú medve piaci trend van, de számos más, fejlődő gazdaság igen valószínű, hogy hosszú távú bika trendben mozog jelenleg is; ezek felülteljesítik majd a fejlett piacokat, ugyanakkor a 2009-es rakétameghajtású emelkedésük után nagy kockázatot is jelentenek rövid távon. Ne feledjük azonban, hogy a nyersanyagok kitermeléséből és azok feldolgozásából a fejlődő országok komoly mértékben profitálnak, valamint a GDP-arányos államadósságuk is kedvezőbb, mint a fejlett államoké, s árazásukat tekintve sem mondhatók drágának a fejlett piacokhoz képest. Historikus reménysugár, hogy az 1949 óta bekövetkezett amerikai bika piacok egyike sem ért véget a második évben. A legrövidebb az 1966-ban kezdődött, 22 hónapig tartó emelkedés volt, és 1932 óta a bull piacok mediánértéke ötven hónap.
Célszerű így továbbra is részvényeket tartani a portfólióban, de összességében a neutrális szint tartása javasolt. Az egyes részpiacokon viszont érdemes felül- és alulsúlyozásokat alkalmazni. Az Aegon Alapkezelő felülsúlyozza jelenleg az orosz, a latin-amerikai, a lengyel és a cseh piacot. Neutrális az álláspontunk Törökországgal, Magyarországgal és Kínával kapcsolatban. Az Amerikai Egyesült Államokat kismértékben és Nyugat-Európát Észak-Amerikánál nagyobb mértékben alulsúlyra javalljuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.