Túlértékelt a svájci frank, de ez nem segít rajtunk

Így bár a fő devizapár kevéssel 1,40 fölötti téblábolását sem szabad figyelmen kívül hagyni, a múlt héthez képest itt a piacmozgató tényezők nem változtak, továbbra is a görög adósságválság megoldása és az esetleges csőd foglalkoztatja a devizapiacokat.

A forint is meglehetősen stabil az euróval szemben, míg a svájci frankkal szemben ingatag és rekordértékre is jutott, így bár az euró/forint reálgazdaságra gyakorolt általános szerepe egyértelműen jelentősebb, a svájci frank alakulása most többeknek jelent akut problémát (különösen az árfolyamfixálási lehetőség közeledtével).

A CIB szerint a mostani árfolyam nem tekinthető egyensúlyinak és nem is tükrözi hűen a reálgazdasági fundamentumokat (tehát a frank sok mutató alapján is túlértékelt). Az alpesi deviza eddigi trendszerű felfutása elsősorban a jól ismert tényezőknek tudható be: a helvét deviza szinte egyedüli menedékdevizaként maradt fent, a dollár és jen hasonló szerepe ugyanis enyhült, a potenciális célpontnak tekinthető norvég és svéd korona piaca pedig
kisebb.

A múltban az egész elemzői közösség konzisztensen felülbecsülte a várható euró/frank pályát, a tapasztalatokból tanulva tehát abszolút biztonsággal sajnos nem lehet kizárni a paritás lehetőségét sem bár ehhez óriási piaci felbolydulás, az EMU-periféria Lehman-szerű összeomlása szükségeltetne, nem is beszélve arról, hogy mindezt már az SNB sem nézhetné tétlenül.

Emlékeztetőül: a korábban felhalmozott, euróban denominált devizatartalékon elszenvedett veszteségek, az ebből fakadó belpolitikai konfliktus, valamint az intervenciók sikertelensége miatt most óvatosabbak a svájci jegybankárok, de ez nem jelenti azt, hogy az SNB teljességgel fogatlan oroszlán lenne, hisz frankból elméletileg annyit nyomtat és ad el, amennyit kíván (a bankóprés újbóli beindítása pedig az amúgy rendkívül alacsony inflációs nyomás miatt nem is jelentene komoly kockázatot például a fogyasztói árakra nézve).