Így fogyott el a bankok óriási profitja - Ők nem vonulnak ki

Bár a magyar kormány a hitelintézeti szektor számára kedvezőtlen döntéseit rendre annak átlagosnál nagyobb jövedelmezőségével indokolja, mára a szektor az egyik leggyengébben teljesítő ágazattá vált Magyarországon – legalábbis ez derül ki a rendelkezésre álló adatokból.

Pedig az előző évtized derekán még valóban nagyon jól teljesített az ágazat: a bankszektor nyeresége gyorsan nőtt, és 2005-ben már több mint 300 milliárd forint volt évente. Az ágazat tőkearányos nyeresége 2004 és 2006 között 20 százalék felett volt, s 2003 és 2006 között reálértéken is 12 és 18 százalék között mozgott. Ezek az adatok messze a nemzetközi átlag felettiek voltak, így a tulajdonosoknak a befektetései megtérültek.

A 2008-ban kibontakozó gazdasági válság előtti évben még 324,7 milliárd forint profitot termelt az ágazat, ez tőkearányosan 11,3 százalék volt. Ez már rosszabb eredmény volt a korábbi éveknél, de megfelelt a nemzetközi átlagnak, és felülmúlta a más ágazatok jövedelmezőségét. A Lehman Brothers összeomlása után a válság világméretűvé és a reálgazdaságot is érintővé vált. A világ piacain lévő tőke jelentős része svájci frankba áramlott, s a bizalmatlanabbá vált pénzpiaci szereplők nehezebben és drágábban adtak hitelt.

Ezért megugrott a svájci frank árfolyama, valamint csökkentek és drágultak a pénzügyi források. A változások hatása Magyarországon is érezhetővé vált. A svájci frank árfolyama 2008 ősze előtt 160 forint körül ingadozott, idén ősszel viszont 240 forint közelébe nőtt. Emiatt gyorsan emelkedett a nem törlesztett hitelek állománya. A 90 napos késedelembe eső lakossági hitelek aránya 2008-ban még 3 százalék körül alakult. Azóta viszont folyamatosan nő, és ez év június végére részesedésük 11,6 százalékra emelkedett. A nem fizető jelzáloghitelek értéke mintegy 4900 milliárd forintot tesz ki, így a kilakoltatással fenyegetett háztartások száma 100 és 200 ezer között lehet.

A kevesebb és drágább forrás miatt a bankok szigorúbb feltételek mellett és kevesebb hitelt nyújtottak, a vállalkozók pedig forrásszűke, valamint a külső és belső kereslet csökkenése miatt kevesebb hitelt igényeltek.
A piaci nehézségek mellett a kormányoknak is egyre nagyobb elvárásai vannak a bankszektorral szemben. Először 2004-ben döntött úgy a kormány, hogy különadót vet ki a pénzügyi szolgáltatókra. Az érintettek eleinte tiltakoztak, de később megegyeztek az adózás módjának részleteiről.

Tavaly viszont a korábbinál is nagyobb összegű adót vetettek ki a pénzügyi szolgáltatókra. A bankok most már nem is a szektort érintő adó léte ellen tiltakoztak, csak annak mértéke és célja ellen. Ugyanis több bank vezetője is elfogadhatónak tartana egy kisebb mértékű, a kockázatok kezelését szolgáló elvonást.

Nehezen kezelhető problémát jelent a bankok és a társadalom számára azoknak a jelzáloghitelekkel tartozóknak a problémája, akik nem törlesztik adósságukat. A kormány először kilakoltatási moratóriumot vezetett be az érintettekre, ezt többször meghosszabbították. Végül idén nyáron a kormány s a jegybank megállapodott a moratórium fokozatos feloldásáról, a hitelek átütemezésének lehetőségéről. A megállapodás nyomán az árfolyamveszteség az adósokat terhelte, a hitelintézeteket csak az átütemezéssel kapcsolatos munkák s képzések költsége.

A kormány múlt heti és az Országgyűlés hétfői döntése viszont lehetővé teszi, hogy a lakossági jelzáloghitellel tartozók a piaci árfolyamnál jóval alacsonyabb árfolyamon, egy összegben, jutalékmentesen törleszthessék adósságukat. Ha csak az érintett mintegy 4900 milliárd forint értékű hitel 10 százalékát saját erőből törlesztik az ügyfelek, már az 100 milliárd forint feletti veszteséget okoz a bankoknak. Ha egy vagy több hazai vagy külföldi bank megfinanszírozza a devizahitelek törlesztését, akkor ennek többszöröse lesz a veszteség.

Ekkora veszteségeknél a bankok egy része már nemcsak a nyereségét veszítené el, de a tőkéje is olyan szintre süllyedne, hogy vagy pótolnia kell vagy kivonulnia a magyar piacról. A két lehetőség közüli választásra kényszerülő bankok várhatóan az alapján döntenek egy ilyen helyzetben, hogy anyabankjuknak mekkora a pénzügyi ereje. A befektetett tőke ugyanis később megtérülhet. Varga Mihály, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár nyilatkozata szerint viszont nem lenne nagy tragédia, ha két-három bank eltűnne Magyarországról.

