Fejetlenség a Fedben, bizalmatlanság Athén felé

Ben Bernanke, a Fed elnöke ismét másodszor is jelezte, hogy elképzelhetőnek tartja azt a forgatókönyvet, amely szerint a Fed hamarabb kényszerül a kamatok emelésére, mint ahogy a munkaerőpiac talpra áll.

Természetesen az, hogy mit jelent a talpra állás, nem egyértelműsítették. Alapvetően a munkanélküliségi rátára koncentrálnak, de ez a mutató - mint ahogy már többször jeleztük – csalóka lehet, mivel nem csak a demográfiai változások torzítják, hanem az egyének döntése is (regisztrálják-e magukat, aktívan keresnek-e munkát, kapnak-e munkanélküli segélyt stb.). Egyes felmérések szerint a 300 milliós lakosság és a halálozási tendenciák tükrében kb. havi 100 ezer új munkahely szükséges ahhoz, hogy szinten maradjon a foglalkoztatás.

Eközben egy másik illetékes, Charles Evans kiemelte, hogy a gyenge gazdasági aktivitás és a munkaerőpiaci tendenciák tükrében továbbra is szükséges alacsonyan tartani a kamatokat. Ettől némileg eltérően, Thomas Hoenig - aki már hónapok óta más véleményen van, mint a többi Fed kormányzó - megint kiemelte, hogy hiába gyengék a makroadatok, az alacsony kamatszint további problémákat kódol a rendszerbe, mivel torzítja az eszközárakat és így újabb pénzügyi buborékok kialakulásához vezethet.

Az itt ismertetett gondolatok egyike sem számít újdonságnak, de a Fed kormányzóinak (a regionális Fed-bankok vezetőinek) megosztottsága egybevág a piaci szereplők körében meglévő kétségekkel is. Van aki lassú felépülést vár a főbb gazdaságokban, míg egyesek újabb visszaesést várnak, mivel az elmúlt másfél év gazdaságpolitikai döntései a fejlett államokban csak konzerválták a problémákat, megoldást egyelőre nem nyújtottak.