Úszunk a devizahitelben - Ennyien nem tudnak fizetni

A bankok jelzálog alapú hitelkihelyezéseinek jelentős bővülése növekvő fogyasztási típusú eladósodással párosult. A hitelkonstrukciók egyre szaporodtak, olyan kedvező feltételekkel, amely sokszor még a bizonytalanabb jövedelmi helyzetben lévőket is hitelfelvételre ösztönözte – mutat rá a KSH.

A hitellel rendelkező háztartások és személyek száma

2011 tavaszán a háztartások mintegy 45 százalékának, azaz megközelítőleg 1700 ezer háztartásnak volt valamilyen hiteltartozása, 806 ezernek egy, 488 ezernek két, közel 400 ezer családnak három, illetve több. Az eladósodás a lakosságnak több mint a felét (52 százalékát) érintette. A többszörösen eladósodottak aránya az összes hitelesen belül az elmúlt néhány évben jelentősen megnőtt. A két fajta hitellel rendelkezők száma két év alatt a duplájára emelkedett, a három vagy több hitellel bíróké megnégyszereződött.

A hitelek fajtáit külön-külön vizsgálva elmondható, hogy összességében 725 ezer háztartás rendelkezett jelzálog alapú hitellel, amin belül majd 80 százalékos (576 ezer) a lakásvásárlási céllal felvett kölcsönök aránya. A nem jelzálog alapú hitelek közül a különböző fogyasztási cikkekre (gépjármű-, bútor-, egyéb árucikk) kölcsönben érintett családok száma meghaladta a félmilliót, a folyószámla-, hitelkártya-tartozások pedig meghaladták a 300 ezres esetszámot. Az áruvásárlási kölcsönök közül a legtöbb háztartásnak (290 ezer) gépjármű-vásárlási hitele volt, ami az összes háztartás 8 százalékát jelentette.

Jelentős még a személyi kölcsönt felvevőháztartások száma (268 ezer), de e hiteltípus felvételének konkrét céljáról nincsenek információink. A magánszemélyek felé történt eladósodás mértékét idén először mértük, amelyben jelenleg több mint százezer háztartást érintett.

A gazdasági válság óta a nem lakáscélú hitelek közül a folyószámlához kapcsolódó hitelek növekedése volt a legjelentősebb. A 2008. évi 766 ezer háztartáshoz képest 2011-ben már közel 1 millió család rendelkezett folyószámlához kapcsolódó hitelkerettel. Jellemzően azok a pénzzavarba került háztartások választják ezt a megoldást, akik a hónap végén elegendő jövedelem híján túllépik számlakeretüket, s így ez a lehetőség még további mozgásteret ad nekik.

A hitelkeretet igénybe vevők közül sokan ebből a könnyen hozzáférhető kölcsönből finanszírozták mindennapi kiadásaikat. Ennek következménye, hogy a folyószámlahitelesek 27 százalékának nehézsége adódott a tartozás törlesztésénél, a visszafizetési gondok miatt felhalmozott folyószámlahitel átlagos nagysága 9 ezer forint. Körükben is kiemelkedő a gyermekes háztartások aránya, csaknem harmaduk törlesztési elmaradással küzd, összefüggésben azzal, hogy e családok között jelentős a deviza-lakáshitellel rendelkezők száma és aránya.

A lakossági hitelállomány nagysága és megoszlása

A lakossági hitelek (és általában: a háztartási szektor részére nyújtott hitelek) témakörében az MNB gyűjt adatokat, igen nagy részletezettséggel. Az adatközlés a bankrendszer háztartási hitelportfólióját mutatja be terméktípusonként, minősítési kategóriák, illetve fizetési késedelem szerinti bontásban.

Összességében, 2011 júniusában a lakossági hitelállomány nagysága 7 860 934 millió forint volt, melynek több mint egyharmadát a devizaalapú lakáshitelek állománya, további 28 százalékát pedig a szabad felhasználású, jelzálog alapú devizahitelek tették ki.

A teljes hitelállomány háromnegyede problémamentes, mindössze 7 százalék a kétes, illetve rossz minősítésű hitelek aránya. Az egyes hiteltípusoknál eltérő a visszafizetési hajlandóság/képesség. A lakáshiteleknél az átlagosnál magasabb – a támogatott forinthiteleknél 90 százalék feletti – a problémamentes hitelállomány, ugyanakkor a forintalapú gépjárműhitel-állomány kétharmada kétes, illetve rossz minősítésű. Az átlagnál lényegesen több gond van az áruvásárlási és egyéb hitelek visszafizetésével is, közülük minden ötödik a problémás körhöz tartozik.

