Patai: A megmaradt banki finanszírozást is kockára teszi a kormány

– Az elmúlt időszakban több alkalommal előfordult, hogy a Magyar Bankszövetség valamiben megállapodott a kormánnyal, majd végül mégis a megállapodásban foglaltakkal ellentétes döntések születtek. Meddig tartható még fenn ez a menetrend?

– A Magyar Bankszövetség elnökeként nem tehetem meg, hogy elveszítsem a fejem, hiszen ez a szervezet az egész magyar hitelintézeti szektor érdekeit képviseli: így nem lehet helye az elhamarkodott döntéseknek vagy reakcióknak. Ennek megfelelően továbbra is konszenzusra törekszünk, és tárgyalni kívánunk a kormánnyal a lehetséges megoldásokról. Ezzel együtt azt kell hogy mondjam, mélységesen csalódottak vagyunk a tranzakciós adó bevezetéséről szóló döntés miatt, több szempontból is.

A bankszövetség és a kormány között december 15-én létrejött megállapodás értelmében a jelenlegi, hozzávetőlegesen 120 milliárd forintos extra terhet jelentő különadó mértéke 2013-ra 50 százalékkal csökken. Ehhez képest a jövőre várható 60 milliárd forintos extra teherre rárakódna a tranzakciós adó 130 milliárdja, amelynek eredőjeként nemhogy csökkenne a külön teher, hanem nagyjából másfélszeresére nőne. Abszurd. A Magyar Bankszövetség számára elfogadhatatlan az egyeztetések hiánya is. Kedd délután az NGM államtitkára a szervezet képviselőinek bejelentette az új adóra vonatkozó tervet, majd megállapodtunk abban, hogy tárgyalunk a kérdésről. Már estére kijelöltük a küldöttséget, és megalkottuk a tárgyalásra vonatkozó koncepciót, ehhez képest szerdán megtörtént a miniszteri bejelentés a döntésről. Miről szólt akkor az előző napi tárgyalási szándék?

– Feltételezve, hogy az adót a jelen formájában bevezetik, annak milyen hatása lehet a bankszektorra?

– A 48 hazai bankból tavaly alig féltucatnyi ért el értékelhető pozitív eredményt, a többiek vagy nullszaldó körül zárták az évet, vagy nagyon komoly veszteséget produkáltak. Összesítve 90 milliárd forintos veszteséggel zártuk az évet. Ilyen körülmények között tervezik az újabb adó bevezetését, holott nyilvánvaló tény, hogy a bankszektor normál működése a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen. A további veszteségek mérséklése érdekében további fiókbezárások, létszámcsökkentések jöhetnek a bankoknál, azon felül, hogy az elmúlt másfél év alatt 3 ezerrel csökkent a létszám a hitelintézeteknél, és a fiókszám is több mint százzal csökkent. A szektor beszállítóinál is cégbezárásokra, elbocsátásokra kell számítani. Ezek többsége hazai kisvállalkozás.

– Az újabb kormányzati aktus ráadásul ismét az ország hitelessége ellen hat, zavarokat okozhat a hitelintézetek tulajdonosainak körében, negatívan befolyásolja a forintárfolyamot.

– A kormány által hiányolt hitelezési aktivitásnak sem tesz jót ez az intézkedés. Az elmúlt 18 hónapban több 1,5 milliárd euró tőke érkezett a vezető hazai bankok tulajdonosaitól az országba, azaz nem a magyar, hanem az osztrák, német, belga állampolgárok pénzén tőkésítették fel a bankokat, hogy legalább a csökkenő hiteligényeket ki lehessen szolgálni. A tranzakciós adó bevezetése viszont megkérdőjelezi ennek a tőkének a megtérülését, tovább csökkenti a hitelezési kapacitást. Közben 2013-tól az európai bankoknak szigorúbb tőkekövetelményekkel is kell számolniuk, a világon csökkent és drágult a likviditás, tehát amúgy sem hitelezésbarát a környezet. Ehhez adódnak még az országspecifikus problémák: Magyarország nagyon likviditáséhes, vagyis szüksége van a banki forrásokra, miközben a ciklus mélypontja közelében járó makrogazdaságban a keresleti és kínálati oldal is gyenge a hiteleknél. Ilyen körülmények között egy újabb banki adóval a még megmaradt lehetőségeket is kockára tennénk.

– Az egy ezrelékben meghatározott adómérték a kormány szerint vállalható, ráadásul nem is érint minden típusú tranzakciót. Erről mi a véleménye?

– Mondanék egy példát. Ha egy nagyvállalat egy tízmilliárd forintos betétet leköt egy banknál egy hétre – ami ebben a körben mindennapos – 10 millió forintos adófizetési kötelezettség keletkezik a hitelintézet számára. A következő héten ez az összeg egy másik, éppen kedvezőbb kamatot adó banknál jelenik meg. Hetente tízmillió adó egyetlen műveleten? Aki ismeri a piacot, az tudja, hogy egy nagyvállalati ügyfél éves nyeresége egy-két hét alatt elszállna, utána pedig komoly veszteség termelődne. Ez egyszerűen irreális.

– A nemzetgazdasági miniszter szerint a hitelállomány nettó növekményével csökkenthető a mostani különadó alapja, ami ellensúlyozza az új terhet. Igaz ez?

– Valóban jó, hogy adott ez a lehetőség, de ilyen likviditási helyzetben nem tudunk annyit hitelezni, hogy az érdemben csökkentse a fizetési kötelezettségeinket.

– Szintén a hivatalos kommunikáció része, hogy a tranzakciós adó nem hárítható tovább az ügyfelekre.

– Nem kértük a kormányt sem arra, hogy a lakosságot, sem arra, hogy bennünket terheljen az adóval. Viszont nincs olyan költség egy gazdálkodó szervezetnél – legyen az bank vagy bármely más vállalkozás –, amit előbb-utóbb meg ne kelljen jelenítsen az áraiban. Adódhatnak helyzetek persze, amikor átmenetileg át lehet vállalni a költségeket hosszabb távú célok érdekében, ám egy máris veszteséges szektor rövid távon is csak áthárítani tud.

– Ha a kormány valóban hajlandó tárgyalni, milyen csomagot tesznek az asztalra?

– A mi javaslatunk egybeesik a kormánnyal kötött megállapodásunkkal. Kerüljön 60 milliárdos szintre a szektor adóterhe, és persze legyen reális limit az egy-egy ügyfél összes tranzakciójára kivethető adóban. Ismét hangsúlyozom ugyanakkor, hogy hajlandóak vagyunk ésszerű kompromisszumokra: a parlamenti jóváhagyásig hátralévő időben a gazdaság működése és az ország hitelessége érdekében meg kell egyeznünk.