Maradnak az ál-hitelezők

„Pénzre van szüksége?” „Pénzhez jutási lehetőség nyugdíjasoknak, BAR-listásoknak is” – Többek között ilyen szlogenekkel hirdetik magukat a fogyasztói csoportok. A fogyasztói csoport tagjai egymásnak adnak kölcsön, vagyis nem hitelről van szó, ebből adódóan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) nem is felügyeli a tevékenységüket úgy, ahogyan azt például a bankok esetében teszi. Ennek ellenére a PSZÁF is kezel fogyasztói csoportokra vonatkozó panaszokat, 2010 utolsó negyedévében ezek tették ki a tőkepiaci kategóriában a be nem sorolható fogyasztói panaszok 90 százalékát.

De nem csak a PSZÁF nem rendelkezik hatósági jogkörrel, mivel a fogyasztói csoportokra vonatkozó szabályozási keret a mai napig nem született meg, annak ellenére, hogy a szervezetek megjelenésének első nagy hulláma PSZÁF szóvivője szerint már az 1990-es években lezajlott. A csoportok a következő időszakban szinte teljesen eltűntek, majd 2008-tól – a válsággal együtt – újra felszaporodtak – mondta el Binder István. 2009 és 2010 között 7-8 új szereplő lépett színre, és jelenleg megközelítőleg 19 „nagy játékos” uralja a területet. A PSZÁF akkor járhat el ellenük, ha nem különítik el a tagok pénzét a szervező cégétől vagy ha nem tudnak elszámolni a beígért vagyontárgyra fordított befizetésekkel.

Fogyasztói csoportok listája itt

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) akkor büntethet, ha a csoport megtévesztő reklámot tesz közzé. A bírságok értéke 1 milliótól akár 40 millió forintig terjedhet, a GVH az előző évi nettó árbevétel maximum 10 százalékát gyűjtheti be bírságként. A GVH rendszeresen büntet is, de a társaságok gyakran feloszlanak, majd más névvel, azonos tulajdonosi körrel újraalakulnak. A rosszhiszemű szervezők számára előnyős, ha a csoport csak egy-egy évig él, hiszen így nem állapítható meg előző évi nettó árbevétel, vagyis nincs mire kiszabni a bírságot. A PSZÁF tapasztalatai szerint egyébként a csoportszervezők egy része nem is a szerződéskötést követő befizetésekre apellál, hanem csak a belépési díjra, egyszeri befizetésre.

A GVH tapasztalatai szerint ugyan a hosszabb ideje működő csoportok általában módosítanak hirdetési gyakorlatukon a szankciókat követően, például feltüntetik a hirdetéseiken, hogy fogyasztói csoportról van szó. Viszont megjelennek újabb szereplők, amelyek ugyanazokat a szabálytalanságokat követik el. Ráadásul a Hatóság számára új jelenségként vidéken is megkezdődött a csoportok szervezése.

Mind a GVH, mind a PSZÁF régóta dolgozik azon, hogy megszülessen a területre vonatkozó jogszabály, de hiába kezdődött meg a jogalkotási munka 1999-ben, eredmény továbbra sincs és egyik szervezet sem bíztat azzal, hogy a helyzet a közeljövőben változhat. Pedig a PSZÁF tavaly ősszel már egyenesen a fogyasztói csoportok betiltását és a szervezés büntetőjogi tényállássá minősítését szerette volna elérni. Bár gondot jelentene, hogy a már meglévő szerződéseket a tiltást követően sem lehet felbontani, Binder István szerint megtilthatnák az újabb szerződések megkötését.

Hogyan működnek a fogyasztói csoportok?

Mindenki rendszeresen befizet egy bizonyos összeget, majd az így összegyűlt megtakarításból megvásárolják a szerencsés tagnak az általa kiszemelt terméket (autó, lakás stb.). Akár szerencsével jár egy tag, akár nem, tovább kell fizetnie a számára meghatározott törlesztést egészen addig, amíg a csoport minden tagja hozzá nem jut az általa megszerezni kívánt áruhoz vagy szolgáltatáshoz.
 
A fogyasztói csoportok nem pénzt, hanem vásárlói jogot adnak. A megvásárolni kívánt autó vagy lakás értéke az az összeg, amelyre a hirdetések vonatkoznak. A hirdetésben sugalltakkal ellentétben a fogyasztói csoport tagja tehát nem készpénzhez jut, hanem a szerződésben szereplő áru vagy szolgáltatás tulajdonjogához. Ha például a tag a szerződés szerint az igényelt összeget autóvásárlásra kívánja felhasználni, akkor - amennyiben hozzájut az igényelt összeghez - azt csak autóvásárlásra fordíthatja. Ráadásul a vételárat nem a fogyasztói csoport tagja kapja, hanem közvetlenül az autó értékesítőjének fizetik ki.
 
Mivel a vásárlói jog elnyerésének időpontja nagyban függ a szerencsétől, ezért előre ezt nem lehet tudni. Még az is előfordulhat, hogy csak a futamidő végén, 5, 10 illetve 15 év múlva jut hozzá . A havi befizetések nem kamatoznak, tehát ha sem a nagy összegű befizetés, sem a szerencse révén nem kerülünk rövid időn belül kiválasztásra, akkor - szemben egy banki megtakarítással - nem lesz semmilyen gyarapodásunk az időközi infláció ellensúlyozására.