Ilyen már régen történt a nemesfém piacon

Az aranyár múlt heti alakulása mögött továbbra is Líbiában keresendő a legfőbb mozgatórugó. Az észak-afrikai ország vészes ütemben sodródik az összeomlás és a polgárháború felé. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Kadhafi makacs ellenállásra készül, és csak harcok árán lesz a pozíciójából elmozdítható. Míg ő a hírek szerint zsoldosokat toboroz, az ellenzék a Nyugat beavatkozását és fegyvereket kér az ellenálláshoz.

Mindeközben az elsőszámú bevételi forrásnak számító olajkitermelés a felére csökkent, a lakosságot humanitárius katasztrófa fenyegeti, akadozik az élelmiszerellátás és az infrastruktúra működése, a líbiai állam jelentős értékű külföldi pénzeszközeit pedig a nemzetközi szankciók alapján zárolták. A helyzet kritikus voltát mintegy minősíti a Fitch Ratings ország-értékelése, amely Líbia adósosztályzatát a „bóvlinak” nevezett kategóriába sorolta.
 
Felkelések, forradalmak vagy radikális politikai változások általában fokozzák a bizonytalanságokat a pénzpiacokon. A nemesfémek árában ezek a befektetői félelmek bizonyos esetekben kifejeződésre kerülhetnek. A Közel- és Közép-Keleten az utóbbi 20 évben lezajlott katonai konfliktusok kapcsán azonban jól megfigyelhető, hogy ezek hatása az arany árfolyamára viszonylag korlátozottnak bizonyult.

1990 augusztusában, miután Irak váratlanul lerohanta Kuvaitot és kezdetét vette a „Sivatagi pajzs” nevű hadművelet, az arany ára két hét alatt 10 százalékot növekedett. Az ezt követő hetekben viszont visszaereszkedett az árfolyam ismét az eredeti 370 dolláros szintre.
Kuvait felszabadítására közel fél éven keresztül készültek az USA és szövetségesei, csak a konkrét dátum volt kérdéses. Végül 1991. január 17-én indult meg Irak ellen a „Sivatagi Vihar” névre keresztelt felszabadító hadművelet, amely során több hullámban zúdult bombaeső Bagdadra és más iraki célpontokra. Ezen a napon a háború kirobbanásának hírére még 5 százalékos zuhanást is elszenvedett az arany kurzusa.

A New York-i Világkereskedelmi Központ elleni 2001. szeptember 11-ei repülőgépes terrortámadásról az amerikai CIA azt megelőzően még megközelítőleg sem rendelkezett információkkal. Az ezt követő napokban 8 százalékot drágult az arany, majd dacára az október 7-én megkezdődő afganisztáni háborúnak már az év vége előtt a terrorakciót megelőző árszintre esett vissza.

Az „Irak Szabadságáért” hadművelet az első öbölháború és az afganisztáni invázió logikus folytatásaként hosszú előkészületeket követően 2003. március 20-án kezdődött. Közvetlenül ekkor semmiféle érdemi elmozdulás nem történt az arany árfolyamában. Csak április elejétől kezdődött emelkedés, amikor már látszott, hogy a háború nem éri el a legfőbb célját. A számításokkal ellentétben nem a térség megbékélése, hanem egy hosszan elhúzódó véres polgárháború lett a következmény.

A példák jól mutatják, hogy a geopolitikai feszültségek kiéleződése többnyire gyorsan érezteti hatását a nemesfémek árfolyamában. Ezek azonban csak akkor töltenek be szignifikáns szerepet, ha az adott események váratlanságának mértéke képes elbizonytalanodáshoz vezetni a tőkepiacokon. A jelenlegi líbiai helyzet önmagában nyilván nem lesz tartós befolyással a nemesfémek árfolyamára, kivéve akkor, ha ma még nem kiszámítható formában berobban a feszült hangulat az arab világban, és lángra kap az egész olajban gazdag régió. Az állandósuló adósságválság és az ennek leküzdésére bevetett expanzív monetáris eszközök sokkal tartósabb hatást gyakorolnak az aranyárra.

A korábbi előrejelzéseknek megfelelően az elmúlt hét folyamán tovább emelkedtek a nemesfémek, mind az arany, mind az ezüst új csúcsokra kapaszkodott. Már csak az arany forintban kifejezett ára mutat egyedül mínusz előjelet az idei évre. Ez főként a gyenge dollár számlájára írható, amely több mint 5 százalékot vesztett értékéből az év eleje óta. Így bár emelkedésben van az arany dollárban jegyzet árfolyama, a hazai befektetők számára ez idáig mégis elolvadt a nyereség. A gyenge dollár erős forintot is jelent egyben. Hogy a forint ereje mennyire marad tartós az elkövetkezendőkben, az a magyar gazdaság sikeres talpra állásán is múlik.

Az elsődleges trend a nemesfémek piacán továbbra is emelkedést mutat. A gyenge évkezdés ellenére kedvez az aranynak és az ezüstnek a makrogazdasági környezet, a döcögő konjunktúra, amelyet a jegybankok laza monetáris politikája kísér növekvő államadósságok mellett. Ma már az Egyesült Államokban is egyre feszengetőbb kérdés a fékevesztett államadósság kérdése. Ugyanakkor nem igazán látszanak jelei annak, hogy a Federal Reserve nyíltpiaci bizottsága hamarosan kamatemelésbe kezdene. De még ha változtatna is a Fed a rekord-alacsony szinten tartózkodó szövetségi alapkamaton, a reálkamat még jó ideig a negatív tartományban maradhat, hiszen az infláció egyelőre tovább növekszik. A negatív reálkamatok pedig már a 70-es években is rendkívül kedvező közeget teremtettek a nyersanyagárak emelkedésének, különösen a nemesfémek esetében.