Növekvő szerepben a tőkebefektetők

– Mennyire kockázatos manapság a kockázati tőke?
– Az kétségtelen, hogy egy kisebb, tőkeszegény ország lassabban növekedő gazdaságában nehezebb vállalkozásokat építeni, ez a helyzet viszont lehetőséget ad nekünk mint befektetőknek. A forrásszűke és a visszaesett árbevételek miatt jóval nagyobb a kis- és közepes vállalkozások tőkeigénye, jelentősen megnőtt a tőkebefektetők szerepe, így a miénk is.

– Az igény szemmel látható, de könnyen találni alkalmas befektetési célpontokat? Jó néhány alapkezelő is azt tapasztalja, hogy akár több száz céget is meg kell vizsgálni, mire pár döntés megszületik.
– Ebben semmi különös nincs, az elmúlt másfél évben mi is már 400 fölött vizsgáltunk meg arra alkalmas vállalkozásokat, és kilenc befektetési döntést hoztunk. Azt gondolom, valójában ilyen az egészséges arány, ráadásul nem is akarunk elkapkodni semmit. Kizárólag olyan cégeket keresünk, amelyek képesek nemzetközi sikereket elérni, az azonban igaz, hogy tényleg hosszadalmas és körülményes folyamat az ilyen képességű társaságokat megtalálni.

– Nyilván minden szereplő erre törekszik. Ez azt is jelenti, hogy van versenyhelyzet a jó cégekért a piacon?
– Az igaz, hogy egyre több a befektető, ez azt erősíti meg, hogy vannak pozitív fejlemények és vonzó célpontok. A másik oldalról pedig azt kell mondanom, ennek ellenére valódi versenyt nem látunk. A tőkealapok mostanra definiálható módon különböznek egymástól.

– A Primus a Jeremie programban a rendelkezésre álló tőke hány százalékát fektette be?
– Mostanra nagyjából a tőkénk körülbelül 40 százalékát már különböző partnerekhez kihelyeztük, ez időarányosan jónak mondható. Összesen 12-13 befektetést terveztünk, már hat aláírt befektetésünk van, az első negyedévet kilenc tranzakcióval zárjuk, amely nagyjából 2,5-3 milliárd forintnak felel meg.

– Az első hat cégnél mekkora volt a tipikus befektetési méret?
– Átlagosan 250-270 millió forint, de minden cég számára képeztünk egyfajta tartalékot, amelyet a piaci lassulásokra vagy éppen a növekedési lehetőségek kiaknázására tesszük félre.

– Mi a hozamelvárás a cégekkel szemben?
– Körülbelül négy-ötszörös szorzóval gondolkodunk, ez évente nagyjából 30 százalékos megtérülést jelent. Ez nemcsak a mi elvárásunk, hanem ez az elvárás velünk szemben is a befektetőink részéről. Döntően intézményi befektetők állnak mögöttünk, amelyek a kockáztatás miatt nagyobb növekedést felmutatását határozták meg.

– Mondhatjuk, hogy a Primusnak bejött a Jeremie első köre, és indokolt volt a beszállás?
– A Primus már 2004 óta foglalkozik korai szakaszú befektetésekkel, így a beszállás a stratégiánknak kimondottan része is volt. Az első program számunkra tökéletesen megfelel, ugyanis a Jeremie programon belül a korábbiakhoz képest nagyobb összegű befektetéseket hajthatunk végre a Primus III. nevű alapunkkal.

– Mi a véleménye a Jeremie második körének ismert részleteiről?
– Egyrészt meglepett minket, hogy alapvetően sikeres alapkezelők nem pályázhatnak ismét a nagyobb alapok működtetésére. Másrészt a számunkra is elérhető magvető alap éppen azt a szerepet tölti majd be, amelyre nekünk nagy szükségünk van. Van természetesen vitatható része is a tervezetnek. Úgy gondoljuk, cégenként magasabb összegre lesz szükség, mert a nagyjából 45 millió forintos befektetési összeg nem elegendő ahhoz, hogy egy induló vállalkozást minőségi fejlesztésen vigyünk végig. A cégenkénti befektetési összeget és a befektetések számát szerintünk fel kell emelni. A másik kérdés a társaságok számával kapcsolatban merül fel. Nagyjából 40 vállalkozást feltételez a kiírás, de egy alapkezelő ezt nehezen bírhatja el.

– Van-e olyan cég, amelyről a Primus lemaradt, és utólag kiderült, hogy sikeres történetről volt szó?
– Tiszta szívvel mondhatom, ilyen nem volt. Olyan előfordult, hogy nem tudtunk befektetni egy társaságba, bár szerettünk volna, de utólag kiderült, az a cég nem jutott befektetéshez. Utóbb hallotuk, hogy a kérdéses feltételekkel nemcsak mi nem értettünk egyet, hanem az attraktív termék ellenére más alapkezelő sem kötött szerződést velük. Abban a helyzetben tartottuk magunkat ahhoz a befektetői gondolkodásmódhoz, miszerint soha sem késő visszalépni egy befektetéstől, és az aláírást megelőzően sem késő felállni a tárgyalóasztaltól. Az kijelenthető, hogy a legvonzóbbak azok a cégek , amelyek nem keresnek maguknak feltétlenül befektetőt, mert önállóan is kiválóan működnek, azonban számunkra ilyenkor lenne potenciális lehetőség a további fejlődés segítésére.