GKI: Ne a deviza-, a forinthiteleseket mentsék meg!

A háztartásoknak 2010 elején 3250 milliárd forint forintalapú hitelük volt (ebből 1500 milliárd lakáshitel), valamint 6500 milliárd forint devizaalapú hitelük (ebből 2500 milliárd lakáshitel). A devizahitelek állománya a 2009. évi GDP 25 százalékát teszi ki, vagyis igen jelentős nagyságrendről van szó.

Jól látható, hogy a válság előtti időszakban az euró és a svájci frank árfolyama is aránylag stabil volt. 2008 ősze és 2009 eleje között azonban drasztikus forintgyengülés következett be. Fél év alatt a svájci frank árfolyama 50 százalékkal erősödött, az euró pedig közel 25 százalékkal. Kisebb erősödés után 2010 június elején jött a következő hidegzuhany, amikor külföldi és belföldi események együttes hatására újabb rekordokat döntött a svájci frank árfolyama. 2010 közepére az alpesi deviza 37 százalékkal lett drágább, mint 2007 elején (miközben az euró 13,5 százalék-kal drágult). Ez az ingadozás, illetve drágulás ösztönöz sokakat arra, hogy a devizahitelesek megsegítésére siessen. Ugyanakkor az árfolyam mellett a havi törlesztőrészlet a hitel kamata és az egyéb felszámított díjak is befolyásolják.

A számítások jól mutatják, hogy devizahitelek, és különösen a svájci frank hitel igen kedvező feltételeket teremtettek a forinthitelekhez képest. Ugyan a törlesztőrészletek nem várt emelkedése rontott a devizahitelek eredeti előnyén, de a futamidő eddigi szakaszában, illetve várhatóan az egész futamidő alatt még így is előnyt jelent a forintban való eladósodáshoz képest a hitelt felvevők részére. Más kérdés, hogy ez a növekedése ellenére viszonylag kedvező teher gyakran jóval meghaladja az érintett családok korábban eltervezett teherviselőképességét.

Kijelenthető, hogy a devizahitelesek kollektív megsegítése nem indokolt. Az alacsony devizakamatok előnye csak tartósan gyenge forint-árfolyam mellett vagy jelentősen mérséklődő forintkamat esetében tűnik el. Ezeknek a feltételeknek a teljesülését nehezíti, hogy tartósan gyenge forint mellett a forintkamatok emelkedésére lehet számítani, illetve a forintkamatok (relatív) mérséklődésére csak erősödő hazai fizetőeszköz mellett van lehetőség.

Az eredmények nem támasztják alá, hogy a devizahitelesek megmentésre szorulnának, sőt, felmerülhet a forintadósok "megmentésének" gondolata. Valószínűleg azonban a legtöbb hiteles akkor járna jól, ha egy kiegyensúlyozott gazdaságpolitika stabil makrogazdasági hátteret biztosítana. Ebben az esetben erősödő forint mellett is csökkenhetnének a forintkamatok, így mind a devizahitelesek, mind a forinthitelesek a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe kerülnének.