A teljes hitelállományból 872 085 millió forint (az összes 11 százaléka) került átstrukturálásra. A késedelmes (90 napon túli) hitelek esetében ez az arány jóval nagyobb, közel egyharmad.

A jelzáloghitellel rendelkező háztartások összetétele, szociális jellemzői

2011 tavaszán mintegy 576 ezer háztartásnak (az összes háztartás 15,2 százalékának) volt lakáscélú jelzáloghitele, az érintett személyek száma összesen 1,9 millió fő volt. A jelzáloghitellel rendelkező háztartások közel felének, 287 ezer családnak volt devizaalapú kölcsöne, és 289 ezer háztartás rendelkezett forintalapú lakáshitellel. Ezekben a háztartásokban közel 945 ezer, illetve közel 960 ezer fő élt.

Ugyanezen időszak alatt 148 ezer háztartásnak – az összes háztartás 3,9 százalékának – az otthonát nem lakáscélú jelzáloghitel terhelte, az ilyen típusú adóssággal érintett személyek száma meghaladta az 500 ezer főt.

Az összes nem lakáscélú jelzáloghiteles háztartás közel 75 százaléka devizában adósodott el, és csak 38 ezer háztartás forintban. Ezekben a háztartásokban több mint 390 ezer, illetve 115 ezer személy élt.

A legmagasabb jövedelmi decilisbe (tized) tartozó háztartások csoportjában tette ki a legnagyobb hányadot – 14 százalékot, ami több mint 80 ezer családot jelent – a lakáscélú jelzáloghitellel rendelkezők aránya. Ezzel szemben a hitelesek 8 százaléka (47 ezer háztartás) sorolható a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe (a 9. és 10. decilisbe tartozók 13 százaléka, az 1. és 2. decilisbe tartozó háztartásoknak pedig mintegy tizede vett fel lakáshitelt). A köztes jövedelmi tizedekbe tartozók arányaiban nincsenek nagy különbségek, mindegyik jövedelmi kategóriában a háztartások 9–11 százalékának (50–60 ezer háztartás) van lakáshitele.

Ellentétben a lakáscélú jelzáloghitellel rendelkező háztartásoknál megfigyeltekkel, a nem lakáscélú jelzáloghitelt felvevő családok jellemzően alacsonyabb jövedelműek, az összes hitelfelvevő 47 százaléka (közel 70 ezer háztartás) az alsó három jövedelmi tizedbe tartozik, ahol inkább a devizában való eladósodás a jellemző.

Munkaerő-piaci helyzet

A lakáscélú jelzáloghitelt felvevő háztartások 87 százalékában – a devizaalapú hitelesek 89 százalékánál, a forinthitelesek 86 százalékánál – van aktív kereső a családban, 72 ezer háztartás esetében viszont minden családtag munkanélküli vagy inaktív.

A gazdasági aktivitás szerinti összetételt tekintve hasonló a helyzet a nem lakáscélú jelzáloghitelt felvevő háztartásoknál is: itt a családok 84 százalékában – a devizaalapú hitelesek 86 százalékánál, a forinthitelesek 78 százalékánál – van aktív kereső a családban, 24 ezer háztartás esetében viszont minden családtag munkanélküli vagy inaktív.

Gyermekszám szerinti összetétel

A lakáscélú jelzáloghitelt felvevő háztartások 68 százaléka (392 ezer család) nevelt gyermeket, ezekben a háztartásokban összesen több mint 1,5 millió ember él. Hitelt tehát elsősorban a gyermekes háztartások vettek fel. Több mint egynegyedük, 27 százalékuk rendelkezik lakáscélú hitellel, 14 százalékuk vett fel devizaalapú hitelt, 13 százalékuk pedig forinthitelt. A kétgyermekes háztartások részesedése a legmagasabb, közülük 87 ezer család rendelkezett 2011 tavaszán devizaalapú lakáshitellel és további 85 ezer forintalapúval.

A nem lakáscélú jelzáloghitelt felvevő háztartások 63 százaléka (94 ezer család) gyermeket nevelő, ahol összesen közel 400 ezer ember élt. Az ilyen típusú hitelt is elsősorban a gyermekes háztartások vették fel, 5 százalékuk devizaalapút, 1,5 százalékuk pedig forinthitelt. Ezen a téren a rosszabb anyagi lehetőségekkel bíró három- vagy többgyermekes háztartások részesedése a legmagasabb, közülük 14,6 ezer család rendelkezett devizaalapú lakáshitellel és további csaknem 2 ezer forintalapúval.

