Mi köze a monszunnak az aranyárhoz?

Úgy néz ki, hogy az indiai aranyvásárlások csak a kötelező minimumot érik csak el, annál többre nem igen lehet számítani. A befektetők szerencséjére ott van azonban még Kína, a maga csillapíthatatlan aranyétvágyával, ami a kieső indiai keresletet jelenleg nagyjából kiegyenlíti

A monszunidőszakban lehulló csapadék kiadóssága az indiai lakosság 60 százaláka számára jelenti a megélhetést közvetlenül. Ennyi ember dolgozik a mezőgazdaságban az 1,2 milliárd lakosú Indiában. Ha gazdag a termés, akkor a többletbevételekből halmozódnak fel azok a megtakarítások, amit a szubkontinens lakossága előszeretettel fektet be aranyba emberemlékezet óta.

India területén jellemzően június elején kezdődik és szeptember végéig tart az esős évszak. A mostanában félidejéhez érkezett monszun eddig 20 százalékkal kevesebb csapadékot hozott a sok éves átlagnál. A hiányzó esőt már megérzik a gabonafélék, a szójabab, a cukornád és a gyapot. Szakemberek ugyan még nem beszélnek aszályos viszonyokról, de a kormány máris segélyeket helyezett kilátásba a gazdák számára.

Gondot nem csak a bevételkiesés jelent az érintetteknél, de a szerényebb termés miatt a mezőgazdasági termékek árának drágulása is várható, ami egyrészt infláció gerjesztő hatású, másrészt a nemzeti össztermékhez 15 százalékban hozzájáruló agrárium alulteljesítése fékezi a gazdaság egészének növekedését is.

A rossz termés tehát valójában kettős, egymással szemben ellentétes irányú hatással jár az arany kereslete szempontjából. A fokozódó infláció kedvez az aranynak, hiszen a pénzromlás ellen sokan védekeznek hagyományosan a vásárlóerőt a napi árfolyam-ingadozások dacára is hosszútávon konzerválni képes nemesfémmel. Ugyanakkor a jövedelemkieséssel az arany vásárlására fordítható pénzösszeg csökken különösen a vidéki, tradicionálisan gondolkozó néprétegeknél. Ők azok, akik nem virtuális bankszámlán tartják a megtakarításaikat, hanem előszeretettel viselik azt saját magukon ékszerek formájában.