Simán ment az átállás

Tavaly október elejétől december végéig közel ötszáz és az idén eddig több mint hétszáz tárgyra adott ki „új típusú” kiviteli engedélyt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Műtárgyfelügyeleti Irodája – összegezte lapunknak Buzinkay Péter, az iroda vezetője. Az ötven évnél régebbi műtárgyak kivitelének engedélyezése a közigazgatási eljárási törvény tavalyi módosítása nyomán két lépcsőben egyszerűsödött, megteremtve az uniós normáknak megfelelő egyablakos ügyintézés lehetőségét azon műtárgytulajdonosoknak, illetve -kereskedőknek, akik jogszerű mederben szeretnének külföldre vinni tárgyakat (VG, 2009. szeptember 7., 15. oldal).

Október elejétől az engedélyezés a szakmúzeumoktól egy helyre, a Műtárgyfelügyeleti Irodához került át, majd november 11-étől a kiviteli engedély formája is megváltozott. Az egyszeri (egy éven belül felhasználható) engedély helyett most már általában tíz évre szóló műtárgykísérő igazolást ad ki a hivatal. Ez a „műtárgyútlevél” arról szól, hogy az adott tárgy nem védett, illetve nem szerepel a lopott műtárgyak nyilvántartásában. A tulajdonos így nemcsak a vámellenőrzésnél használhatja a dokumentumot, hanem eladáskor bizonyíthatja vele, hogy a tárgy „tiszta”.

A múzeumi szakma egyes képviselői nehezményezték az eljárási változást, mivel az szerintük háttérbe szorította a szakmai szempontokat (a kérdésről a Műértő 2009 végi és 2010 eleji számaiban zajlott vita Lengyel László, a Szépművészeti Múzeum volt bírálati vezetője és Buzinkay Péter között). Ugyanakkor a műkereskedők és műtárgytulajdonosok általában üdvözölték a központosított engedélyezési rendszert. A Virág Judit Galériánál például évente 50-60 kép esetében kell kiviteli engedélyt kérni, így nem mindegy, hogy egy vagy két hatósággal kell kapcsolatot tartani. Ráadásul a galéria tapasztalatai szerint az ügyek átfutási ideje is rövidebb lett október óta. Az Abigail Galéria vezetője, Hajdú Katalin is elégedetten nyugtázta, hogy az új rendszerben mind a külföldi kiállításokra szánt alkotásokat, mind a külföldi gyűjtők által megvett tételeket egyszerűbben lehet adminisztrálni.

A tárgyak – amelyek adatait és fotóját előzetesen ajánlatos elküldeni a KÖH-nek – bemutatására keddenként van lehetőség a Műtárgyfelügyeleti Irodában, de bútorokat vagy teljes gyűjteményeket gyakran a helyszínen szemléznek a hivatal szakértői. Egy-egy műalkotás eredetiségéről nem mond ítéletet az igazolás: például alkotóként Munkácsy Mihály helyett az szerepel, hogy „Munkácsy Paris 892 jelzettel”. A KÖH szakembereinek feladata ugyanis nem az eredetiséget igazoló attest készítése (ezt igazságügyi szakértők vagy akár múzeumi szakemberek külön megbízások alapján továbbra is elvégezhetik a tulajdonosoknak), hanem csupán egy államigazgatási eljárás lefolytatása a tárgy esetleges lopott, illetve védett/védendő voltának eldöntésére (utóbbi esetben a szakmú-zeumokat is bevonják a döntésbe). A tulajdonosra kiszabott igazgatási szolgáltatási díj a megjelenés előtt álló új miniszteri rendelet szerint 7200 forint lesz, ez nagyjából fele a korábbi múzeumi szakértői díjnak, az eljárás időigénye pedig alapesetben a töredéke a réginek.

Buzinkay Péter reméli, hogy az egyszerűbb, olcsóbb eljárás és a műtárgykísérő igazolások bevezetése nyomán kevesebben kockáztatják meg a műalkotások illegális kivitelét. Ezt a statisztika még nem bizonyítja egyértelműen, a műtárgykiviteli engedélykérelmek száma csak néhány százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A Műtárgyfelügyeleti Iroda azonban nem is vár hirtelen változást, hiszen egy ilyen rendszer megismerése, az ügyfelek számára nyújtott előnyök felismerése időt igényel. Ily módon viszont nőhet majd a műtárgyállomány átláthatósága, a nyilvántartások megbízhatósága.

Az EU-támogatással megvalósuló fejlesztés részeként képfelismerő szoftvert is beszerzett a hivatal; ezzel könnyebben lehet azonosítani az egyes tárgyakat, mint a gyakran változó attribúciók, műtárgy-meghatározások összevetésével.

Az EU-támogatással megvalósuló fejlesztés részeként képfelismerő szoftvert is beszerzett a hivatal; ezzel könnyebben lehet azonosítani az egyes tárgyakat, mint a gyakran változó attribúciók, műtárgy-meghatározások összevetésével. -->