Ha nem lesz magánpénztár, akkor miből lesz nyugdíjunk?

Egyre inkább úgy tűnik, a kormány meg kívánja szüntetni az egyik nyugdíjpillért, a magánnyugdíjpénztárakét. Erről már Orbán Viktor miniszterelnök is beszélt, és nemrég Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is megerősítette ezt az elképzelést. Kérdés viszont, hogy ha a nyugdíjrendszer egyik pillére eltűnik, miből kapnak majd a jelenlegi aktívok idős korukban tisztességes nyugdíjat.

Az Aviva csoport nemrég közzé tett felmérése szerint tőkefedezeti pillérre vagy pillérekre nagy szükség van. A biztosító tanulmánya szerint a következő 50 évben nyugdíjba vonuló mintegy 5 millió magyarnak átlagosan havonta 45 ezer forintot kellene félretennie ahhoz, hogy nyugdíjas éveiben ne kelljen nélkülöznie. Ez az összeg lenne elegendő ahhoz, hogy a 2011 és 2051 között nyugdíjba vonuló lakosság a nyugdíjas éveiket megelőző jövedelme átlagosan 70 százalékához juthasson hozzá, és ezzel ne csökkenjen jelentősen aktív éveikben kialakított életszínvonala.

Magyarországon a KSH adatai szerint a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 70 év, a nőké pedig valamivel több mint 78 esztendő, így a férfiaknak a nyugdíjas korukra nagyjából öt, a nőknek bő 13 esztendőre elegendő megtakarítást kellene felhalmozniuk, amiből kiegészíthetik az állami nyugdíjukat, amelynek várható összege valószínűleg lényegesen alacsonyabb lesz majd a korábbi fizetésnél.

Brutális hozamok a magánpénztáraknál

A tudatos öngondoskodás azonban Magyarországon még gyerekcipőben jár. A most össztűz alá vett, a pályakezdők számára korábban kötelezővé tett második pillérbe havonta átlagosan 10 ezer forintot fizettek munkavállalónként a munkáltatók, tehát a töredékét annak, amire a felmérés szerint szükség lett volna. A harmadik pillér, az önkéntes pénztáraké még rosszabb képet mutat. A több mint 60 szereplős önkéntes nyugdíjpénztári piac a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adatai szerint folyamatosan erodálódik. Két évvel ezelőtt még 1,4 milliónál is több tagjuk volt az önkéntes nyugdíjkasszáknak, azóta viszont 100 ezerrel csökkent a létszám. A tagdíjbevétel is fogyatkozik, aminek részben az az oka, hogy a lakosság egyre kevesebbet tud félretenni, de a munkáltatói befizetések is csökkennek a cafeteriát sújtó közterhek miatt. Ami öröm az ürömben, hogy az önkéntes kasszák vagyona legalább szépen nő a részvény- és állampapírpiacon elért nyereségnek köszönhetően.

További nyugdíjpénztári hozamok itt

Túl sok pénz azonban a statisztikák szerint az önkéntes kasszákba sem kerül. A PSZÁF adatai szerint az idén az első félévben a valamivel több mint 1,3 millió pénztártag 11,5 milliárd, a munkáltatóik pedig 22,2 milliárd forintot tettek be számlákra. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagok havonta kevesebb mint 1500 forinttal, a munkáltatók pedig ennek nagyjából a duplájával egészítik ki a nyugdíjcélra félretett pénzeket. Ennyiből pedig aligha lehet majd érdemben kiegészíteni a nyugdíjakat. További gond lehet, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások nem feltétlenül a nyugdíjak kiegészítését szolgálják. A PSZÁF adatai szerint ugyanis a pénztártagok – akár a súlyos adóterheket is vállalva – előszeretettel veszik ki megtakarításaikat a kasszákból. Tavaly csaknem 50 milliárd forintot vettek fel, ennek 90 százalékát úgy, hogy a tízéves várakozási idő már letelt, de a tag még nem vonult nyugdíjba.

Pedig az önkéntes nyugdíjpénztár elvileg nagyon jó befektetés lehet. A kasszák díjterhelése más befektetésekhez mérten kifejezetten alacsony, felügyelet adatai szerint vagyonarányosan átlagosan 1 százalék alatt van, vagyis a töredékét teszi ki a unit linkes életbiztosítások akár 7-9 százalékos teljes költségmutatójának, de a befektetési alapok vagyonkezelési díját is a legtöbb esetben alulmúlja, nem beszélve az értékpapírszámlák költségeiről. További érv a kasszák mellett az adó- és tb-kedvezmény. A munkáltatók a cafeteria keretein belül fizethetnek be a tagok számláira, a tagok pedig, ha saját adózott jövedelmükből teszik meg mindezt, 30 százalék, maximum évente 100 ezer, ha pedig kevesebb mint 10 évük van már csak hátra a nyugdíjig évente maximum 130 ezer forintnyi adójóváírást kaphatnak.

Ebből persze ki lehet számolni, hogy ha valakinek a munkáltatója nem fizet a számlájára, csak ő maga teszi ezt meg, és még messze van a nyugdíjtól, havonta 27777,7 forint után tudja maximálisan kihasználni az adókedvezményt – vagyis a 45 ezer forintnyi javasolt kiegészítés teljes összegére nem jár már engedmény. Jövőre tovább nyirbálja az adókedvezményt az állam: 20 százalék lesz a mértéke, a maximuma viszont nem változik, így évi 400 ezer, vagyis havi 33333,3 forint után lehet maximálisan kihasználni a jóváírást.

Hasonló adókedvezmények vonatkoznak viszont a negyedik pillérnek kikiáltott nyugdíj-előtakarékossági számlákra (NYESZ) is. Míg azonban az önkéntes kasszáknál nem kell különösebben érteni a befektetésekhez, hiszen a portfóliókat szakemberek kezelik, a NYESZ-nél a befektetések tudatos kezelése a számlatulajdonos feladata: ő dönti el, milyen értékpapírokat tart a számlán, és milyen arányban. A NYESZ-szel rendelkező ügyfelek egyébként az önkéntes pénztári tagoknál lényegesen komolyabban veszik a befektetéseiket, jellemzően több millió forintos megtakarításokat kezelnek számláikon. A probléma csak az velük, hogy kevesen vannak, alig néhány tízezren lehetnek.