Ismét 1 700 dollár fölé segítette az aranyat az inflációs félelem

A pénzcsapok brutális megnyitása mindössze nem jelenti az infláció szükségszerű megugrását, lévén, hogy ez csupán egy szükséges, de nem elégséges feltétele az inflációnak. Mérhető pénzromlás ugyanis csak akkor lesz ebből, ha ennek a pénznek egy része legalább be is kerül a pénzpiacok véráramába, hitelként kihelyezésre kerül és egyidejűleg az áruk és szolgáltatások teljes kínálata (GDP) a pénz iránti kereslettől elmaradó mértékben növekszik.

A pénzkereslet megugrásáról azonban egyelőre szó sincs. Sőt a hitelfelvevők most világszerte azon vannak, hogy korábbi hiteleik előtörlesztésével lehetőleg minél gyorsabban szabaduljanak a súlyos adósságterhektől, és ez pénzt ír ki a rendszerből.

Az inflációs veszély az euróövezetben is felerősödhet abban a pillanatban, amint a bankrendszer elkezdi jobban áramoltatni azt a pénzt a gazdaságba, amelyet az Európai Központi Banktól kapott nem kevesebb mint ezer milliárd euró értékben két korábbi alkalommal az LTRO (Long Term Refinancing Operation) néven ismert hároméves kölcsönprogramok keretében. Jelenleg azonban a bankok ahelyett, hogy így tennének, a likviditás egy részét még mindig inkább az EKB-nál parkoltatják biztonságban, de továbbra is csak éhbérért.

Amint viszont a pénzáram elindul a gazdaság irányába, az infláció tényleg felpattanhat. Ekkor minden azon múlik majd, hogy a jegybankoknak sikerül-e ellenintézkedéssel beavatkozni az események menetébe. Erre többek között az alapkamat vagy a kereskedelmi bankokra vonatkozó kötelező tartalékráta megemelésén keresztül lenne mód. Ami a dolgot mégis megnehezítheti, az annak a kockázata, hogy a jegybanki szigorítás, a pénz kivonása a gazdaságból lefojthatja az éppen csak élénkülésnek induló konjunktúrát.

A potenciális drágulás egy másik okozója az úgy nevezett költségoldali infláció. Ez akkor mutatkozik, ha a termelési költségek – nyersanyagok árai, bérek, adók – emelkednek, és ezt a termelők nem hajlandók „lenyelni” a saját profitjuk csökkentésén keresztül, hanem átháríthatják a termékek vásárlóira az árak emelésén keresztül. E tekintetben leginkább az olajár alakulása játszik szerepet, amely éppen az utóbbi időkben drágult jelentősen. Németországban például főként ennek eredményeként nőtt 1,7 százalékról 2 százalékra az augusztusi infláció, és az elemzők emiatt várnak az eurótérség egészében is növekedést 2,5 százalékra.