Legalábbis erre enged következtetni a nemzetközi tiltakozások semmibevétele, miután Washington és Frankfurt a recesszió elleni csodafegyverként monetáris lazítással illetve pénzügyi mentőcsomag néven egyaránt beindította a totális bankóprést.
Ami jó Amerikának, jó az egész világnak – hirdette meg Obama elnök 2010 novemberében a szöuli G20-as csúcson. Persze amit szabad önérdekből Amerikának, miért ne szabadna már jó ideje Kínának is? Kína exportvezérelt gazdaságának egy gyenge jüanra van szüksége, ezért a pekingi kormány mesterségesen gyengíti a kínai fizetőeszközt. Európa mindeközben mindent megtesz kedvenc gyermeke, a pénzügyi unió életben tartásáért, amelynek születési rendellenességei azonban egyre szembetűnőbben jelentkeznek.
A pénzpiacok különösen érzékeny szenzorokkal érzékelik a kiegyensúlyozatlan helyzeteket. Ezek a piac szereplőinél bizonytalanságot szülnek, ami a biztonság keresésére sarkallja őket. Korunk egymásra hangolt nemzetközi monetáris berendezkedése csak úgy életképes, ha az árfolyamok és azok változása minden ország számára elfogadható. Az olyan súlyos egyensúlyi eltolódások, mint amilyenek most az eurótérségben tapasztalhatók, vagy az amerikai dollárnál és a kínai jüannál fennálló extrém eltorzulás, aláássák a befektetők bizalmát. Ekkor jön el a nemesfémek ideje.
A múltban a valuták és a nemesfémek párharcából mindig akkor kerültek ki a valuták győztesen, amikor adott volt a globális gazdasági növekedés és a nemzetközi pénzügyi stabilitás, valamint monetáris szigor uralkodott. Ha mindez nem állt fenn, akkor az emberek mindig is arra kényszerültek, hogy újragondolják a vagyoni helyzetüket, és az arany valamint az ezüst irányába mozduljanak el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.