A Világgazdaság érdeklődésére azonban két fontos hitelintézet anyabankja is a magyarországi jelenlét fenntartása mellett foglalt állást. A Budapest Bank azt közölte lapunkkal, hogy a GE Capital nem tervezi, hogy kivonul a magyar piacról, és a Budapest Bankot az egyik kiemelkedő leányvállalatának tartja a régióban. A bank a GE Capital maximális támogatása mellett továbbra is elkötelezett lakossági, valamint kis- és középvállalati ügyfelei kiszolgálása és növekedési tervei megvalósítása mellett.

Az Erste Bank anyavállalata is kifejezte elkötelezettségét a
magyarországi piac és a magyar leányvállalata iránt. Ám az Ersténél azt is közölték, hogy az üzleti fejlesztésekre és akvizíciós növekedésre szánt forrásokat viszont nem Magyarországon fekteti majd be a csoport. A szilárd tőkemegfeleléshez, likviditáshoz szükséges tőkét viszont mindig biztosítja majd a magyar leányvállalatnak.

2009. október: kilakoltatási moratórium bevezetése, amelyet végül csak 2011. július 1-jétől, részlegesen és fokozatosan oldanak fel

2009. december: Megjelenik a fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló törvény, ami korlátozza a bankok mozgásterét

2009. december: Megjelenik a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről szóló kormányrendelet, amely az adós önerejére vonatkozóan is korlátokat állít fel

2010. január 1.: Hatályba lép a pénzügyi intézményekre vonatkozó magatartási kódex

2010. július: Hatályba lép az újabb banki különadó

2010. szeptember: Kósa Lajos és Rogán Antal nyolcpontos

javaslata a bankok mozgásterének korlátozásáról a hiteleknél

2011. szeptember 9.: Lázár János a kedvezményes árfolyam melletti végtörlesztés lehetőségéről beszél, piaci pánikot kiváltva

2011. szeptember 13.: Megszületik a kormánydöntés végtörlesztésügyben

2011. szeptember 19.: Az

Országgyűlés megszavazza a végtörlesztésről szóló törvényt

2009. október: kilakoltatási moratórium bevezetése, amelyet végül csak 2011. július 1-jétől, részlegesen és fokozatosan oldanak fel

2009. december: Megjelenik a fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló törvény, ami korlátozza a bankok mozgásterét

2009. december: Megjelenik a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről szóló kormányrendelet, amely az adós önerejére vonatkozóan is korlátokat állít fel

2010. január 1.: Hatályba lép a pénzügyi intézményekre vonatkozó magatartási kódex

2010. július: Hatályba lép az újabb banki különadó

2010. szeptember: Kósa Lajos és Rogán Antal nyolcpontos

javaslata a bankok mozgásterének korlátozásáról a hiteleknél

2011. szeptember 9.: Lázár János a kedvezményes árfolyam melletti végtörlesztés lehetőségéről beszél, piaci pánikot kiváltva

2011. szeptember 13.: Megszületik a kormánydöntés végtörlesztésügyben

2011. szeptember 19.: Az

Országgyűlés megszavazza a végtörlesztésről szóló törvényt Marsi Erika, a Nemzetközi Bankárképző Központ alelnöke

Hiányzó stabilitás

„A pénzügyi rendszer akkor szolgálja legjobban a gazdaság érdekét, ha a bankrendszernek stabil a jövedelmezősége. A kiugró profit ugyanúgy valamilyen problémára vezethető vissza, mint a veszteséges működés. A pénzügyi válságokat mindig megelőzte a pénzügyi szektor profitjának a megugrása. A veszteséges működés nem azért rossz, mert a tulajdonos nem kap osztalékot, hanem azért, mert nincs meg a jövőbeni stabil működéshez szükséges belső tőkeképződés. Ennek hiányában pedig csökken a hitelezési aktivitás és visszaesnek a beruházások, amelyek a szolgáltatások fejlesztését lennének hivatottak szolgálni.”

Boros Imre közgazdász

Drága a rendszer

„A magyar bankrendszer kialakítása mai értékén több mint 50 milliárd dollárjába került az országnak. Bank- és adóskonszolidációra 3 milliárd dollárt, a jegybanki veszteségek leírására 20 milliárd dollárt költött az állam. Ennek a privatizációból a töredéke folyt be. A külföldi tulajdonosok évekig magas nyereséget értek el itteni érdekeltségeiken. Mára azonban akkorára nőtt a nem fizető hitelek aránya, hogy az tőkevesztést is okozhat a hitelintézetek jelentős részénél. A tőke pótlása várhatóan megtérül, ám az anyabankok pénzügyi helyzetén múlik, hogy a piacon maradást vagy a távozást választják majd.”

Müller János, a Magyar Bankszövetség vezető tanácsadója

Reálveszteség

„Jövedelmezőség szempontjából három időszakra oszthatjuk fel a magyar bankrendszer történetét. A privatizációt követően, 1994 és 2000 között a nemzetközi átlag alatt volt a nyereségesség. Az anyabankok akkor sok pénzt költöttek magyar érdekeltségeik fejlesztésére. Majd 2001 és 2006 között messze a nemzetközi átlag felett alakult a jövedelmezőség, és megtérültek a tulajdonosok befektetései. A 2007 óta tartó időben viszont a nemzetközi átlag alatti volt a jövedelmezőség. Sőt 2010-ben és az idei esztendő első felében reálértéken számolva már negatív volt a magyar bankrendszernek a tőkearányos nyeresége.” -->