Végleg elvesztette menedék szerepét az arany?

2011. szeptember 6-án érte el eddigi történelmi rekordját az arany jegyzése. Aznap a londoni fizikai kereskedésben 1.895 dolláron rögzítették egy uncia (31,1 gramm) arany árát. Ugyanazon a napon a svájci jegybank közleményben tudatta, hogy a jövőben már nem fogja engedi 1,2-nél alacsonyabb szintre a svájci frank euróval szembeni árfolyamát. Erre az intézkedésre azt követően került sor, hogy a tavaly nyáron felerősödött általános válsághangulatban az alpesi deviza csaknem az euróval való paritásig felértékelődött, ami komoly kockázatot jelentett a svájci gazdaság számára, ráadásul felvetve a defláció veszélyét is.

Az aranyár rekordjának és a frank árfolyamrögzítésének különös egybeesését leginkább az teszi elgondolkodtatóvá, hogy az arany árfolyama ettől kezdve rabjává vált egy elhúzódó korrekciónak. A kurzus azóta hullámvölgyeken és -hegyeken át véve az irányt 1.554 dollárra érkezett meg Londonban a tegnapi nap folyamán, ami közel 20 százalékos mínusz jelent annak, aki dollárban fizetve a csúcson szállt be az aranyba.
Ugyanakkor Európából nézve ez a korrekció kevéssé érthető. A pénzügyi világ gondjai kicsit sem csökkentetek az utóbbi időkben, és ezeket még politikai válság is tetőzi Európa több országában. Mindez az egyre kritikusabb szinteket elérő euróválság és a kontinens romló gazdasági kilátásainak képében mutatkozik meg. Ennek ellenére az arany árfolyama meredek emelkedés helyett csökken, és ez most bizonytalanságot szül a befektetők körében.

A válság köröttünk van, és a befektetők aggódnak a megtakarításaik biztonságáért. Az arany ennek ellenére mégsem tölti be biztonsági menedék szerepét. Ez annál is meglepőbb, mint hogy az Európai Központi Bank legutóbbi májusi Havi jelentése bár kiegyensúlyozott megfogalmazásokkal igyekszik nyugtatni a kedélyeket, számos ponton mégis árulkodó kijelentéseket tesz: „A legfrissebb euroövezeti felmérési mutatók széles körű bizonytalanságra utalnak a gazdasági szereplők körében. Az év során a konjunktúra fokozatos magára találására lehet számítani. Ezzel együtt a kilátásokat változatlanul lefelé mutató kockázatok övezik.” Az EKB jelentés számszerűsített adatai mindenesetre világos nyelvet beszélnek. Az elemzők eddigi előrejelzésével szemben 10,6 százalék helyett 11 százalékra növekszenek az euroövezet idei munkanélküliségi rátájával kapcsolatos várakozások. A jelentés szerint a 2012-es év gazdasági növekedése 0,1 százalékra eshet vissza. Az inflációs előrejelzések pedig a még februárban becsült 1,9 százalékról mostanra 2,3 százalékra ugrottak meg.

Az arany menedékszerepének időleges elvesztése valójában nem szokatlan jelenség. Ilyenre volt példa már máskor is az arany történetében. Legutóbb 2008 végén, amikor az Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság hirtelen drámai dinamikával átcsapott az Atlanti óceánon. Az arany árfolyama akkor is minden várakozás ellenére, emelkedés helyett meredek zuhanást mutatott. Aznap, amikor 2008. szeptember 15-én az amerikai Lehman Brothers befektetési bank csődvédelembe menekült 775 dollárt kellett fizetni egy uncia aranyért. Az azt követő két hétben 905 dollárig szaladtak el a jegyzések, csak azért, hogy további egy hónappal később már mindössze 700 dollárra essenek vissza. Ez sokaknak okozott akkor fejtörést, főleg, hogy 2008 tavaszán egyszer már átlépte a kurzus a mágikus 1.000 dollárt is. Az 1.000 dollár ismételt elérésére mindenesetre egy egész évet kellett akkoriban várni a Lehman-katasztrófa után, majd azt követően az arany ára csaknem zsinóron húzva emelkedett tovább.

Mint minden piacon, úgy az arany esetében is vannak időszakok, amelyeket a hosszútávú befektetők kiülni kénytelenek. Egy bikapiac normális velejárója a megtisztulás, amikor spekulatív befektetők a legkülönfélébb okokból kifolyólag zárhatják a pozícióikat. A legkézenfekvőbben likviditási nehézségek vezethetnek aranyeladáshoz. Legyen szó általános pénzszűkéről a kisbefektetőknél az egyéb jövedelemtermelő források elapadása miatt vagy a spekulánsok pozíciótisztításáról, amit az árfolyam technikai képének változása szül. De a rossz piaci hangulat hatására a nagy befektetési alapokból fokozottan kivont betétek finanszírozása is szükségessé teheti egyes eszközök likvidálását, mint ahogy a bankok egymás közötti hitelezésére előteremtendő dollár likviditás is.

Mindez csak néhány figyelembevételre ajánlott szempont, hiszen a befektetői reakciók mindig rendkívül összetettek. És különösen az arany piacának hátterében működő mozgatórugókra igaz az, hogy azok teljes terjedelmükben gyakran még a közeli megfigyelők számára is rejtve maradnak. Az mindenesetre aligha vitatható, hogy az elmúlt években éppen a válság leküzdésére tett intézkedések lökték egyre feljebb az arany árát. Ezért amíg a válságból való kilábalásra nincs más recept, mint a pénzmennyiség további bővítése, addig az árfolyam aktuális gyengélkedése nem változtat semmit a hosszútávú kilátásokon.