 A törlesztési gondokkal küzdő háztartások összetétele, jellemzői

Az utóbbi években erőteljesen megnőtt a likviditási gondokkal küzdő háztartások száma és aránya. 2011-ben az összes jelzálog alapú lakáshitelt felvevő háztartás 16 százalékánál – 93 ezer háztartásban – fordult elő, hogy a megelőző 12 hónapban csak késve, vagy egyáltalán nem tudták lakáshitelüket törleszteni. A likviditási probléma erőteljesebben jelentkezett a devizaalapú hitelt felvevőknél: a devizahiteles háztartások több mint egyötöde (60,5 ezer háztartás) nyilatkozott fizetési nehézségről.

Ugyanez a forinthitelesek esetében 32,7 ezer háztartásnál okozott gondot, az adósok 11 százalékánál. A visszafizetési nehézségek nemcsak és nem elsősorban a lakáscélú hitelesek körét érintette. 2011-ben az összes nem lakáscélú jelzáloghitelt felvevő háztartás csaknem negyedénél jelentkezett törlesztési elmaradás, elsősorban a devizaalapú hitelt felvevőknél: a háztartások 29 százaléka nem, vagy csak késve fizetett. Ugyanez a forinthitelesek esetében 3,6 ezer háztartás esetében merült fel, az adósok nem egészen 10 százalékánál.

Jövedelmi viszonyok

A lakáscélú hitelek esetében a jövedelmi helyzet alapvetően meghatározta a háztartás törlesztési hajlandóságát/lehetőségét. A legalsó jövedelmi tizedbe tartozó, lakáshitellel rendelkező háztartások csaknem 40 százaléka (a devizahitelesek 45 százaléka, a forinthitelesek 35 százaléka) küzd valamilyen szinten hitel-visszafizetési nehézséggel. Ez mintegy 17,5 ezer háztartást, közel 80 ezer személyt jelent. Ezen túlmenően a 2. jövedelmi decilisbe tartózó devizahiteles háztartások több mint harmada és a 3. decilisbe tartozók 24 százaléka is legalább egyszer nem fizette meg tartozását. E két jövedelmi kategóriában a forinthitelesek elmaradása is jelentős, további mintegy 9 ezer család tartozik a veszélyeztetett körbe. Ugyanakkor a legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozók között csak 6 százalék a fizetési hátralékkal rendelkező háztartások aránya, ezek döntő hányada devizahiteles.

Az előzőekkel ellentétben a nem lakáscélú hitelek esetén a jövedelmi helyzet nem határozta meg egyértelműen a háztartás törlesztési hajlandóságát/ lehetőségét. A legalacsonyabb jövedelmi kategóriákba tartozó, a vizsgált hitellel rendelkező háztartások között az átlagosnál kevesebb (20 százalék alatti) volt a törlesztési gonddal küzdő családok aránya, náluk csak a legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozók voltak jobb helyzetben. A középső (5. és 6.) decilisek eladósodott háztartásainak viszont 35–37 százalékánál (kategóriánként 4–4,5 ezer családnál) már előfordult, hogy nem vagy csak késve tudta törleszteni a kölcsönrészletét.

Munkaerő-piaci részvétel

A nemfizetés legnagyobb kockázatát a lakáscélú hitelek visszafizetésénél az jelentette, ha a háztartásban nem volt aktív kereső. A devizahitelt felvevő családoknál az inaktívak csaknem harmada késve/vagy egyáltalán nem tudta törleszteni részleteit, ugyanez az arány a legalább egy dolgozó családtaggal rendelkező családok esetében közel 20 százalék volt. A forinthiteleseknél a munkanélküli családok 15 százaléka, míg a keresővel rendelkezők 11 százaléka került időnként fizetési hátralékba.
A nemfizetés kockázatában a nem lakáscélú jelzáloghitelek esetében a lakáscélúakkal szemben nem mutatkozott eltérés abból a szempontból, hogy a háztartás rendelkezett-e aktív keresővel vagy sem.

Lakásnagyság

Fizetési nehézséggel küzdő lakáscélú devizahitelesek legnagyobb arányban az 50 m2 alatti lakással rendelkezők között vannak, közülük minden negyedik volt már hátralékban, de az 51–100 m2-es lakásban lakók ötöde is tartozott már a bankjának. A forinthitelesek között a nagy lakásban lakók kerültek a legnagyobb arányban nehéz helyzetbe: 18 százalékuknál fordult elő fizetési nehézség.