Régiós gond a rossz hitel

Portfólióminőség. A nem teljesítő hitelek problémaköre nemcsak Magyarországon, hanem a környező államokban is megoldandó feladatként tornyosul a döntéshozók előtt – állapítja meg a PricewaterhouseCoopers gyorsjelentése.
Bunna Gyula, a PricewaterhouseCoopers igazgatója az elemzést bemutató tegnapi háttérbeszélgetésen közölte: Magyarország a régió tíz vizsgált országa közül – nagyságrend alapján – a középmezőnybe tartozik, hiszen a hatodik legnagyobb méretű, nagyjából 5 milliárd eurós nem teljesítő hitelállománnyal küzd. A nem teljesítő hitelek aránya – áll a jelentésben – Magyarországon 2010 márciusára elérte a 8,1 százalékot, ez jelentős növekedés a 2008 végi szinthez képest.
A nem teljesítő hitelek növekedésének problémája a gyorsjelentés szerint azokat az államokat érinti legkevésbé, ahol a devizaalapú hitelezés nem vagy kismértékben terjedt el.
Bunna Gyula rámutatott: a hitelportfólió romlásához a régiós országokban ugyanaz a három tényező járult hozzá leginkább. Eltérő mértékben bár, de mindenhol emelkedett a munkanélküliség, a lokális devizák jelentősen, átlagosan 40 százalékkal gyengültek, illetve hozzájárult a romláshoz a bankok válságot megelőző hitelezési gyakorlata is. (Ez utóbbi részeként az igazgató a szabad felhasználású jelzáloghitelek, illetve a devizaalapú kölcsönök gyors térnyerését említette meg.)
Bunna Gyula közölte: a lakossági jelzáloghiteleknél a nem teljesítő arány 6,3 százalék Magyarországon, amely hozzávetőlegesen 90 200 kölcsönszerződést jelent. Ez – mutatott rá az igazgató – a KSH vonatkozó adatait figyelembe véve azt jelenti, hogy jelenleg 200-250 ezer embert fenyeget a hitelszerződés nem teljesítése miatti kilakoltatás veszélye.
Ami a hazai kilátásokat illeti, az igazgató úgy vélekedett: amennyiben a makrogazdasági környezetben nem következik be a jelenlegihez képest drasztikus, negatív változás, akkor arra lehet számítani, hogy a 90 napon túli késedelemben lévő hitelek aránya nem nő tíz százalék fölé. A bankszektor – tette hozzá – stabil, vagyis a működését semmilyen formában nem veszélyezteti a portfólió most tapasztalható romlása, ám a megnövekedett tartalékolási igény miatt számítani kell arra, hogy a piaci szereplők visszafogják hitelezési aktivitásukat.
A fizetésképtelenséggel küzdő adósok problémájának kezelésében – fejtette ki az igazgató – eltérő megoldásokat alkalmaztak, illetve alkalmaznak az egyes országokban, ám a legtöbb helyen az állam közreműködésével oldják meg ezt a kérdést. A „rossz bankok” és hasonló módszerek alkalmazása ugyanakkor – hangsúlyozta Bunna Gyula – csak akkor lehet sikeres, ha a döntéshozók szakmai alapokon nyugvó megoldásokat keresnek, és nem a politikai szempontok érvényesülnek.
A kormányzat által tervezett nemzeti eszközkezelő társaságról – részletek hiányában – az igazgató nem kívánt véleményt alkotni. Ugyanakkor utalt arra: egy transzparens és szakmai alapokon nyugvó módszer kialakítására lenne szükség, amely szociális szempontokat is figyelembe vesz, illetve ésszerűen és tisztességesen osztja meg a veszteségeket az adósok, a hitelezők és az állam (vagyis az adófizetők) között. BM