Arany: nagyot esik, aki magasra hág

1.790 dollár, 1.824 dollár, 1.848 dollár majd 1.877,50 dollár. Ezek voltak az arany Londonban megállapított záróárai a kedden elindult korrekciót megelőző napokból. Az ember egyre csak dörzsölte a szemét az éppen aktuális árfolyamok láttán, regisztrálva, ahogy rendre új magasságokba kapaszkodik egy uncia színarany ára. Minden új rekord másnapra már nem volt több mint történelem. A befektetők valósággal kapkodtak a biztos menedékként aposztrofált nemesfém után, és a piac érezhetően látni akarta már a 2.000 dollárt is. Befektetésre váró pénzből pedig úgy látszott, hogy nincs hiány, hiszen a részvénypiacokon dúlt a kolera, a kötvényeknél meg tizedelt a dögvész. Az arannyal viszont éppen a megfelelő alternatíva kínálkozott.

Szokás mondani, hogy nagyot esik, aki magasra hág. Tudjuk, hogy különösen igaz ez a tőzsdei árfolyamokra, és nincs ez másként az arany piacán sem. Míg a minap még rekordról rekordra lendült az árfolyam, most minden a visszájára fordulni látszik. De vajon mi van az aktuális esés hátterében, és mire számíthatnak ebben a helyzetben a hosszútávon tervező befektetők?

Elemzőként az ember számba veszi az egyes piacbefolyásoló tényezőket, kalkulálja azok jövőbeni alakulásának valószínűségét, számszerűsíteni próbálja a pszichológiai faktorokat, történelmi párhuzamokat keres, és az adatokkal végül modellszámításokat futtat az árfolyam jövőbeni alakulásának megbecsülésére. Az aranypiac irányát sokan, de a nemesfém drágulásának mértékét mégis kevesen látták előre.

Ugyanakkor tudható volt, hogy a legutóbb már parabolikus növekedés az arany árfolyamának túlhevülését jelenti, amire a tapasztalatok szerint egy korrekciónak kell következnie. A minikrachot erősítő tényező továbbá, hogy a mai naptól a New York-i határidős tőzsdén 27 százalékkal megdrágul az arany árfolyamára történő spekuláció, és ez a napokban már több befektetőt is a pozíciói zárására és az elért profit betakarítására késztethetett. Az árfolyam esésében egy harmadik kiváltó ok lehetett még egy masszív beavatkozás a fizikai aranypiacon. Szerdán ugyanis 4,3 százalékot zuhant az ár a Londoni Nemesfémpiacon a délelőtti és a délutáni árképzés között, ami olyan jelentős fizikai aranymennyiség piacra kerülését feltételezi, amire általában csak jegybankok képesek.

A most zajló korrekció teljesen normális és egészséges jelenségnek számít egy bikapiacon, ami akár hetekig eltartó csökkenést is jelenthet. Így nem meglepő, és egyáltalán nem katasztrófa az, hogy eddig unciánként 200 dollárt csúszott vissza az árfolyam. Ezzel sokak számára mindössze a hőn áhított vételi árszintek jönnek el, amit kétségkívül tömegek fognak világszerte kihasználni az aranyba való beszállásra.

Gyakorlatilag minden aranypiaci elemző meg van győződve arról, hogy az árak hosszútávon emelkednek még tovább. Érvek serege szól amellett, hogy miért fognak a korrekció befejeztét követően az egyedi befektetők vásárlásai vélhetően már hamar a jegyzések újbóli növekedéséről gondoskodni. Indiában és Kínában óriási néptömegek invesztálnak aranyba azért, mert nem bíznak a saját nemzeti valutájukban. És a most következő hónapokban még három esemény szilárdíthatja pluszban az emelkedő trendet azzal, hogy tartósan magas szinten tartja a keresletet.

A nyugati kultúrákban lassacskán kezdetét veszi a kereskedők felkészülése a karácsonyi forgalomra. Az ékszergyártók beindítják a gyártósorokat, hogy karácsonyra megfelelő készleteket halmozzanak fel. Indiában hagyományosan a nyár végén indul a házasságkötési szezon.

Mivel a nemesfémből készült ékszerek elengedhetetlen kellékei az esküvői ünnepségeknek, ilyenkor ugrásszerű növekedés tapasztalható az ázsiai ország arany iránti keresletében. Kínában pedig az év végén gyorsul be különösen az aranyfogyasztás. A kínai holdújév ünnepségei főként decemberben és januárban okoznak fellendülést a globális nemesfémpiacon. Mivel ez a három esemény hagyományosan az év második felében árfelhajtó hatást gyakorol az arany unciánkénti árára, biztosítva látszik, hogy az értékes nemesfém továbbra is vonzó befektetési célpont maradjon.

A kisbefektetők tömegei mellett még a nagy intézményi befektetők játszanak egy jelentős szerepet. Őket nem érdeklik néprajzi és kulturális hagyományok az arany vonatkozásában. Számukra egyedül az szempont, hogy az arany egy valójában tökéletes tartalékolási eszköz a befektetési portfoliókon belül, miután a korrelációja nulla közeli a részvény- és negatív a kötvénypiacokkal szemben. Ugyanakkor az intézményi befektetők világszerte eddig a tőkéjük mindössze 0,15%-át invesztálták aranyba. Amúgy már csak ezért sem indokolt aranypiaci buborékról beszélni.

Ezeken kívül még a központi és jegybankok aranyvásárlásai is az árfolyam erősödése felé fognak hatni a jövőben. Több mutató szerint (például az államadósságokhoz viszonyított arány vagy a forgalomban lévő pénzmennyiségre vetítve) is elmaradnak a jegybanki aranykészletek a kívánatos mértéktől. Éppen ezért az utóbbi hetekben több jegybank is növelte az aranytartalékát.

Például Dél-Korea központi pénzintézete, amely az utóbbi két hónapban 25 tonna aranyat vásárolt. Tájföld központi bankja 18 tonnával úgyszintén növelte aranytartalékát. Mexikó jegybankja pedig az év folyamán eddig már 100 tonnányit vásárolt fel az értékálló nemesfémből a nemzetközi aranypiacon. Ezek a vásárlások szívóhatást gyakorolnak több más nemzeti bankra, arra késztetve azokat, hogy szintén növeljék aranytartalékukat. Mindez a kereslet élénkülésével és növekvő aranyárral jár.