Felkerült a Parlament honlapjára a hétvégén az a jelentés, amely a magánnyugdíjpénztárak működését ismerteti. A több mint 100 oldalas dokumentum egyebek között a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI), a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredményeit is tartalmazza.
A PSZÁF először itt közzétett, a magánnyugdíj-pénztári szektorról szóló jelentésében megjegyzi, hogy bár a magánnyugdíj-pénztári szektor a töredékére csökkent, még mindig létezik. Az utolsó visszalépési hullám után is maradt 78 ezer pénztártag, és legalább középtávon marad néhány szolgáltató is. Mindezek miatt fontos lenne, hogy a jogszabályok egyértelműen, hosszú távon és méltányosan rendezzék az intézmények és a tagok sorsát. Ehhez át kell tekinteni a jelenlegi jogszabályokat, és aktualizálni is szükséges azokat.
A felügyelet azt is megállapította, hogy a demográfiai folyamatok tükrében az 1997-es nyugdíjreform logikus lépés volt, de további feltételei is lettek volna: le kellett volna szorítani az aktuális költségvetési hiányt. Ez azonban nem történt meg, sőt némelyik kormány éppen a nyugdíjreformot próbálták felhasználni a magas költségvetési hiány legitimálására. A PSZÁF jelentése példaként említi a svédországi feltőkésített állami nyugdíj-alrendszert – ami nem azonos az első pillér reformjával kapcsolatban sokszor említett „svéd rendszerrel”.
A svéd tőkefedezeti pillérben a számlákat nem egymással versengő szolgáltatók, hanem egyetlen központi nyugdíjadminisztrátor vezeti. A magyar magánpénztári rendszer hibája a svéddel szemben az volt, hogy fölösleges és drága párhuzamos adminisztrációs rendszereket kellett kiépíteni, kevésbé volt átlátható a tagok számára, sőt a tagok tisztánlátását még inkább elvették a toborzó ügynökök, akiknek az alkalmazása szintén drága volt. Nem volt elég erős a verseny a befektetők között sem, ez alacsonyabb hozamban és drágább vagyonkezelésben mutatkozott meg.
A verseny gyengesége különösen a pénzügyi csoportokhoz tartozó pénztáraknál mutatkozott meg, itt szinte minden esetben a csoport saját cége kezelte a portfóliókat. A felügyelet azt is vizsgálta, hogy a pénztárak vagyonát közvetve, alapokon keresztül befektető vagyonkezelők nem terheltek-e rá olyan költségeket a tagokra, amelyek nem jelentkeztek volna, ha közvetlenül vásárolják meg az értékpapírokat. Négy nyugdíjpénztárnál viszont kiderült: a közvetett befektetések alkalmazása többletköltséget okozott a tagoknak.
A pénztárak egyébként a működésükre kizárólag a működési és a likviditási tartalékot használták fel, a fedezeti tartalékból nem vettek el, így a tagok érdeke nem sérült – közölte a PSZÁF. A működési tartalék felhasználása azonban nem volt mindig hatékony, mivel sokat költöttek például tagszervezésre (összesen 600 ezren léptek át), ennek hozadéka viszont a rendszerben nem látszott, nem a magas hozamú kasszák vonzották ugyanis a sok átlépőt. A működési és likviditási tartalékok jelenlegi szabályozása a PSZÁF szerint problémát okoz a kasszáknak, 2011-ben egy kivételével minden pénztár veszteséges volt, a kasszák tartalékai pedig nagy szórást mutatnak, 1-51 hónapnyi fennmaradásra van pénzük az egyes intézményeknek.
A Kehi kilenc feljelentést tett
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal megállapításai sokkal súlyosabbak, mint a PSZÁF-é. A Kehi 239,5 millió forintot kapott arra, hogy átvilágítsa a pénztárakat, ehhez húsz főt vett fel. A Kehi számításai szerint a magánnyugdíj-pénztári tagdíjak miatt kieső járulékbevétel 1198-2009-ig több mint 2000 milliárd forint volt, ezek az összegek növelték az államháztartási hiányt. A hivatal azt is megállapította, hogy a pénztáraknál a működési költségek és az „elmaradt hozam” nagyságrendileg 850 milliárd forintot tettek ki.
Bár a jogszabályok nem írnak elő hozamelvárást a kasszák számára, a Kehi a RMAX indexet választotta referenciának, ami a rövid államkötvények árfolyamának alakulását méri. A hivatal indoklása szerint azért esett erre az indexre a választás, mert „annak eléréséhez semmiféle befektetői szakértelem nem szükséges”.
A hivatal öt kasszát vizsgált átfogóan, közülük három pénztárat illetően tett büntetőfeljelentéseket kilenc tényállás miatt. A kilenc feljelentésből nyolc hűtlen kezelés egy pedig sikkasztás alapos gyanúja miatt született meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.